Egyéb kategória bejegyzései

Szolnoki Járműjavító

Fenyveseiné Góhér Anna - Herkó Sándorné: A Szolnoki Járműjavító könyvtárának története (*) 

* A tanulmány megjelent a Szakszervezetek Megyei Tanácsa gondozásában 1979-ben

Az olvasószoba létrehozása

1876-ban, az olvaszoba szervezése idején nem volt könnyű dolguk a szolnoki MÁV műhely főnökeinek, amikor munkatársaikat oktatni, művelni akarták. Nehéz múltat örököltek. Sokféle gonddal birkóztak. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság 1856-ban kezdte épiteni a MÁV mühelyét, s két év múlva indult meg a munka. Kezdetben külföldi - osztrák - szakemberek dolgoztak. A munkások között csak elvétve akadt
magyar. A foglalkoztatottak száma az első évtizedekben hozzávetőlegesen 300 fő volt. A szaktudás, az általános műveltség hiánya - főként a magyar munkások körében - egyre inkább gátolta a termelést. A kultúrálódás elemi feltételei hiányoztak. Példa nem volt, hiszen olvasóegyletek, olvasó szobák az országban még nem igen működtek. A salgótarjáni kohászati müvek olvasóegylete is két év múlva - 1878-ban alakult. Óriási szakadék volt a dolgozók műveltsége és az ipari szakmai követelmények között. Az italozás, a kocsmázás sok baj forrása volt.

A társadalmi háttér közismert: "Az 1848-as forradalmakat követően a kapitalizmus gyorsabban fejlődött, s a munkásoeztály számszerűleg gyarapodott, szervezettsége nőtt. Mind több országban kialakultak és fejlődtek a munkásság szakmai szervezetei, érdekvédelmi, kulturális és segélyegyletei, a a munkásszervezetekben fejlődött a politikai harc szükségességének tudata." (A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Bp. 1966. 6-7.1) A kapitalizmus kialakulásában és fejlődésében az 1867-es kiegyezésnek is szerepe volt.

A régi Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az 1880-as népszámlálási adatok szerint a lakosság száma közel háromszázezer volt. A mezőgazdasági foglalkozásúak aránya: a lakosság 80-82 százaléka. Mind a gazdasági, mind pedig a kulturális életet nagyfokú elmaradottság jellemezte. Az ipar jelentéktelen és elhanyagolt volts néhány téglagyár, gőzmalom, szeszfőzde működött, a legnagyobb ipari bázis /ha egyáltalán annak lehet nevezni/ a szolnoki MÁV műhely volt. A korabeli statisztikák szerint a lakosság 70 százaléka Írástudatlan volt. Ha a nevüket
leirni tudó, de olvasni nem tudó fél-analfabétákat is figyelembeveeszük, a könyvet olvasók a lakosság 10 százalékát tehették ki. Gyakorlatilag a dolgozó osztályok - a parasztság, a gyér számú munkásság - nem tudott olvasni.

Az ipar kialakítása azonban elképzelhetetlen volt analfabéta munkásokkal. Kezdetben gazdasági kényszer diktálta a munkások művelődésével való foglalkozást. A pesti üzemekben - nyugati példák nyomán - egyre másra alakultak a különféle kulturális egyletek, olvasó egyletek. A szervezett munkásság hamarosan felismerte erejét, a munkásmozgalom haladó eszméi egyre inkább tért hódítottak - a könyvek, az olvasnivaló eegiteégével is. Az egyletek azonban egyre veszélyesebbé váltak az uralkodó oeztály képviselőinek szemében.

Ilyen történelmi helyzetben természetesen a szervezkedés legegyszerűbb formája is gyanút keltett a kapitalista munkaadóiban. Egylet szervezéséhez miniszteri engedélyre volt szükség. Miután tudták a műhely főkökei, hogy erre nem számíthatnak, "olvasószoba" címen kellett végrehajtani elgondolásaikat. 1876-ban került a szolnoki műhelyhez Wagner Gusztáv főmérnök. Ma már bátran elmondhatjuk róla, hogy nagy kultúrájú és haladó szellemű ember volt. Szükségesnek tartotta már akkor, hogy egy nagy üzem munkásainak nemcsak szakmai tudásra, de szellemi gyarapodásra is szüksége van. "Tanítani, művelni kell a munkásokat, hogy a külföldi munkások intelligenciájára emelkedjék" irja Heynke Oszkár Wágner szellemi hagyatékának gondozója. (A Járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 6.1.)

