Címke: Miklós József

Az Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtára

Horváth Ferencné: A 605. Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtárának története 1975-ig

(Megjelent az Együtt 1986. 1-2. számában)

Szakmunkásképzés Szolnokon

Szolnokon 1950-ig két tanonciskola működött. Az egyik a Petőfi utca 3. szám alatt a Szakirányú és Kereskedelmi Tanonciskola. Ebben az iskolában  6 főállású tanár dolgozott. A másik a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat tanonciskolája volt a kőrösi úton, ahol a vállalat mérnökei és szakemberei tanítottak.

A Petőfi úti iskolában az 1945-46-os tanévben a mintegy 180 tanuló részére 4 tanterem állt rendelkezésre. A következőben a vidékről beiskolázott tanulóknak már diákotthont tudtak biztosítani az állomás melletti felvonulási épületben. Ekkor 100 fővel emelkedett a létszám. Ez az állami nagyipar ütemes fejlesztésének az ideje, amely szükségessé tette egyrészt a tanulók létszámának fokozott növelését, másrészt a képzés, az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelését. 1947-ben új objektummal gyarapodott a tanulóképzés: a Tisza-parti 1. sz. Diákotthonnal. Ebben az otthonban már egészséges és kulturált körülmények között tudtak biztosítani a tanulóknak.

A 3-4 éves tanulóidőt nem kötötték tanévhez. A gyakorlati oktatás 4 napos, az elméleti pedig 2 napos volt. Az elméleti oktatásban az egyik napon közismereti, a másik napon szakmai órákat tartottak.

1949-ben látott napvilágot az a törvény, amely az ipari tanulók foglalkoztatását egységesen szabályozta. Meghatározta az ipari tanulók jogait, kötelességeit, heti kötelező munkaidejüket, munkabérüket, elméleti oktatási rendjüket és szabadságukat. 1950-től az ipari és kereskedelmi tanulóképzés Szolnokon is teljes egészében államivá vált, egységes irányításával létrehozták a Munkaerőtartalékok Hivatalát. A MÁV iskolát megszüntették, és ettől kezdve az elméleti oktatás egyedüli színhelye a Petőfi Sándor úti iskola. A tanítás ekkor már 6 tanteremben folyt, az iskola melletti "altiszt kör" épületét is megkapták oktatási célokra. A létszám 380 főre emelkedett.

A Munkaerőtartalékok Hivatala a kor szellemének megfelelő új tantervet és a tankönyvek egész sorát adta ki. megindult a nagyüzemi tanulóképzés. Az állmai vállalatoknak egyre több szakmunkásra volt szüksége.Az intézet saját kezelésű vasipari tanműhelyében a fiúk mellett megjelentek a lányok is. Az iskolának 1952-ben 18 szakmában már több mint 600 a tanulója (ebből 440 lakatos). 1951-ben a személyi fejlesztés eredményeként új tanárok kerültek az iskolához.

1954-ben Petőfi Sándor nevét vette fel az iskola. A hatalmas építkezések szükségessé tették az építőipari szakmunkásképzés nagyarányú fejlesztését: 1955-ben megindult az építőipari tagozat. Az elméleti oktatás ezen a tagozaton ún. turnusos rendszerben történt. December 1-jétől 12 héten át csak elméleti oktatás folyt. Az építőipari tagozatnak volt egy 144 fő befogadóképességű diákotthona a Dobó István úton.

A "C" tagozat 1956 után indult, a tanévtől kezdve minden évben érettségizett fiatalokat is beiskoláztak.

1957-ben megszűnt a Munkaerőtartalékok Hivatala és a képzés felügyeletét a Munkaügyi Minisztérium vette át, ekor 10 főállású tanár, 32 szakoktató és otthonvezető látta el a nagylétszámú intézet oktató-nevelő munkáját. A gyakorlati oktatás ettől kezdve zömmel főállású szakoktatók végezték.

A szakközépiskola Petőfi úti épülete

A tanulólétszám állandó és fokozatos emelkedése szükségessé tette a személyi és tárgyi feltételek további fejlesztését. A Munkaügyi Minisztérium 1961-ben új, 12 tantermes iskolát adott át a Petőfi út 1. szám alatt, majd 1963-ban a Tisza-parton modern 216 fős diákotthont létesített.

Az 1963-ban épült kollégium - Verseghy Könyvtár Fotótára

A meglévő tárgyi objektumok még így sem volatk elegendők az oktató-nevelő munka zavartalan biztosítására. Az 1960-as években a létszám elérte, sőt meghaladta a 3 ezer főt, ezért újabb szükségtantermeket alakítottak ki. Az új iskolához nem építettek tornatermet és kulturális célokat szolgáló helyiségeket. A tanítás két műszakban folyt. Súlyosbította a helyzetet, hogy az intézetben kapott helyet a Könnyűipari Minisztérium fennhatósága alatt álló Ruha- és Nyomdaipari Iskola, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskola is. A gyakorlati oktatás színvonalának emelését a 60-as években belépő nagyüzemi tanműlyek segítették.

Az iskola profilja tulajdonképpen három nagyobb területet fogott át: vasipar, építőipar és szolgáltatóipar. E három területről tevődött össze az 55 szakma, amelynek képzése 1973. szeptember 1-ig az intézetben folyt.

A vasipar legnépesebb szakmái: az autószerelő, dieselmozdonyszerelő, esztergályos, géplakatos, villanyszerelő.A 26 vasipari szakmában 1400 tanuló tanult a 70-es évek elején. Az építőipar népes szakmái: szobafestő-mázoló, kőműves, ács-állványozó, fapadlózó, műanyagburkoló. Itt 8 szakmában 500-550 fiatal tanult. A szolgáltatóipar népesebb szakmái: női- és férfiszabó, női fodrász és háztartási gépszerelő, a 20 szakmában 320-350-en tanultak.

