2019. január hónap bejegyzései

1960

 31. Ünnepi Könyvhét

1960-. május 29. - június 5.

110 árusítottak Szolnokon könyvet az ünnepi könyvhéten. Az első három napon az Állami Könyvterjesztő szolnoki boltjai, üzemi és közületi bizományosai 68 ezer forint áru könyvet adtak el.

A földművesszövetkezetek könyvüzleteiben, könyvsátraiban egy hét alatt 250 ezer forint értékű könyvet adtak el. Kunhegyesen, Jászapátiban, Kunszentmártonban, Öcsödön, — Szajolban. Jánoshidán, valamint a megye más helységeiben, több mint tízezer kötet könyvet vásároltak a termelőszövetti tagok. Különösen feltűnő volt a könyvhét sikere a kunhegyesi járásban, ahol 40 ezer forntot költöttek könyvekre. A legkelendőbb könyvek közé tartoztak Jókai, Gergely, Rideg, Mesterházi, Móricz, Tolsztoj és Solohov művei.

1956

Szolnok

A megyeszékhelyen 13 utcai könyvsátrat és elárusító helyet állítottak fel. A városban és környékén a múlt évben 70 helyen volt bizományi elárusítás, az idén 110 helyen rendeznek a bizományosok kiállítást és vásárt. A szolnoki könyvterjesztő bolt körülbelül 400 000 forint értékű könyvet juttatott el ezekben a napokban az üzemi és hivatali könyvkiállítások rendezőihez és ezek között bőségesen megtalálható minden új és keresett kötet.

Néplap archívum

Tamási Áron Kossuth-díjas Író részt vett az Ünnepi Könyvhét szolnoki és Jászberényi megnyitóján.

Verseghy Könyvtár vendégkönyve

Karcagon június 2-án rendezték meg az ünnepi megnyitót, melyen közel 300 érdeklődő vett részt. Csávás István gimnáziumi tanár mondott beszédet, majd Aszódi Imre szolnoki költő adott elő verseiből. Az irodalmi est műsorában
fellépett A. Chiovini Márta hegedűművésznő és Sebestyén Péter zongoraművész. Tarkó Albertné énekszámokkal, Kálmán Kornélia szavalatokkal gazdagította a műsort, amelyben a kultúrotthon énekkara és tánccsoportja, valamint a kísérleti gazdaság tánccsoportja is közreműködött.

Kunszentmártonban Gyomai György és Sári István szolnoki írók vettek részt az ünnepi könyvhét megnyitó ünnepségén.

A szelevényi földművesszövetkezet a könyvhét alkalmával 800 forint értékű szépirodalmi és mezőgazdasági szakkönyvet adott el.