Wágner Gusztáv tervét jól világítja meg a szolnoki műhely olvasószobájának alapszabály-tervezete, amely 13 paragrafusból állt. "Az egylet célja elsősorban, hogy a mühelyi munkásoknak alkalmat nyújtsunk tisztességes és oktató szórakozásra, és hogy megóvjuk őket a rossz társaságban való helytelen életmódtól" (A járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 7.1)

E cél elérése érdekében szükeégesnek tartották, hogy nemcsak a munkások, hanem egyéb alkalmazottak is részt vegyenek az "olvasó egyletben, hogy a munkásság szellemi képzését előmozdítsák".

A viszonylag korán felismert tanulság:
- egyrészt: a helyes életmód kialakulására jelentős hatással lehet a műveltség, az olvasottság;
- másrészt: a munkások szellemi képzése mellett nem lehet elhanyagolni az alkalmazottak képzését sem, mivel a munkahelyen dolgozók folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra.

Az alapszabály tervezet

Az első paragrafus igy szól: "Az olvasóegylet tagja lehet a tiszavidéki vasútnak bérmely alkalmazottja, ha e szándékát az egylet elnökénél bejelenti" (A járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 7-8.1)
(Láthatjuk: az önkéntesség elve nem mai keletű törekvés.)

A második paragrafus a nem mellékes anyagi alapot rögzítette:"Minden tag 50 krajcár beiratási és havonta 40 krajcár tagsági dijat fizet". Az olvasószoba költségeit jórészt e tagság viselte. A tagság anyagi érdekeltsége azt eredményezte, hogy jobban a sajátjuknak tekintették az olvasászobát. Az alapszabály a továbbiakban rögzíti, hogy a tagokat évenként választott
bizottság vezeti. E bizottság mai szóhasználattal: a demokratikusan választott társadalmi vezetőség tagjai:
1 alelnök,
1 titkár,
1 pénztárnok,
3 könyvtárrnok,
6 bizottsági tag

E bizottság felerészben a munkásokból, felerészben pedig a végleges alkalmazottakból választandó.

A 6. paragrafus igy szól: "A helyiséget, úgyszintén annak berendezését a tiszavidéki vaspálya társaság igazgatósága dijtalanul bocsájtja rendéIkezésre, melynek jó karbantartásáért a bizottság szavatol."

A második és hatodik paragrafus pontosan meghatározta az olvasó szoba tárgyi feltételeit.

Haladó szellemű, vagyis demokratikus - és a realitás talaján mozgó - törekvést takar a 8. §. is. "Minden tagnak jogában áll bizonyos hirlapoknak és könyveknek beszerzését kérni, amely kivánság felett a bizottság a pénztárkészlet tekintetbe vételével egyszerű többséggel határoz". A következő a 9. §. is tanulságos, hiszen jogos erkölcsi követelményeket támaszt.
"... kik tagdijaikkal hátralékban vannak, vagy botrányos életmódot folytatnak, 2/3 szótöbbséggel a bizottság által az egyletből kizárhatók".

A szabad idő helyes eltöltésének szándéka mutatkozik meg abban is, hogy az olvasószoba nyitvatartását vasárnaponként 8 órától este 10 óráig, hétköznaponként este 6 órától 10 óráig határozták meg. (11. §.)

Összességében igen nagy felelősségérzetre és előrelátásra vall az alapszabály összeállitása. Pontos nyomát nem találtuk az alapszabály jóváhagyásának, de jószándékkal készült, és igy is fogadták. Erre mutat az 1876. október elsején kibocsátott Hirdetmény:

"A tekintetes Igazgatóság megengedte, hogy a teherpályaudvari régi felvételi épületben egy olvasószoba alakitassék. Hogy az igazgatóságnak a munkások érdekében nyilvánuló e kegyességét teljes mértékben méltányolhassuk, felhivom az összes munkást, hogy az olvasószobába minél nagyobb számban belépjenek."

A munkásság nagyobb része igen nagy lelkesedéssel, kisebb része kis presszióval lépett be az olvasók sorába. A tagdijakat levonták fizetésükből, amely kissé idegen és durva eszköznek látszik, "de a nemes cél menti az eszközt" irja a régi krónikás.