Az 1969-ben megalkotott és elfogadott új szakmunkásképzési törvény - a 13/1696/XII.30./ MÜM. sz. utasítás - egységesítette és új alapokra helyezte a szakmunkásképzést. A szakmunkásképző iskola középfokú intézmény lett. Napi 7 órás munkaidőt vezetett be, felemelte a tanulók évi szabadságát és lehetővé tette a szakmunkástanulók továbbtanulását.

A képzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére és bővítésére 1973-ban új 14 tantermes intézetet létesített a MÜM Szolnokon. Tornaterem, vasipari tanműhely s a tervek szerint 800 személyes konyha és új diákotthon egészítette ki az objektumot. 1973. szeptember 1-jén a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet az új négyszintes József Attila úti épületben kezdte meg az oktató-nevelő munkát. 

A 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet - Verseghy Könyvtár Fotótára

Az iskola szerkezetében is változott. A Petőfi Sándor úti intézmény (633. sz.) az építőipari és szolgáltatóipari szakmákban iskolázta be a tanulókat, a 605. sz. intézet képzési profilja pedig a következő területeket fogta át: gépgyártás és szerelőipar, vas- és fémipar, villamosgép és energiaipar, műszeripar, élelmiszeripar. A mintegy 30 szakma közül a legnépszerűbbek: hegesztő, autószerelő, víz-gázvezetékszerelő, esztergályos, géplakatos, karosszérialakatos, vas- és fémszerkezetlakatos, villanyszerelő, elektrolakatos, karosszérialakatos, gépjármű villamossági műszerész.  tanulók létszáma e terüeten 1000-1100 fő. Az élelmiszeriparban évenként 90-100-an tanultak. A "C" tagozaton általában 100-110 fő a létszám, zömmel a műszeriparban.

A közel 1300 fő oktatása-nevelése 40 osztályban mintegy 100 szakcsoportban történt. A gyakorlati oktatás az intézet tanműlyeében és 5 nagyobb vállalati tanműhelyben folyt. (MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat, MEZŐGÉP Vállalat, Volán 7. sz. Vállalat, Ganz Villamossági Művek, Vasipari Vállalat). Az intézet felügyeleti hatósága a MÜM Szakoktatási Főosztálya, valamint a Megyei Tanács Művelődási Osztálya. A szakelméleti tárgyak felügyeletét a MÜM szakfelügyelői, a közismereti tárgyakét pedig a Megyei Tanács szakfelügyelői látták el.

A változás és fejlődés ellenére is sok gond és tennivaló maradt - hiszen az új épület keretei már az induláskor szűkösnek bizonyultak: az oktatás 2 műszakban, délelőtt és délután is folyt - da ha arra gondolunk, hogy az elmúlt 30 év alatt a szakmunkásképzés olyan utat tett meg, mint még azelőtt soha, a további fejlesztést remélve, bátran, bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

Az intézet könyvtárának története

1. A működési feltételek változása és az állományalakítás

Az iskolai könyvtár 1957-ben jött létre. Ebben a tanévben vette át Miklós József magyar-történelem szakos tanár az intézet egyik adminisztratív dolgozójától a 2 ezer kötetets állományt. Az új könvytáros az intézet főhivatású tanáraként, csekély tiszteletdíjért vállalta ezt a munkát. A könyvtári munkához szükséges szakmai képesítést (alapfokú könvytárosi vizsgát) a 60-as években szerezte meg.

A könyvtár szükséghelyiségben működött, (a szénfűtéses szertárban), ahol a könyveket zárható szekrényben tartották.

Az állomány üzemekből - főleg a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalattól - került az intézetbe, a 70 %-ban régi, az 1910-20-as években kiadott szakkönyvek nagyrészt a vasútipar területéről, kisebb részben pedig szolgáltatóipari (Sütő-bőr-textilipari) kiadványok. A tervszerű állományfejlesztés 1958-ban kezdődött, évenként 2-3 ezer Ft összegű támogatással. Elsődleges cél volt a szépirodalmi állomány kialakítása, de ekkor kezdődött a pedagógiai és ideológiai szakirodalom alapjainak lerakása is. Ahhoz, hogy a könyvtár használhatóvá és fejleszthetővé váljon, 1960-ban selejtezést végeztek. Főleg az elavult politikai, illetve szakmai irodalmat vonták ki. Amikor 1961-ben felépült az új iskola a Petőfi úton, a MÜM jelentős összegű támogatást adott könvytárfejlesztésre. A kötetszám 4 ezerre emelkedett. A szűkös körülmények azonban továbbra is megmaradtak. Az új iskola épületébe nem építettek könyvtárhelyiséget, így a könyvtár egy alagsori szertárban kapott helyet. A 4 ezer kötetes állományból 1800 kötet szakmai, ismeretterjesztő jellegű volt, a többi szépirodalmi. A 60-as évek második felében évi 5-6 ezer Ft-ra növekedett a beszerzési keret. Ezekben az években már a fontos kézikönyvek, szótárak, lexikonok vásárlására is gondot fordítottak, és megindult a szakmai állomány felfrissítése modern szakkönyvekkel. Sajnálatos az a tény, hogy a nagyvállalatok tovább nem nyújtottak anyagi támogatást a könyvtárnak, így az állomány gyarapítása csak a MÜM segítségével és intézeti beruházással történhetett.