1955

Ünnepi Könyvhét

1955. június

A Könyv ünnepére - írta Kisfaludi Sándor, a megyei könyvtár vezetője

Az idei könyvhét ünnepélyesebb, jelentősebb, mint az eddigiek. Azzá teszi az a körülmény, hegy egybeesik hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójával. A most megjelenő írások és megemlékezések nemcsak általában beszélnek a könyvről, az olvasásról, könyvtárainkról, az olvasómozgalomról, nemcsak azt emelik ki, hogy az előző könyvhetek termését messze túlhaladóan az idén 130 könyv jelenik meg az Ünnepi Könyvhétre 1 millió példányszámban, hanem elsősorban arra használják fel ezt az alkalmat, hogy visszapillantsanak a magyar könyv tízéves útjára, s — anélkül, hegy ünnepremtők lennének, — az eredmények mellett teret szentelnek a hibák elemzésének is.
A magyar könyvkiadás hatalmas fejlődést tett meg az elmúlt évtizedben. Ma már nem arról van szó, hegy az író nem talál kiadót műve kiadására, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy meglévő gazdasági lehetőségeink milyen mértékű kiadói terv végrehajtására adnak módot. A tíz év alatt megjelent 26.204 mű azt jelzi, hogy ezeket a lehetőségeket jól kihasználtuk. Hihetetlen mértékben megnövekedett a könyvváisárlók, tehát a nemcsak egyszerűen olvasók tábora. Manapság az okoz fejtörést, vajon elegendő példány számiban jutnak-e el a könyvek a boltokba. — Sajnos, az igény még mindig nagyobb, mint a termelés: a tíz év alatt produkált 237 millió 500.000 példány nem mindig volt elég a vásárlóik igényeinek kielégítésére.
4 kultúrforradalomban, szocializmus építésének e rendkívül fontos frontszakaszán jelentős szerepet játszanak a könyvek és azokat a dolgozókhoz közvetítő könyvtáraik. Míg a felszabadulás előtt Szolnok megyében alig volt egy-két államilag fenntartott közkönyvtár, a 10 év alatt széleskörű könyvtári hálózatot építettünk ki. Ennek eredményeképpen ma a megye minden közigazgatási egységének, sőt kisebb településének is van könyvtára. Alig akad olyan állami könyvtár, mely ne létesített volna területén — az üzemékben, termelőszövetkezetekben, gépállcmáscfcon, olvasókörökben — fiókkönyvtárakat. Hogy az Alkotmányban lefektetett művelődési jog nemcsak írott ma- laszrt, azt legjobban bizonyítja az a tény, hogy népköztársaságunk több mint 1 millió forintot ferdít a Szolnok megyei könyvtárakra, és mindössze 30.000 Ft az az ösiszeg, mely a behatási díjakból a költségvetés bevételi oldalán szerepel.
A könyvállomány rohamléptekkel gyarapodott. Míg 1952-ben csak 53,686 kötet volt a megye állami könyvtáraiban, ez a szám két év alatt háremszorosára nőtt. — Ma 166,207 kötet áll az olvasók rendelkezésére. De nemcsak számszerűleg javult a helyzet. Ahogy javult a könyvkiadás, úgy gazdagodott, színesedett a könyvállomány. A megyei könyvtár egyre inkább tudományos könyvtárrá fejlődik, a kisebb könyvtárak pedig egyre jobban ki tudják elégíteni azokat a jogos igényeket is, melyeket eddig el kellett hárítani maguktól.
Az olvasók számának növekedése jelzi, hogy az olvasás valóban mozgalommá fejlődött. A számok azt mutatják, hogy az elmúlt két év alatt — mióta a teljes állami könyvtárhálózat kiépült — kétszer annyira emelkedett a beiratkozott olvasók száma. A rohamos fejlődés bizonyítéka az, hogy az idén 3 hónap alatt ugyanannyian iratkoztak be, mint 1955-ben egész évben. Bár az állami könyvtárakon kívül ma már számtalan szakszervezeti, üzemi, vállalati, iskolai könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére, bár az előbb említett számok valóban „mutatósak", mégsem lehetünk elégedettek. Még manapság is vannak rétegek, melyeiket nem tudtunk megnyerni a rendszeres-olvasásnak,
A könyvtári kölcsönzések adalal igazolják a legszembetűnőbben a könyv diadalútját. Míg az állami könyvtárak 1952-ben 142,432 kötetet adták az olvasók kezébe, 1953-ban 582.783 kötetet olvastak olvasóink, és ez a szám 1954. végére 785.558 kötetre emelkedett. Hogy a fejlődés töretlenül felfelé ívelő, azt viszont az bizonyítja, hogy az idén 3 hónap alatt majdnem annyit kölcsönöztek a megye könyvtárai, mint 1954-ben fái év alalt. Kétségtelen, hogy itt is vannak még hibák. A számok önmagukban még nem győznek meg bennünket arról, hogy könyvtáraink valóban teljesítették azt a feladatot, mely a kultúrforradaiomöan népünk nevelése terén rájuk hárul. Még mindig vannak olyan fontos művek, melyek nem jutnak el elég olvasóhoz; még mindig találkozhatunk olyan jelenséggel, hogy könyv- tárcsáink az egyszerűbb megoldást választva meg sem kísérlik kevésbé olvasott, de jelentős írók és művek propagálását, de az letagadhatatlan eredmény, hogy egyre többen és egyre többet olvasnak. Ez ugyan még csak a fejlődés első felka, de nem lebecsülendő mértéke.
Az irodalom munkásai— Érők, kiadók, könyvtárosok — a márciusi párthatározat után világosabban látják feladataikat. Látják az elkövetett hibákat, de látják a kijavítás útját is. Nagy eredmény, hogy a ma születő írások nagyrészt mai életünkkel foglalkoznak, de hiba volt, hegy a társadalmi átalakulás veze- tőerejét, a munkásosztályt nem ábrázolták elég sokoldalúan, örvendetes, hogy könyvkiadóink meghallgatták a dolgozók jogos kívánságait, de még ma sem mondhatjuk, hegy kifogástalanul látják el feladatukat. Jó hallani, hogy gyarapodik a könyvtárak olvasótábora, de tudjuk, hegy a könyv még nem jutott el mindenhová. Dicsérendő munka eredménye, hogy klasszikusainkat nagy tömegek olvassák szívesen, de nyilván hiányosság, hogy nem fordítottunk elég gondot a mai magyar irodalom, a szocializmus építését elősegítő irodalom propagálására.
Ha ezeket őszintén végiggondoljuk, akkor válik aa Ünnepi Könyvhét, a könyv ünnepe eredményeink felmérése mellett további munkánk helyes kiindulópontjává, további eredményeink biztos alapjává.