Az olvasószoba munkája Wágner főmérnök alapos szervezése folytán igen jól indult. A könyvtárnoki tisztet Heynke Oszkár művezető látta el, 22 évig. (A segédkönyvtárnok Hölzl Mihály művezető volt.)

Wágner főmérnök saját könyvtárának nagy részét - 100 kötetet - az olvasószobának ajándékozta. Példáját később mérnökök, tisztviselők követték. A könyvtár első állománya - mintegy 200 kötet - teljesen adományokból állott. A régi anyag kis töredékét féltve őrzi ma is a könyvtár jelenlegi lelkes könyvtárosa.

Az olvasószoba működése

Az olvasószoba vezetősége valóban nemcsak szórakoztatni, hanem tanítani is akarta a műhely dolgozóit. Vasárnaponként a természettan és a géptan köréből népszerű előadásokat szerveztek.
Az előadásokat a műhely mérnökei: Kovács Pál (később országgyűlési képviselő), Jármay Béla (később felügyelő, budapesti vontatásfőnök), Popovics Theodosius (később már főmérnök) tartották.

A munkások képzését két nagyobb, két kisebb szoba szolgálta. A két kisebb szobában helyezték el a könyvtárat, a két nagyobb azoba egyike olvasóterem, a másika viszont társalgó, ill, előadóterem volt. A helyiségek elrendezése, egymáshoz való viszonya, az olvasószoba szervezete tulajdonképpen a mai klubkönyvtár ősére, illetve a szakszervezeti művelődési otthonok elődeire enged következtetni.

Az olvasószoba kezdeti sikeres működésének sokoldalúan bizonyítható sajátossága az volt, hogy a könyv, az olvasás alapvető, centrális szerepet töltött be a képzési-nevelési - művelődési folyamatokban. Másrészt: az olvasószoba tekintélyét, népszerűségét növelte az a körülmény, hogy a könyvek, a hírlapok kölcsönzését tanfolyamokkal, ismeretterjesztő előadásokkal, egyéb formákkal egészitették ki. Harmadrészt! a gazdasági vezetők példamutatása, szervező munkája is jelentős
ösztönző erő (szakmai szóhasználattal: motivációs bázis) volt. Persze, a művezetők aktivizálása sem lett volna eredményes, ha Wágner nem támasztott volna velük szemben követelményeket, ha nem tekintette volna szivügyének az olvasószobát. (A fennmaradt dokumentumokból tudjuk, hogy volt időszak, amikor az apróbb ügyeket is ő intézte: vezette a pénztár-könyvet, vasárnapi iskolában természettant és géptant tanított, később a rajziskolát is vezette).

1878-ban jelentés készült az olvasószoba működéséről. Érdemes ebből szószerint idézni:
"1. Az egyletnek a mai nappal összesen 266 tagja van éspedig 7 / 255 munkás és 41 hivatalnok és mozdonyvezető"

2. Az egylet szervezési viszonyai a következők: Az olvasószoba tagjai havonként 30 krajcárt fizetnek. Esen tagdijakat a munkásoktól Heynke, Hölzl műmesterek és Deutschmann előmunkás, a hivatalnokoktól és mozdonyvezetőktől pedig Kristóffy szállitó szedi be.

Az olvasószobáról, annak céljáról igy szól a jelentés: "Az olvasó fő célja a munkásokat jobb és nemesebb életmódra szoktatni, valamint nekik alkalmat nyújtani, hogy a szakismeretektől legalább annyit elsajátíthassanak, hogy ne csak mint esztelen reszelőgépek dolgozzanak, hanem, hogy a kezükbe adott munkát meg is érthessék"

A könyvtár állománya 1876-ban már 1109 kötet volt. Az olvasószobának 5 politikai, 11 szak- és szépirodalmi lap járt. Az olvasó szoba eete kilenc óráig volt nyitva, hetenként négy alkalommal kölcsönözhettek.