1968-ban az intézet igazgatósága a könytárat nagyobb, esztétikusabb helyiségbe költöztette. Az új könyvtárban az állomány raktározása már szabadpolcos rendszerű volt. 1968-ban a könyvtárost az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, így a könyvtári munkát Kárpáti Sándor magyar-történelem szakos tanár vette át, szintén tiszteletdíjasként. Az új könyvtáros is részt vett a MÜM által szervezett könyvtárosi tanfolyamon, és megszerezte az alapfokú könyvtárosi képesítést. A tanfolyamról hazatérve bevezette a könyvtárban a Cutter-rendszerű raktározást. Első lépése volt a szakmai és szépirodalmi állomány elkülönítése, majd a szépirodalom jelzetelése és e rendszerben történő raktározása. Az akkor már közel 5 ezer kötetes állomány 2/3 része szépirodalom volt, így a fent jelzett tevékenység nagy munkát jelentett az egyébként magas óraszámban tanító könyvtárosnak, aki közben folyamatosan végezte az elavult könyvek selejtezését is. A beszerzési keret is jelentősen megemelkedett ezekben az években: már 10-12 ezer Ft-ért vásárolhattak egy-egy tanévben. 1969-ben az intézet kövytár szerződést kötött a könyvtárellátóval, ami azt jelentette, hogy az innen rendelt könyveket jelezetelve és "fölszerelve" kapta. Jelentős segítséget nyújtott a beszerzésben az "Új könyvek" tájékoztató is. Az állományfejlesztésben a könyvtáros figyelembe vette a tanárok, szakoktatók igényeit. Az állomány 1972-re több mint 6 ezer kötetet tett ki.

Az intézeti könyvtár olvasóvá nevelő tevékenysége az 1957-ben kezdődött a pedagógus könyvtáros irányításával. Az első nagy kedvet ébresztő akció az országos József Attila olvasómozgalomba való bekapcsolódás volt. Sok értékes olvasónapló őrzi a mozgalom eredményeit. A könyvtári órák kialakításában elsősorban az volt az irányadó, hogy minden tanuló hozzájuthasson az iskolai könyvtár könyveihez. Mivel a tanítás két műszakban folyt, a kölcsönzés heti 6 órában délelőtt és délután váltakozott. Minden csoportban létrejött egy 5-6 tanulóból álló kollektíva, ők segítettek a könyvtárosnak a kölcsönzéstől az irodalom népszerűsítésig.

Az első időszakban füzetbe rögzítették az olvasók nevét és a kikölcsönzött kötetek adatait, a későbbiek folyamán áttértek a kartonos rendszerre. A nyilvántartás betűrendben történt, majd osztályok szerinti csoportosításban.

Hogy a tanulók minél szélesebb tábora ismerje meg a könyvtárat, csoportos könyvtárlátogatásokat szerveztek. Igyekeztek bevonni a könyvtár népszerűsítésébe az osztályfőnököket, az osztályokban tanító tanárokat. A könyvtári propagandában fontos szerepet töltött be az új szerzeményekről a tájékoztatás: az épület minden szintjén egy-egy "Új könyvek" táblát helyeztek el, melynek anyagát havonként cserélték.

A megyei Verseghy Könyvtár jelentős módszertani segítséget nyújtott az olvasómozgalom népszerűsítésében. Évenként rendszeresen látogatták az osztályok a könyvtári órákat, ahol könyvtárhasználati ismereteket szerezhettek. A mai magyar irodalom megismerését, népszerűsítését szolgálták az író-olvasó találkozók, melyek szintén a megyei könyvtár segítségével jöttek létre. Az intézet vendégei között szerepelt Csanádi Imre, Rab Zsuzsa, Fodor András, Kertész Ákos, Garai Gábor, Fekete Gyula, Baranyi Ferenc stb. Évenként két író-olvasó találkozó zajlott le a könyvtár szervezésében.

A 60-as évektől kezve letéti könyvtárakat hoztak létre a diákotthonban a nevelők számára. Ezek a 2-300 kötetből álló kézikönyvtárak főleg pedagógiai szakirodalmat tartalmaztak. Állományukat időnként felfrissítették. 1963-tól a 3. sz. diákotthonban az SZMT Központi Könyvtárának támogatásával létesült az első kollégiumi letéti könyvtár, amelyet a tanulók is használhattak. Ugyancsak a 60-as évektől kezdve rendelte meg az intézet a jelentősebb irodalmi folyóiratokat (Új Írás, Nagyvilág, Kortárs, Alföld stb.) A könyvár szűkös kürölményei lehetetlenné tették a folyóiratok raktározását, nyilvántartását, így a számok gyakran elkallódtak. 

1957-1972 között két könyvtáros működött, s tevékenységükkel megteremtették a könyvtári munka alapjait az intézményben. Olyan hagyományokat alakítottak ki az olvasóvá nevelésben, melyekre építeni lehetett a következő években.

Az egyre növekvő tanulói létszám, a gyarapodó könyvtári állomány azonban mind a tartalmi, min a könyvtári feldolgozómunka szempontjából olyan feladatot jelentett, melyet tanítás mellett nem lehetett maradéktalanul megoldani. A MÜM az 1972-73-as tanév folyamán jelentős segítséget nyújtott a könyvtári munka személyi és tárgyi feltételeinek javítására: 1972. december 1-jétől főhivatású könyvtáros vette át a könyvtári munkát, a könyvtári állomány fejlesztésére pedig 100 ezer Ft összegű támogatást adott az intézetnek. A főhívatású könyvtáros, Horváth Ferencné, 1972. december 1-jéig gimnáziumi magyar szakos tanárként tevékenykedett, s több mint 10 éven keresztül társadalmi munkában vezette az iskolai könyvtárat is. Új munkaköre ellátásához szükséges szakképesítése megszerzéséért 1973 szeptemberében beiratkozott az ELTE könyvtár kiegészítő szakára.

Az első hónapokat az átvétel, a leltározás, az állományrevízió töltötte ki. Sok elavult, az idők folyamán megrongálódott hiányos példány foglalta a helyet az egyébként is helyhiánnyal küzdő könyvtárban. A polcok alatt összegyűltek az évekkel azelőttről ottmaradt selejtkönyvek, a különböző hiányos évfolyamú irodalmi és egyéb folyóiratok, tankönyvek. A szépirodalmi művek Cutter-rendszerű jelzetelése és szakcsoportos raktározása még csak kezdeti stádiumban volt.