Szolnok megyei Néplap, 1955. június 5.

Szolnok

Szolnokon a Kossuth Lajos-tóren és a Kossuth Lajos utcában két könyvsátor hívogatta az olvasókat.

Pedagógus Nap és az ünnepi könyvhét alkalmával a megyei könyvtár megjutalmazta azokat a pedagógusokat, akik mint falusi népkönyvtáTosek, vagy fiók-könyvtárvezetők, jó eredményeket értek el.

Író-olvasó találkozók vendége volt a megyében Gereblyés László, Hárs László, Molnár Zoltán, Mesterházi Lajos, Sipos Gyula és Vihar Béla.

1954

Ünnepi Könyvhét

1954. október 3-10.

1950-es évek második felében az ünnepi könyvhét szervezésében egyre több szerepet kaptak a könyvtárak is. 1954-ben például a megyei napilapban a könyvünnep alkalmából megjelent vezércikket a megyei könyvtár akkori igazgatója, Kisfaludy Sándor írta. A hálózattá szerveződött és megerősödő tanácsi könyvtárak a helyi események bázisintézményeivé váltak. Kiállításokkal, olvasókörökkel és könyvismertetésekkel egészítették ki a könyvvásárokat. A megyei megnyitó ünnepségek házigazdája évről évre egy-egy település könyvtára lett.