A műhely munkájának segitese érdekében vasárnaponként rajziskola volt és a műszaki vezetők előadásokat tartottak. A jelentés megjegyzi, hogy azok a munkások, akik azelőtt vasárnapjukat a kocsmában töltötték, ezekben az években "as olvasószoba által nyújtott élvezettel töltik szabad idejüket; folyamatosan több
száz könyv van a munkásoknál, akik pénzüket már jobb és szebb célokra kezdik forditani; a családi körben érdekes és mulattató olvasás mellett szellemdúsabb életet élnek, mint azelőtt".
"A munkások nagyrésze őszintén iparkodik a nekik nyújtott alkalmat felhasználni és remélhető, hogy ezen első ilyenféle intézmény Magyarországon a Tiazavidéki vasút diszére válna és a többi vasutaknak példa gyanánt fog szolgálni."

Olyannyira egyedülálló és sikeres volt az olvaeószoba hogy a felettes szervek képviselői hihetetlennek, gyanúsnak találták az eredményeket. 1880-ban 3 tagú ellenőrző bizottságot küldtek helyszíni vizsgálatra.

A bizottság alaposan megvizsgálta a bevételeket, a kiadásokat. Az olvasószoba hatásáról, hasznáról igy vélekedtek: "Annak igazolására, hogy az olvasószoba egy kedvelt, sőt nélkülözhetetlen otthonná lett, csak azt hozzuk fel, hogy a műhelyi munkások szabad idejükben igen nagy számban keresik fel. A könyvtár a legnagyobb mértékben ki van használva, a mi által a vasúti intézet érdeke nemcsak a munkások emelkedő műveltsége folytán lesz előmozdítva, hanem azáltal is, hogy a munkások unalmukat nem csupán a kocsmában töltik el és ritkábban lesznek az esetek, midőn a rendetlen életmód és dorbézolásból eredő bajok és betegségek által az intézet terhére esnek.

Ezek alapján a legjobb lelki ismerettel és büszkeséggel állíthatjuk, hogy nincs Magyarországon több vasút, mely a munkásokra nézve ily hasznos intézménnyel dicsekedhetnék, mint a tiazavidéki vasút."

Ismerve az akkori idők politikai, történelmi helyzetét, tiszteletre méltó, bátor munka volt.

Sajnos a fejlődés nem tartott sokáig. Súlyos betegség támadta meg Wágner főmérnököt. Betegen is gyakran bejárt az olvasószobába. 1882. tavaszán elhunyt. Távozásával a munkáskultúrát komoly veszteség érte. Az olvasószoba működése - átmenetileg -visszaesett.

Wagner után Korbuly

A műhely és az olvasószoba irányítását 1882. novemberétől Korbuly József (1847-1914) főmérnök folytatta. Munkáját egy Hirdetmény közrebocsátásával kezdi: 

"Az olvasószoba tagjait felkérem, szíveskedjenek jövő szombaton, január hó 6-án délután 3 órakor az olvasószoba helyiségeiben, lehetőleg számosan oly célból megjelenni, hogy ott az olvasószoba ügyeiről, illetőleg annak jövőbeni kezeléséről értekezhessünk." A műhelyfőnök Korbuly s.k

Korbuly úgy látta, hogy az olvasószoba munkáját szélesíteni és biztosítani kell. Elődje kezdeményezését, az olvasószoba sikeres működését látva - sokoldalúan meggyőződött arról, hogy beosztásában nagyobb tekintélyre és népszerűségre tehet szert, ha továbbra is támogatja, személyes példamutatásával tovább fejleszti az olvasószobát.

Korbuly József - Magyar Közlekedési Múzeum

Ekkorra már elegendő mennyiségű gyakorlati tapasztalat is rendelkezésre állt. Másszóval: a magyar munkások képzésében a munkaadó, az egész kizsákmányoló gépezet is érdekelt volt, mivel a külföldi szakemberek lényegesen több bérért voltak hajlandók munkát vállalni. A magyar munkások viszont azzal a reménnyel tanultak, szereztek szakismeretet, hogy magasabb bért kapnak.

Korbuly naplót vezetett munkájáról. Így ír többek közt terveiről: "1883. január 6. Az olvasószoba tagjai (5O-6O-an) összegyűltek, hogy az olvasószoba ügyeiről értekezzünk. Előadtam mindazt, amit az olvasószoba ügyeire nézve a hivatalos iratokban találtam. Kimutattam, azt hogy az olvasónak körülbelül 1100, a dalárdának 202 Frt. készpénze van, előbbi 1500 kötetből álló könyvtárral és különféle berendezéssel bir. Mint mühelyfőnök kijelentem, hogy habár az olvasószoba vezetése kizárólag a mühelyfőnök hatásköre, azt magam egyedül vezetni nem akarom, hanem a munkások és hivatalnokokból kijelölt bizalmi férfiakkal közösen
megbeszélt határozatok alapján."