A leltározást több tényező nehezítette:

- A könyvek nagy részében nem szerepelt a leltári szám, tehát az azonosításkor a leltárkönyvbe bejegyzett és a példányokon szereplő ár lehetett az egyetlen támpont.

- A leltárkönyvet szabálytalanul vezették. Az első részben a szépirodalom szerepelt, majd többlapos helykihagyás után a szakirodalom bejegyzése kezdődött. Az idők folyamán betelt az első szakasz, így a szakirdalom után folytatódott a szépirodalom. Amikor a naplóban már nem volt több hely, megnyitották a másodikat, amelyben az új beszerzést szabályosan vezették be.

- Mivel az átvétel nem tanév végén történt, a kikölcsönzött példányok nem kerültek vissza sem a tanulóktól, sem az intézet dolgozóitól (az intéezt igazgatóságának határozata alapján a kölcsönzés nem szünetelhetett az átvétel idején), így ezeket a köteteket a kölcsönzőkartonok alapján kellett átvizsgálni (ezeken szintén nem szerepelt a leltári szám), itt is az ár szolgáltatta csupán az azonosítási alapot.

Az átvételt három dolgozó végezte: az átadó, és az átvevő könyvtáros s az intézet gazdasági csoportjának egy munkatársa. A 6 ezer kötet átvizsgálása elég hosszú időt vett igénybe, s amikor ez befejeződött, az iskolai könyvtári szakfelügyelő meglátogatta a könyvtárost, és elrendelte egy teljesen új, szabályos könyvtári leltárkönyv megnyitását és az egész állomány újra leltárba vételét. Az intézet igazgatósága minden támogatást megadot a munka elvégzéséhez. A kölcsönzést átmenetileg beszüntették, és megindult a nagyszabású munka (amelyben a könyvtároson kívül az iskola két dolgozója is részt vett) s mintegy másfél hónap alatt be is fejeződött: az állományba tartozó példányok szabályos bélyegzésével és a leltári számok bevezetésével. Közben folyamatosan történt a szakkönyvek jelzetelése, szakcsoportokba rendezése is. Ez a munka sem folyhatott azonban zökkenőmentesen. A dolgozók által kikölcsönzött könyvek könyvtárba gyűjtése időigényes tevékenység volt; az intézet jellegéből adódóan a felnőtt könyvtári tagok legtöbbje nem az intézet épületén belül dolgozott, hanem a város különböző pontjain levő tanműhelyekben, üzemekben. Mivel az intézmény 1973. szeptember 1-jéig egyben Megyei Igazgatóság volt, könyveiből bőven került a vidéki szakmunkásképző intézetek dolgozóihoz is. A felszólító körlevelekre igen kevés példány érkezett be. Legtöbbször a könyvtárosnak kellett kimennie a tanműhelybe, és az ott levő kézikönyvtárakból kiválogatni a könyveket a kölcsönző kartonok alapján. Ez a munka a tanév végéig elhúzódott.

Az állománygyarapitást igen jelentősen segítette a MÜM-től kapott anyagi tamogatás: december folyamán 60 ezer Ft értékben vásárolt a könyvtáros a helyi könyvesboltokban. (Az Új könyvek feldolgozása későbbre halasztódott az átvétel gondjai miatt, így a könycsomagokat a 3. sz. Diákotthon akkor kialakított könyvtárhelyiségében raktározták.)

Ebben a tanévben - 1972. június 30-ig az intézeti könyvtár állományának rendezése után - alakították ki a 3. sz. Diákotthon könyvtárát is. Ez körülbelül 1500 kötet könyv leltárbavételét, szakozását, raktározását jelentette. Ezt az állományt egészítette ki a SZMT Központi könyvtár 600 kötetes ajándéka, amely eddig letéti könyvtárként szerepelt a diákotthonban. Az intézet igazgatósága gondot fordított arra, hogy az otthon lakói esztétikus környezetben, hasznosan tölthessék szabad idejüket: a 40 m²-es korszerű bútorokkal berendezett szabadpolcos könyvtár 1973 szeptemberében nyílt meg. A főhivatású könyvtáros heti két alkalommal 5 órában látta el itt a könyvtári teendőket.

Az 1972-73-as tanévben az olvasóvá nevelés bizonyos mértékig háttérbe szorult. Az átvétel miatt az adminisztratív jellegű tevékenység került előtérbe. A diákolvasók létszáma a tanév utolsó harmadában (amikor ismét megindult a kölcsönzés) 400 körül alakult. Két író-olvasó találkozót szervezett a könyvtáros, az egyik az iskolában, a másik a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat tanműhelyében zajlott le (Kiss Tamással és Garai Gáborral). Az Ünnepi Könyvhét rendezvényeit szervezetten látogatták a tanulók. A "könyvudvarban" könyvkiállítást, író-olvasó találkozókat és irodalmi esteket rendezett a könyvtár.

Az új tanév (1973/74) a József Attila úti iskola új épületében kezdődött, s ez új szakaszt jelentett a könyvtár történetében is. Az igazgatóság határozata alapján a régi intézetben maradt a könyvtár teljes állománya a vasipari szakkönyveken kívül (mintegy 200 kötet 9200 Ft értékben). Az átadás rövid idő alatt megtörtént, s már augusztus folyamán megindultak az új könyvtár telepítésével kapcsolatos beszerzések a könyvtár telepítésével kapcsolatos beszerzések a könyvtárellátó központi raktárából, műszaki könyvesboltjából és a helyi könyvkereskedésekből.