ÜNNEPI KÖNYVHÉT - Irta Kisfaludl Sándor, a megyei könyvtár vezetője

Az idén október 3. és 10. között rendezzük az immár hagyományossá vált ünnepi könyvhetet. Nagy seregszemléje ez az új magyar irodalomnak és könyvkiadásnak.
A kulturforradalom eredményeképpen egyre növekszik dolgozóink igénye a könyvek iránt, úgyhogy könyvkiadásunk alig tud eleget termi a mind sürgetőbben elhangzó kívánságoknak. A könyvtárak olvasótábora évről évre nagyobb lesz, többen és többen vásárolják meg a könyveket, hogy ne csupán olvassák azokat, hanem saját könyvtárukat is gyarapítsák velük. Ma már a falusi könyvtáraknak is komoly gondot okoz, hogy kielégíthessék a jó könyvek iránt megnyilvánuló igényt. Dolgozó parasztjaink, akik jórészt csak kalendáriumot olvastak, — vagy nem olvastak — ma
Veres Péter, Szabó Pál, Sarkadi Imre és a többiek írásait olvassák. Ennek a kulturális fejlődésnek eredménye, hogy például a megye könyvtárainak olvasótábora 1950 óta 600-ról majdnem 30 ezerre emelkedett, hogy ma már havonkinti átlag 50.000 kötet fordul meg ennek az olvasótábornak a kezén.
Az új kormányprogram előtt a könyvkiadás terén is követtünk el hibákat. Hogy csak egy-két jellemző mozzanatot említsünk: kevés volt a szépirodalom, de ugyanakkor különböző szervek, szinte ontották a brosúrákat, melyeket senki sem olvasott; a magyar kasszikus írók műveihez lehetetlenség volt hozzájutni, a külföldi irodalom jelentős alkotásait alig láthattuk a könyvesboltok kirakataiban.
Az új kormányprogram a könyvkiadásban is elsősorban a dolgozók jogos igényeinek kielégítését jelenti. Helyes arány alakult ki a szépirodalmi és egyéb művek között, aminek eredményeképpen jóval több regényt, elbeszélést, verset olvashatunk,
mint eddig. Fájó és sokat vitatott kérdés volt mindmáig a példányszám is. Előfordult, hogy hiába jelentek meg jó könyvek, az olvasók nagyrésze már nem tudta megvásárolni, mert szinte a megjelenés napján elkapkodták az utolsó kötetet is. Kétségtelen, hogy az általános könyvéhség vitte rá például a megyei könyvtár néhány olvasóját arra, hogy egy-egy feltétlenül megszerezni óhajtott könyvet -  mondjuk: az „Operák könyvé”-t - „elvesztette“. A megoldást nyilván nem az ellenérték lefizetése, hanem a könyvek példányszámúnak felemelése jelenti. Az idén jelentős mértékben megnövekedett a kiadott művek példényszáma is: a magyar klasszikusok átlagpéldányszáma 1953-hoz képest 100 százalékkal emelkedett, az ifjúsági könyvek pedig 230 százalékkal nagyobb mennyiségben kerülnek forgalomba.
Olyan sorozatokat indítottak kiadóink, melyeket az olvasók már régen vártak, követeltek: gyors ütemben jelennek meg Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond regényei, az orosz klasszikusak, a világirodalom legkiválóbb alkotásai. Hatalmas sikere van a könyvkiadás egészséges hagyományát felelevenítő Olcsó Könyvtárnak, melyben magyar és külföldi klasszikus műveket, a mai magyar irodalom alkotásait olvashatják az olvasók. A sikert legjobban az bizonyítja, hogy az 50.000-es példányszómban megjelenő kötetek is napok alatt elfogynak.
Az Ünnepi Könyvhéten megjelenő mintegy 50 szépirodalmi és ifjúsági könyv - több, mint 400.000 példányszámban - már tükrözi a könyvkiadásban bekövetkezett jelentős változást. Valószínű, hogy még ez sem tudja teljesen kielégíteni az igényeket, de mindenesetre több, az olvasók által nagyon keresett könyv lesz,
mint eddig. Az olvasók türelmetlenül várják a Jókai-sorozat újabb köteteit, a többi között Móra Ferenc, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes műveit, József Attila összes verseinek bibliofil kiadását. De nem kisebb érdeklődésre tarthatnak számot Szabó Pál, Darvas József, Veres Péter, Tamási Áron mellett Aristophanes, Lope de
Vega, Fielding, Puskin, Erenburg, Fast, Stil és a többiek most megjelenő írásai. A klasszikus ifjúsági irodalmat Verne, Dickens, Molnár Ferenc és mások munkái képviselik.
Az Ünnepi Könyvhét azonban nemcsak könyvkiadást problémákat vet fel és nem elsősorban könyveladást jelent, hanem biztosítani akarja az eddigi eredmények továbbfejlesztését.
Országszerte - és így Szolnok megyében is - irodalmai esteken találkoznak az írók és olvasók. Az íróik műveikről beszélnek, az olvasók elmondják véleményüket. Reméljük, hogy ezekből a találkozásokból még több, a mai életről szóló írás fog születni.
Ahová nem jutnak el az írók magük, ott irodalmi előadásokon és könyvankétokon hívják fel a dolgzók figyelmét a mali magyar irodalom kiemekedő alkotásaira. Az Ünnepi Könyvhéten találkoznak a könyvtárosok és az olvasók is: olvasó megbeszéléseken vitatják meg a könyvtárak munkáját. Az itt elhangzó kritika, a
felvetődő jó ötletek bizonyára hozzá fogják segíteni könyvtárainkat ahhoz, hogy még jobban végezzék fontos kulturális tevékenységüket.
Ezek az alkalmik mind egy célt szolgálnak: elő akarják segíteni az írók és olvasók kapcsolatának megerősödését, jó és szép könyvekre akarják irányítani azoknak a figyelmét is, akik eddig egyáltalán nem, vagy csak keveset és rosszat olvastak. Különösen sok a tennivaló falun. Dogozó parasztjaink közül még mindig nem olvasnak elegen, még mindig ritkaságszámba megy Túrkeve és Karcag példája, ahol a nyár folyamán csoportos olvasást szerveztek a nyári mezőgazdasági munka idején, és - bár egyes helyeken nagy keletje van a mezőgazdasági szakkönyveknek, - aránylag még mindig kevés azoknak a dolgozó parasztoknak a száma, akik tudásukat könyvekből is gyarapítani akarják.
Az Ünnepi Könyvhétnek akkor lesz sikere, ha újabb tömegeket nyerünk meg az olvasásnak és ezzel könyvtáraink olvasótábora a jövőben még nagyobb ütemben fog emelkedni; ha a mezőgazdasági dolgozók megismerkednek a termelés fokozását elősegítő szakkönyvekkel; ha a dolgozók megértik, hogy az irodalom nem csupán az írók, könyvkiadók, népművelési szervek ügye, hanem személyes ügyük is. 