A műhely munkásai és hivatalnokai azt akarták, hogy a szoba egyletté alakuljon át, hogy a politikai hatóság ne tudja megakadályozni a munkát.

Korbuly március 20-án igy ir naplójában: "Egy hirdetményben értesítem a tagokat, hogy alapszabály-tervezetünket az üzletvezetőség pártolólag felterjesztette."

"Hirdetmény a szolnoki mühelyi olvasószoba tagjaihoz

Az olvasószoba tagjait értesítem, hogy a t. üzletvezetőség az alakitandó "Önképző és segély-egylet" alapszabályait az igazgatósághoz a napokban pártolólag felterjesztette, ennél fogva az egylet megalakulásának most már mi sem áll útjában.
Fő teendőnk most az legyen, hogy addig ie mig a helybenhagyott alapszabályok beérkeznek, tegyük meg az első lépéseket, melyek alkalmasak arra nézve, hogy a kezdet nehézségein túlessünk, és hogy az egylet az alapszabályok leérkezte után működését teljes mértékben megkezdhesse.
E célból szükségesnek tartom a rendes előadások megkezdését: a rajzoktatást, gépészeti előadásokat, forgalmi szakelőadást, pályafenntartási szakelőadást, általános érdekű előadásokat." Korbuly s.k."

Közben a munka serényen folyt, bár a felterjesztett alapszabály vissza nem érkezett. A könyvtár állományát kitűnő magyar klasszikusok műveivel és rajzeszközökkel egészítették ki. (A szemléltető eszközöket - pl. a távirdai a-b-c táblákat a mühelyfőnök saját kezűleg készítette el.)

1883. március 25-én megkezdte működését a rajziskola. Minden vasárnap délelőtt Korbuly tartotta az előadásokat. Közben távirdai és egyéb előadásokat is tartottak.
A könyvtár munkája ismét fontos lett a szolnoki műhely életében. A könyvtár állandóan igénybe volt véve. Lassan szűknek bizonyult a helyiség. 1883. május 18-án kivették a közfalat és egy nagy terem jött létre.

1884-ben az államvasutak igazgatósága elszólította Korbuly felügyelőt a szolnoki műhelyből. Távozásával megállapították, hogy igen sokat tett a másfél év folyamán a munkások szellemi, szakmai képzése terén.

Az olvasószoba nyolc éves működése hatással volt Szolnokra, a vármegyére is, hisz egymásután alakultak (főként városokban) a 48-as olvasó körök, a különféle olvasó társulatok. A Szolnok megyei levéltár dokumentumaiból tudjuk - Csík Mihály tanulmányából, mely az Olvasó nép című folyóirat 1979. júniusi számában jelent meg -, hogy a mezőtúri Hidszegi Olvasó Társulat könyvállománya 1885-ben 178 kötet volt. Mivel a társulat tagjai zömében agrár-proletárok voltak, nem is nagyon tudták anyagiakkal segíteni a könyvek beszerzését. A kevés könyvre viszont nagyon vigyáztak. Erre enged következtetni a könyvtárvizsgálati bizottság jegyzőkönyve:
"Felvétetett Mezőtúron 1888. december 24-én. Kiküldetésünkhöz híven a könyvtárt megvizsgáltuk és azt az alábbiak kivételével teljesen rendben találtuk. Hiányoznak: Jókai népszerű munkái. Eme hiányzó darabokat azonban már a jelenlegi könyvtárnok elődjétől sem vette át állítólag. Miután véleményre felszólítva nem valánk, bátorkodunk ajánlani, hogy ezen könyvtárról egy újabb leltár készíttessék, és a régi idők óta kintlevő könyvek behozatala iránt sürgős intézkedés tétessék, nehogy ezáltal, de másrészről a kezelő is sújtassék."