A könyvtár első ideiglenes helye az új épületben a tanáro szobából nyíló 12 m² alapterületű belső szertárhelyiség, melyet megközelíteni csak a tanári szobán át lehetett, a tanulók számára szinte elérhetettlenné vált. Így október folyamán a könyvtár átköltözött az iskola első emeletére a magyar szaktanterem mellé. Az új könyvtárhelyiség alapterülete is csupán 15 m²-nyi volt, kedvező fekvése miatt mégis fontos lépést jelentett a könyvtár fejlődésében. A raktári rend kialakítása után 1973. november 1-jén nyílt meg az olvasók számára 2 ezer kötetes alapállománnyal.

A beszerzés folyamatosságát biztosította a könyvtárellátóval kötött szerződés megújítása, emellett azonban szinte havonként vásárolt a könyvtáros jelentős összegekért, melyet a MÜM és a Megyei tanács adott a könyvtárfejlesztésre. 1973. december 31-én a könyvtár állományának értéke, 100 ezer Ft volt. Az állomány kialakításában azok a szempontok érvényesültek, amelyeket az Irányelvek előírt: a teljes állománynak legalább 60 %-as a népszerű tudományos ismeretterjesztő irodalmat képviselje. A szaktanárok által kijelölt és általuk az oktató-nevelő munkában felhasználandó műveket a könyvtár feltétlenül több, legalább 3-4 példányban szerezze be. Az iskolák különös gondot fordítsanak a tanárok felkészülési és továbbképzési igényeinek megfelelő kézikönyvtár fejlesztésére, az ehhez szükséges pedagógiai irodalom beszerzésére. A tanév végére a következő adatok alakultak ki: a könyvek értéke 118.141 Ft; kötetszáma 3929; ebből ismeretterjesztő 2011 kötet, szépirodalmi 1918.

A fenti adatok bizonyítják, hogy a 15 m² alapterületű könyvtárhelyiség a tanév végére szűkösnek bizonyult. Bár a berendezése az esztétikumra való törekvés mellett a maximális helykiahasználás lehetőségét tartotta szem előtt, év végére, amikor minden könyv a helyére került, a raktári rendet már nem nagyon nehezen lehetett tartani a zsúfoltság miatt. Ezeken a gondokon az sem segített, hogy a munkaközösségek a számukra alapvetően szükséges kézikönyveket a saját szertárukban raktározták.

A további igen fontos feladat az állomány feltárásának alapvető eszköze, a katalógus elkészítése volt. Min az Útmutató, mind pedig a könyvtári ügyrend szerint először a betűrendes katalógust, ezt követően pedig a szakkatalógust kellett elkészíteni. Az elhelyezéssel kapcsolatban azonban ismét fontossá vált a helyhiány problémáját megoldani.

Az állomány kérdésével függ össze az iskolai könyvtárakban minden tanév végén ismétlődő jelenség: a tanulók a tanév folyamán több könyvet elveszítenek, ezeknek a könyveknek az értékét befizetik az intézet pénztárába. Év végén a különböző tételekből kialakult összeget a könyvtáros beszerzésre fordítja. A hiányzó könyveket törli az állományból. Az állományvédelem tehát a szakmunkásképző iskolák könyvtári ügyrendjében előírtak szellemében történik.

2. Olvasóvá nevelés

A könyvtár megnyitása után elsődleges feladatnak tekintettük, hogy a tanulók meg is ismerjék a könyvtárat, és minél többen iratkozzanak be, váljanak rendszeres olvasókká. Ebben a tevékenységebn a könyvtáros a legtöbb segítséget a magyar-történelem munkaközösség tagjaitól kapta. Minden tanár biztosított egy magyar órát arra, hogy a tanulók megismerkedjenek a könyvtárral, az állománnyal. helyszűke miatt egy teljes osztály foglalkoztatása lehetetlen volt, így 10 fős csoportokban történt a könyvtár bemutatása. Fontos mozzanat volt az is, hogy a könyvtáros heti 6 órában tanított a tanévtől kezdve, és vállalta az intézet irodalmi szakkörének vezetését. A kölcsönzési idő - heti 20 óra - úgy alakult ki, hogy minden tanulócsoport számára megfelelő legyen. Az időpontokat a tanulók rögzítették az órarendjükben. Decembertől folyamatosan megindult az osztálykönyvtárosok szervezése is. A könyvtári tájékoztatás célját szolgálták a folyosók 3 falivitrinjében rendezett könyvkiállítások.  A könyvtár rendszeresen tájékoztatta a tanulókat és az intézet dolgozóit az új beszerzésekről, a különböző könyvnapok, könyvhónapok anyagáról, eredményeiről, az évfordulókhoz, megemlékezésekhez kapcsolódó irodalomról, az intézet kulturális eseményeiről. Az eredmény: két hónap alatt 350 tanuló iratkozott be s a tanév folyamán ez a szám megkétszereződött.

Az első év tanulságai a könyvtáros számára.

- Nagyon jó, hogy a szakmunkástanulók jelentékeny része rendszeres, sőt szorgalmas könyvtári olvasóvá válik, olvasási gyakoraltra tesz szert, megismerkedik az olvasás örömével, a könyvtár használatával és az abban rejlő lehetőségekkel. Az viszont már nem jó, hogy olvasmányaiknak mintegy fele az irodalom-alatti művekből kerül ki, nem alkalmas arra, hogy igazi művészi élményt adjon. Az olvasás megkedveltetése szempontjából talán ez is hasznos. A könyvtárügyi konferencia anyaga is megemlíti ezt a problémát, de az állásfoglalástól tartózkodik. Kérdés, hogy az igazi irodalom olvasásának előkészítője lehet-e száz lektűr vagy ponyva elolvasása, vagy a felszínes olvasás akadályozójává válik az igazi művészi élmény befogadásának.

- A tanulók legnagyobb százaléka nem jut el a mű lényegéhez. Az olvasmányok rossz megértésének oka, az alapvető akadály: a tanukók gyenge olvasási készsége.