Az írás megjelent a Szolnok Megyei Néplap 1954. október 2-i számában

A megye népkönyvtárai csaknem kivétel nélkül kiállításokat és könyvismertető előadásokat rendeznek az Ünnepi Könyvhéten. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete minden járásban egy-egy mezőgazdasági szakkönyv ismertető előadást rendezett.

Azokban a községekben, ahol Állami Könyvesbolt nem működik, a földművesszövetkezetek rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a kunhegyesi járás földművesszövetkezeti dolgozói tettek legtöbbet a cél érdekétien.
Az abádszalóki töldmflvesszövetkezetnél szépen feldíszített könyvkirakat hívta fel a lakosság figyelmét arra, hogy milyen olvasmányokból válogathatnak. Az első napon 178 könyvet adtak el. Jó munkát végeztek a kunmadarasl szövetkezeti dolgozók is. Közel ezer forint értékű könyvet adtak el. A tiszaburai földművesszövetkezet a DISZ szervezet székháza előtt a legforgalmasabb helyen építette fel a könyvsátrat. A Hazafias Népfront bizottság gyűlésén résztvevő dolgozók is igen sok könyvet vásároltak.
Eredményesen dolgoztak Fegyverneken, ahol több mint ezer könyvet adtak el. Cibakházán, Tiszaföldváron a legnagyobb érdeklődés Jókai, Mikszáth és Illés Béla művel iránt nyilvánult meg.

Kunszentmártonban a tanulóifjúság is sikerrel vette ki részét a terjesztésből. Az anyagi eredményen kívül céljuk az olvasók táborának emelése; írók és olvasók kapcsolatának elősegítése volt. 

Abádszalók

Vihar Béla

Jászberény

Szeberényi Lehel

Karcag

Dobozy Imre tartott előadást irodalmi est keretében.

Kisújszállás

június 2. A helyi Kultúrotthonban rendezték meg a könyvhét megnyitóját, melyen Szabó Pál Kos suth-díjas író mondott beszédet. Az ünnepség előtt a város képviselői — tanácselnök. elnökhelyettes, tsz-elnökök. pedagógusok, dolgozó parasztok stb. — fogadták a Kovács Kálmán igazságügyi miniszterhelyettes, Nánási László, az Elnöki Tanács tagja és Csótó István, a Megyei Tanács elnök- helyettese kíséretében megérkező Szabó Pált, maid a vendégek díszebéden vettek részt az MNDSZ helyi szervezetében. Az ebéd után meglátogatták a Táncsics termelőszövetkezetet, ahol elbeszélgettek a tsz tagjaival és vezetőivel.
Este a Városi Könyvtárban találkozott Szabó Pál az olvasókkal. Érdeklődött a könyvállomány és az olvasótábor száma és összetétele iránt, majd — a jelenlévők kérésére — sok könyvet dedikált. Közvetlenhangú és érdekes előadását nagy figyelemmel hallgatták a kisújszállási dolgozók.
Kifejtette, hogy az irodalom, a műveltség, a könyv, a szellem — hatalom. A megszerzett hatalmat megtartani, csakis ezzel — műveltséggel, szellemi erővel lehet. Éppen ezért olvasni kell mindenkinek és minél többet.
Az irodalmi mondanivaló mellett kitért arra is, hogy a kisújszállási termelőszövetkezetek országos viszonylatban nem tartoznak a legjobbak közé, pedig, ha a város dolgozói, élükön a szövetkezeti tagokkal, csupán egy évig, fegyelmezetten, teljes erejükből dolgoznának, soha nem látott fejlődés következnék be Kisújszállás életében.