A másik, korábbi bizonyíték: a Társulat 1887-ben határozatot hozott, miszerint "... a 60 napon túl kintiévé minden egyes mű után hetenként 10 krajcárt tartozik fizetni a kivivő a társulat pénztárába, önként értetvén, hogy az így befolyt összeg egyedül a könyvtár gyarapítására szolgálhat." Tíz év múltán sem nagyon gyarapodhatott az állomány, hiszen 1897-ben két alkalommal is rendeztek táncmulatságot azon a címen, hogy a könyvtár állománya gyarapodjék. De a nyilvántartások alapján megállapítható, hogy a rendezvények bevétele 128 korona 9 krajcár volt, s ebből csak 29 korona 9 krajcárért vásároltak könyvet. (A 1892. évi valutarendezés következtében a forint helyébe a korona lépett. 1 forint = 2 korona. 1858-től 1 forint =
100 krajcár. Viszont 1 korona = 100 fillér. Mindkét pénznem évtizedekig forgalomban volt. A szerkesztő megjegyzése.)

A mezőtúrihoz hasonló olvasó egylet Kisújszálláson is volt, a Munkás Olvasókörnek 1880-ban 37 kötet könyvet tudhatott magáénak. A kötetek száma azonban a századfordulóra sem lehetett több mint kétszáz. A kezdeti nagy nekibuzdulások után visszaestek a könyvtárak. A válságos időszak hátterében a társadalom-irányitás kulturális közönye, a naptömegek alacsony életszinvonala, a felnőtt dolgozók körében a művelődésre késztetés hiánya húzódott meg.

Újabb válaság

1884-ben Weiss Conrád vette át a műhely vezetését. Mivel nem avatkozott az olvasószoba ügyébe, a művelődésnek is kisebb lett a presztizse. Az olvasószoba szerényebben működött. Az állományt gyarapították, de az olvasók száma kevesebb lett. Az állomány 1500 könyvből állt ebben az időben. A könyvtár tőkéje 1886-ban 3040 frt-ot tett ki. A tagdíjakat leszállították 20 krajcárra, mivel a munkások többségének anyagi érdeke ezt kívánta.

Az olvasószoba látogatottsága mégis visszaesett. A magyarázat Heynke Oszkár szerint: "A munkás, ki az egész napot kora reggeltől késő estig fárasztó munkával tölti el, a fáradalmakat legszívesebben otthon, családi körében piheni ki. Ha szellemi
szórakozásra vágyik és olvasni akar, hazaviszi a könyvet és otthon olvasgat.
"

Ennél azonban nyomósabb érv: a munkások nyomorúságos helyzete, kizsákmányoltsága. Mi mással lehet magyarázni 1893-ban a munkások abbeli szándékát, hogy nyugdíj és segély-egyletet hozzanak létre - az olvasószoba közel 4 ezer frt készpénz vagyonának felhasználásával. E tervet a vezetőség is támogatta. (E miatt csökkentették is a hírlapok példányszámát, a könyvújdonságok vásárlását.)

Bahns Ferenc műhelyfőnök - Weiss utóda - is támogatta a segélyegylet ügyét, de "a rendelkezésre álló tőke elégtelensége miatt - a kormány által engedélyezve nem lett." (Heynke Oszkár: A Millenium önképző-, dal, és zeneegylet keletkezése, működése. Bp., 1889. 19. l.)

A munkásmozgalom fellendülése ezidőtájt - főként a kulturális területen - egyre konkrétabbá vált. Ezzel magyarázható, hogy a műhelyben négy egylet is működött: az olvasószoba, a dalárda, a zenekar és a jóval korábban alakult fáklyatársulat. Ellentmondásos helyzet alakult ki: mivel a rendelkezésre álló tőke nem emelkedett az egyletek számának arányában, mivel az uralkodó osztály képviselőinek a milleniumi időszakban - a látványos és mutatós rendezvények miatt - szimpatikusabb volt a zenekar és a dalkör, mint a munkások érdekeit jobban szolgáló nyugdíj és segélyegylet, vagy az olvasó szoba - egyesítették az egyleteket.
(Nem véletlen, hogy az egyesítést maga a műhelyfőnök; Podolezky Béla főmérnök kezdeményezte 1896-ban.)

Az olvasószoba a tartalmas önművelődés műhelye fokozatosan, objektíve háttérbe szorult. Az egyletek összevonásakor
- az olvasószobának 4.434 forint
- a dalkörnek 715 forint
- a zenekarnak 299 forint
- a fáklyatársulatnak 361 forint
készpénz vagyona volt.

Az egyesítés után az olvasószobának egyre kevesebb pénz jutott, egyre kevesebb könyvújdonságot tudtak beszerezni.