- Az iskola jellegéből adódóan elsősorban arra törekszik, hogy a tanulókban a viszonylag rövid, hároméves képzési idő alatt jó szakmunkás váljék. (3 napos gyakorlati foglalkozás, a szakmai jellegű elméleti órák számának túlsúlya a közismereti tárgyakéval összevetve stb.) Mégis a szakmai ismeretek elsajátíttatásával egyenrangú feladatnak kell tekinteni, hogy művelt, könyvet, irodalmta szerető ifú embereket neveljen. Az intézeti könyvtár fontos feladata a szakmai oktatás segítése mellett a közismereti tárgyak népszerűsítése, az órán megszerzett alapismeretek mélyítése, bővítése.

- Végül, igen fontos, hogy milyen olvaási szokásokat hoznak magukkal a tanulók az általános iskolából. Rendelkeznek-e könyv- és könyvtárhasználati ismeretekkel? Azok a tanulók, akik már az általános iskolában megszokták a "könyves légkört", jó irányban kialakult igényekkel keresik az intézeti könyvtárat. Legtöbbjük azonban az indiánkönyvektől csak a krimiig jut el.

Milyen erőfeszítéseket tett a könyvtár a felsorolt gondok enyhítése érdekében, illetve az olvasóvá nevelésben milyen módszereket alkalmazott?

A szépirodalom népszerűsítésének egyik fontos területe lett az intézeti olvasópályázat megrendezése. Az elsőt 1973 decemberében hirdette meg a könyvtáros a magyar munkaközösség segítségével Kell a jó könyv címmel. A cím jelzi, hogy a válogatás a mai szovjet irodalomból történt. 4 mű szerepelt a pályázaton, köztük Solohov: Emberi sors és Vasziljev: A hajnalok itt csendesek c. műve. Az előkészítéshez hozzátartozott a művek megfelelő példányszámú beszerzése, melyben a megyei könyvtár és az SZMT Központi könyvtára nyújtott segítséget. Az irodalmi szakkörben a műveket feldolgozták, ismertették, közösen megvitatták. A szaktanárok irodalomórákon népszerűsítették a pályázatot. A vetélkedő májusban zajlott le ünnepélyes keretek között. A verseny előtt az irodalmi szakkör tagjai ismertették az írók életrajzát, munkásságát (vetített portrékkal, filmrészletekkel), majd a versenyzők megkapták a sokszorosított feladatlapokat, s ennek alapján dolgoztak. A mű egy-egy részletét magnószalagra rögzítették a munkaközösség tagjai, ezek a részletek kapcsolódtak a kérdésekhez. A kérdések összeállításában az a törekvés érvényesült, hogy ne szegje a versenyzők kedvét, aki ismeri a művet, az megbírkózhasson velük, de arról egyértelműen győzze meg a "zsűri" tagjait, hogy elolvasták a műveket. Az igazgatóság jelentős összeggel támogatta a pályázatot, a díjak között zsebrádió, belföldi üdülés és könyvjutalom szerepelt. A vetélkedőn jelen volt a Szolnok egyei Néplap egyik munkatársa, aki érdekes riportot készített a győztessel, egy elsőéves esztergályos tanulóval.

A vetélkedő eredményesnek bizonyult. tanulsága: a tanulók bevonása, a program népszerűsítése még körültekintőbb munkát igényel. (33 tanuló vett részt a vetélkedőn, a decemberben jelentkezők 63 %-a)

Az olvasóvá nevelésben igen hasznosak azok a feladatok, melyeket a tanulók a tanórákon kapnak. A könyvek az ismeretek legfőbb forrásai, ezért nemcsak amiatt kell az olvasást megszerettetni a tanulókkal, hogy elsajátítsák a hasznos és kulturált szabad idő felhasználás egyik módját, hanem, hogy nélkülözhetetlennek és magukhoz tartozónak érezzék a nyomtatott betűt egész életük folyamán. Ha a tanuló a tanítási folyamat során olyan feladatot kap, mely megoldásához a könyvet mint munkaeszközt kell használnia, fokozatosan tudatossá válik benne, hogy az ismeretterjesztő művek, lexikonok, szótárak, kézikönyvek munkaeszközök, és a tanuláshoz elegedhetetlenül szükségesek a tankönyvekkel együtt. Ezen a terüeten is történt előrelépés a tanév folyamán. A tanulók a könyvtárban készülnek az osztályfőnöki órákra, az osztályünnepségekre, a vetélkedőkre, a szavalóversenyekre és - sajnos - ritkábban egy-egy tanítási órára.

Az egyik legfontosabb feladat éppen a fent vázolt törekvés megvalósítása: a könyvtáros és aszaktanárok szorosabb együttműködése szükséges ahhoz, hogy az iskolai könyvtár nagyobb szerepet kapjon az oktató-nevelő munkában. Ugyanakkor a 15 m² alapterületű köyvtár mindinkább szűkösnek bizonyult a feladatok ellátására.

3. Az igazi könyvtárrá válás útján

Az új tanévben (1974/75) megteremtődtek a könyvtári munka továbbfejlődésének lehetőségei.

- Az állomány gyarapítására ismét jelentős anyagi támogatást kapott a köyvtár a MÜM-tól. Az intézeti beruházással együtt az állomány értéke a tanév második felére 148 ezer Ft összegű lett. A könyvtári kötetek száma 5000-re növekedett. (Az állomány 55 %-a már ismeretterjesztő jellegű.)

- A könyvtár lemezjátszóval is gazdagodott, mely lehetővé tette a lemeztár kialakításának megkezdését.