Szolnok
október 2. Irodalmi est a Szigligeti Színházban. Vendég: Sarkadi Imre volt. Előadása után a színház művészei szolnoki írók és költők műveiből adtak elő.

A Megyei Könyvtár a mai magyar könyvkiadás bemutatása céljából könyvkiállítást rendezett az olvasótermében, és olvasó-megbeszélést is tartottak.

Szolnokon öt könyvsátrat állította fel a tömegszervezetek. A vasútállomáson a Vasutas Szakszervezet, a városi tanács előtt az MNDSZ városi szervezete, az Uttörőház előtt az úttörők, a városi párt- bizottság előtt a DISZ, a Kossuth Lajos-utcában pedig az Állami Könyvesbolt.

október 5. A Járműjavító kultúrtermében; irodalmi estet rendezett az Állami Könyvterjesztő Vállalat az üzemi kultúrotthon segítségével. Megjelent és felszólalt az esten Gyárfás Miklós, az ismert író és kritikus. Közreműködtek a Szigligeti Színház művészei. 
Az üzemi pártbizottság képviselője nyitotta meg az irodalmi estet, majd rögtön utána Gyárfás Miklós beszélt az írókról és olvasókról, valamint az irodalom feladatairól. Megemlítette, hogy új irodalmunk felnőtt már, önálló; eredményesen küzdenek az írók a sematizmus ellen. Ugyancsak felnőtt olvasóközönségünk is, melynek véleménye jótékonyan befolyásolja Íróinkat. Kérte a résztvevőiket, hogy a most megvásárolt és olvasott művekről írják meg véleményüket a könyvek íróinak. !
Gyárfás Miklós közvetlen hangú felszólalása után megkezdődött a színvonalas, tartalmas műsor, melyben a Szigligeti Színház művészei működtek közre.
Első számiként Szép Zoltán szavalta el Petőfi: „A XIX. század költői" című versét, melyet Kiss Tibor énekszámai követtek. Nagy tetszést keltett Benjámin László „Hajnali karének“ c. versciklusa, — melyet Győri Ilona adott elő. Sok és megérdemelt tapsot kapott Ser- íőző Ilona, aki Musszorgszkij: Gopek-ját énekelte.
Ezután Bőd Teréz egy Vörösmarty és egy Zelk verset adott elő kedvesen, nagy sikerrel. Gyárfás Miklós egyik kötetben még meg nem jelent novellája, „A cseresznyési eset“ következett. Velencei István előadásában nagy tetszést váltott ki, majd Hadházi Sándor szavalt el két verset, az egyiket Juhász Ferenctől, a másikat Simon Istvántól, két fiatal költőnktől.
Feszült figyelem kísérte a következő számot, Karinthy: „Röhög az egész osztály“ című humoros írását, melyet a nagyon tehetséges Fülár István adott elő. Felszabadult, harsogó nevetés töltötte be az egész termet. A résztvevők nagy tapssal jutalmazták Fillár István számát. Befejezésül ismét Serfőző Ilona énekelt — ezúttal egy-egy megzenésített József Attila és Petőfi verset — ismét nagy sikerrel. Ifomoly irodalmi és zenei élményben, kellemes szórakozásiban volt részük az est hallgatóinak.

Tiszaföldvár

A könyvhét alkalmából a helyi gimnáziumban könyvdélutánt rendeztek. Nagy örömet okozott a sorsolás azoknak a szerencséseknek, akik nyertek, Karinthy és Jókai könyvei közül.

1952

Az 1950-es könyvnapokat már egészében a Szikra kiadó rendezte. A programok megnyitása előtt népnevelők és falujárók ismertették a könyvnap jelentőségét és a jelesebb könyveket. A településeken dekorált könyvsátrak várták a megyebelieket. A tanyákra a gépállomások feldíszített vontatói vitték a könyveket. Ekkor alakultak először könyvnapi bizottságok a párt irányításával.

Karcag

Író-olvasó találkozó: Dobozy Imre
 

Túrkeve

Író-olvasó találkozó:Szabó Pál