- A folyóiratok, illetve periodikák gondozása is megindult ebben a tanévben. 1974 szeptemberétől a következő periodikák hiánytalanul megtalalhatók a könyvtárban: Szaknevelés, Köznevelés, Magyar Pedagógiai Információ, Külföldi Pedagógiai Információ, Új Írás, Alföld, Kritika, Könyv és Nevelés, Könyvtáros. A felsoroltakon kívül még számos folyóirat, napi lap érkezik az intézethez, de raktározásukat a könyvtár nem tudja vállalni helyszűke miatt. A módszertani folyóiratokat a munkaközösségek gyűjtik.
1975 januárjában új helyiségbe költözött a könyvtár, melynek alapterülete 35 m². Lehetővé vált tehát - ha szűkösen is - a helybenolvasás, illetve az osztályfoglalkoztatás is.
Mindekezzel természetesen megszaporodtak a könyvtárra háruló feladatok is. Az intézeti oktató-nevelő munkán belül kiemelt feladatként jelentkezett felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplése, a 25 éves szakmunkásképzés fejlődésének dokumentálása és Szolnok város 900 éves jubileuma.

4. Az olvasást, a könvytárat népszerűsítő törekvések

A könytári munka is az évfordulók köré csoportosult. Ezt egészítette ki a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Művelődásügyi Minisztérium által meghírdetett "Az olvasó munkásért!" pályázat, melyre az intézeti könyvtár is benevezett. A pályázat elsőrendű céljaként jelentkezett a munkások, illetve a szakmunkástanulók széles rétegeinek bevonása a könyvtárhasználók táborába: "Egyre többen keressék és értsék a klasszikus és kortárs, elsősorban a szocialista szelelmű irodalom művészi színvonalú alkotásait."

1974. szeptember 1-jén eseménynaplót nyitott a könyvtár a következő célokkal:
- a könyvtár törtenetének, fejlődésének folyamatos bemutatása bejegyzésekkel, fényképekkel;
- a rendezvények megörökítése a könyvtár vendégeinek véleményével, aláírásával;
- minden olyan kulturális esemény rögzítése, amely az intézetben a könyvtári munkával kapcsolatos.

A napló alapján válik majd lehetővé a tanévenként folyó munka összevetése. A naplóhoz mellékletek kapcsolódtak. A mellékletek egy-egy darabja részletesen tartalmazta azokat az akciókat, melyeket a naplóban csak egy-két mondat vagy fénykép jelzett.

"Az olvasó munkásért!" keretében zajlott a tanév könyvtári munkájának legnagyobb része. Céljaiban ugyanazok a feladatok fogalmazódtak meg, melyeket a könyvtár eddigi munkája során is igyekezett megvalósítani, ugyanakkor ösztönzőleg hatott: még több, aktivizálóbb programmal megnyerni a szakmunkástanulókat a mozgalomnak, nemcsak az olvasók számának növelésével, hanem az olvasási kultúra fokozásával is.

Szeptemberben elkészült egy olyan ajánló bibliográfiai sorozat terve, amely évfolyamonként, tantárgyanként tájékoztatja a tanulókat és a tanárokat a könyvtárban található szakirodalomról és szépirodalomról. (A sorozatot a könyvtáros szerkeszti a munkaközösségek segítségével.) Október elején készült el az első darab, amely az első évesek irodalomtanításához és tanulásához adott segítséget. (A tanév szerint az első osztályos tanulók a mai magyar irodalomból kaptak ízelítőt Garai, Váci, Szaknyi, Lengyel, Sánta stb. egy-egy művének feldolgozásával.)

Az ajánló bibliográfia arra ösztönzi a tanulókat, hogy a kötelező egy very vagy novella mellett több művel ismerkedjenek, esetleg nézzenek bele a tanulmánykötetbe is. Tuják meg, hogy erre az iskolán belül is van lehetőség: a könyvtárban bőségesen találnak a témával kapcsolatos irodalmat. A tanárok számára is segítséget nyújt. egy-egy író vagy költő bemutatásakor nem kell végigböngészniük a tanulmányköteteket. A bibliográfia alapján pár perc alatt kiválaszthatók azok a művek, melyekben például Sánta Ferencről irodalom található. A sokszorosított ajánló bibliográfia egy-egy példányát megkapják az I. éves tanulók és a szaktanárok. Még a tanáv folyamán elkészült a II-III. évesek ajánló bibliográfiája ugyancsak az irodalom tanulásához, illetve tanításához. A következő tanévtől folyamatosan kerülnek sorra a tantárgyak.

Októberben könyvtotót indított a könyvtár. Minden hónapban egy-egy ismeretterjesztő mű feldolgozása került sorra 13+1 kérdés alapján. (Az ötletet a Könyvvilág könyvrejtvény rovata adta.) A kérdések minden hónap eleján a könyvtár melletti faliújságon jelentek meg. Mellette a "totóláda", melybe a tanulók bedobhatják a kitöltött "totószelvényeket". A 13+1 találatos szelvény-tulajdonosok között havonként 100 Ft értékben könyvjutalmat sorsoltak ki. A sorsolást minden alkalommal más-más osztályok végezték. A feldolgozott művek kapcsolódtak egy-egy évfolyam tantervi anyagához, vagy egy fontosabb évfordulóhoz kötődtek. Ilyen szempontok alapján került sor Földes Péter: A Nagy Október és a Magyarország felszabadítása c. művekre, de szerepelt Tamás-Virágh: Hasznos tanácsok a Zsigulihoz c. könyve is, mely a Műszaki Könyvhónap rendezvényeihez fűzödött. A könyvtáros a szaktanárokkal együtt állította össze a lapokat, de erre a munkára akadt önként vállalkozü tanuló is. A játékban résztvevő tanulók száma a témától függően válatakozott: a Zsiguli-könyv elsősorban az autószerelőket érdekelte. (A beérkezett megfejtések száma 42 volt.) A Nagy Október viszont minden tanuló érdeklődésére számot tartott. (92 megfejtés érkezett erre.) Október és április között 317 tanuló töltötte ki a könyvtáros szelvényeit.

A Műszaki Könyvhónap rendezvénye a tanukók 50 %-át mozgatták meg. Az intézet folyosóin könyvkiállítással egybekötött könyvvásárt szerveztek. Az iskola vendége volt Tamás György, az ankéton az autószerelő tanulók vettek részt. Több osztály látogatta szaktanárok vezetésével az Élő delta programját, melyet az SZMT Központi könyvtára szervezett.

December folyamán hirdette meg a könyvtár az évi olvasópályázatát, mely a felszabadulás 30. évfordulójához kapcsolódott. A műveket a mai magyar irodalomból válogatta a munkaközösség. Lengyel József: Igéző; Sánta Ferenc: Isten a szekéren; Bertha Bulcsu: Tűzgombok és Fekete Gyula: A fiú meg a katonák c. művét kellett a pályázaton részt vevő tanulóknak elolvasniuk. A szervezésben, előkészítésben a magyar munkaközösség tagjain kívül aktív szerepet vállalt néhány osztályfőnök is. Az eredmény lényegesen jobb volt az előző évinél: 68 versenysző szerepelt a vetélkedőn. A győztesek ismét I. éves tanulók lettek: egy autószerelő és egy villanyszerelő tanuló nyerte az elős, illetve a második díjat. A résztvevők ebben a tanévben is értékes jutalmakat kaptak. Az olvasó munkásért! pályázathoz kapcsolódtak a könyvtár kiállításai is (Jókai Mór, Petőfi Sándor, Németh László, Déry Tibor stb.) A pályázat értékelése március folyamán történt. Az intézeti könyvtárat a megyei zsűri második helyezettként terjesztette fel az országos zsűri elé.

A könyvtári munka keretében kell beszélni az irodalmi színpad tevékenységéről is, hiszen tagjai fontos szerepet töltöttek be az intézetben folyó irodalmi nevelésben. Az irodalmi szakkör az 1974/75-ös tanévben nagymértékben irodalmi színpadi tevékenységet vállalt: 4 ünnepi műsort mutattak be. Az első a már említett Ne feledd c. emlékműsor volt.  A második produkció az Országos Diáknapok megyei bemutatójára készült Soós Zoltán: Gorombakovácsok című művének részleteiből. Itt a csoport ezüstérmet szerzett. (Ezt a műsort előadták a 25 éves szakmunkásképzés alkalmából rendezett iskolai ünnepélyen is.)

A MÜM 1974 novemberében a szakmunkástanuló intézetek országos vetélkedőjét hirdette meg Tavasz Magyarországon címmel. melynek területi lebonyolításáért a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet volt a felelős. A vetélekdő igen sokrétű feladatokat foglalt magába. Szerepelt benne riport, szomszédolás, ünnepi műsor, tabló stb. Célja: hazánk, városunk, iskolánk 30 éves fejlődésének megismerése, bemutatása. Az intézet két csapatának ünnepi műsorát az irodalmi színpad vállalta. Az egyik összeállítás Mesél a Tisza címmel Szolnok és a Tisza kapcsolatát mutatta be prózával, verssel, zenével. A második műsor - Vallomás a városról - oratórikus jellegű, Szolnok fejlődését öleli fel 1945-től napjanig. A vetélkedőn az intézet "C" csapata biztos győzelnet aratott, így továbbjutott az országos versenyre.

Az irodalmi színpad munkája alkalomhoz kötődő, versenyszerű, de a csoport módot talált arra is, hogy az intézet tanulói minél nagyobb százalékban meghallgassák a műsorokat, hiszen így lesz igazán olvasóvá nevelő tevékenységgé feladatuk. Fontos az is, hogy maguk a csapattagok a műsorok szerkesztés, színpadra állítása folyamán váltak irodalomszerető, irodalomértő tanulókká. Nem véletlen, hogy közülük kerültek ki elsősorban az olvaósópályazatok, szavalóversenyek résztvevői. Ők látogatták leginkább a Megyei Művelődési Központ "Pódium" sorozatát, és ők nyújtottak legtöbb segítséget a könyvtárosnak a mindennapi munkában.

A tanév feladatai közé tartozott még az Ünnepi Könyvhét megrendezése, melynek keretében két író-olvasó találkozóra került sor az intézetben (Jókai Annával és Csanádi Imrével). Ugyancsak májusban hirdette meg a könyvtár az országos felszabadulási olvasópályázat programját, melynek lebonyolítása már a következő tanév feladatává vált. 

Összegzés

Az intézeti könyvtár közel 20 éves tevékenységét áttekintve megállapítható, hogy nagy előrelépést jelent a szakmunkásképzés területén a könyvtári munka megerősítése, helyének biztosítása az intézeti oktató-nevelő tevékenységben. Helyesnek bizonyult az a törekvés, hogy a kulturális rendezvények
központja az iskolában a könyvtar legyen, hiszen minden ilyen esemény azt a
célt szolgálja, hogy művelt, sokoldalúan képzett szakmunkások váljanak az intézet tanulóiból. Nem szabad azonben megfeledkezni arról, hogy a látványos rendezvények mellett elsősorban a hétköznapi munka alkotóműhelye az iskolai könyvtár, ahol mind a tanárok, mind a tanulók megtalalják a számukra elsődleges munka: a tanítás, illetve a tanulás olyan munkaeszközeit, melyek nélkülözhetetlenek feladatuk végrehajtásában. E felfogást kell mélyíteni, tudatossá tenni, ebben kell a könyvtáros-tanárnak a legnagyobb feladatot vállalnia.
Az iskolai könyvtár elsődleges célja megtanítani gondolkodva tanulni, a tanukókat öntevékeny művelődésre nevelni, hogy az olvasást ne célnak, hanem eszköznek tekintsék. Hiszen "a könyvek azért vannak, hogy a tudást bennük tartsuk, míg fejünket valami okosabbra használjuk."