A millenniumi mámor

Az olvasószoba bajait, a társadalmi gondokat, a munkások nyomorát azonban nem vették észre, mivel a manipulált lelkesítése-lelkesedés soha nem látott méreteket öltött. A kampányt a műhelyfőnök indította el: "A rendelkezésre álló erők egyesítése által egy nagy, hivatása magaslatán álló kulturális egyletet kell alapÍtani, mely a műhelyi személyzet körében is örökké hirdesse az ezredéves Magyarország dicsőségét és egyúttal jótékony művelő hatását árassza a jelenkori nemzedékre, mint az utódok utódaira." (Balogh Attiláné: Százéves a Szolnoki Járműjavitó Szakszervezeti Könyvtára. Könyvtáros 1976. 547-46.l.)

A korabeli lapok tovább fokozták a lelkesitést.
A Jász-Nagykun Szolnok megyei lapok például az alábbiakat írta: "A magyar királyi államvasutak helybeli műhelyi személyzete igen szép emlékkel örökítette meg hazánk ezeréves fennállásának évfordulóját. Ugyanis a műhely kebelében eddig fennállott és eddig is igen szépen- virágzó vasúti dalkört az önképzés szélesebb alapjára fektetve teljesen újjászervezték, amely egylet jövőre MILLENIUM Önképző-, Dal-, és Zeneegylet címet fogja viselni.

Az egylet igen tágas hírlapolvasó teremmel és gazdag könyvtárral lesz felszerelve; időnként szórakoztató és tanulságos felolvasások lesznek tartva, ünnepélyek és kirándulások rendezve stb. Csak dicsérettel lehet megemlékeznünk a műhelyi munkások e hazafias tényéről, mely ismét örvendetes tanulsága a magyar
munkások nemes gondolkodás módjának." (1896. ápr. 20. 3.1.)

A századfordulótól a Tanácsköztársaság leveréséig

Ezekben az években id. Heynke Oszkár volt a könyvtárnok. Két segédkönyvtárnok is volt; Braun Vilmos ée Kluppenberger Sándor.

Az olvasószoba tevékenysége már nem volt a régi. Az olvasóterembe kevesen jártak, pedig 10 napilap és folyóirat járt a könyvtárba. Az állomány 2242 kötet könyv volt. Havonta 900 kötet könyvet kölcsönöztek. A munkások az egyre fárasztóbb munkák következtében kevesebbet jártak a könyvtárba. Inkább több könyvet kölcsönöztek - huzamosabb időtartamra. E miatt viszont a könyvek forgási sebessége lassult le. Mivel nem jutott elegendő pénz az új könyvek beszerzésére - a növekvő igényeket sem tudta kielégíteni a könyvtár. 1897-ben "a könyvek visszaadásának gyorsítása érdekében" bevezették a késedelmi bírságot. Az adminisztratív intézkedésnek az lett az eredménye, hogy havi 900-zal szemben 679 kötetet kölcsönöztek az olvasók. Jelentős mérvű volt a könyvek rongálódása is.

Az 1897-98-as iratokból megállapíthatjuk, hogy az olvasószoba háttérbe szorult, a látványos ünnepségek szervezésével foglalkoztak. (Zászlószentelés, táncmulatság, stb.)

A századfordulóra azonban a könyvtár "felnőtté" vált. Régi és új munkások sokaságát formálta fogékonnyá minden új iránt - főként a haladó eszmei áramlatok befogadása iránt. A könyv, az olvasás szeretete nyitottabbá tette a munkások legjobbjait a forradalmi eszmék befogadására is. Adat ugyan nincs arra vonatkozóan, hogy az állományon belül milyen arányban voltak a tartalmi szempontból is értékes olvasmányok, de a személyes vallomások (a munkásmozgalom harcosainak írásos és szóbeli visszaemlékezései) alapján egyértelműen állíthatjuk az olvasó szobának is, az illegálisan terjesztett olvasnivalóknak is, a budapesti eseményeknek is volt szerepe abban, hogy a műhelyi munkások legjobbjai a helyi forradalmi harc élére álltak.
A műhely műveltebb, politikailag tisztábban látó munkásai szószóli voltak a munkásgyűléseknek - kezdetben a Deutsch-féle kocsmában, később a (mai Május 1 úti) pártházban, kezdeményezői voltak a sztrájkoknak - pl. az 1904. április 19-i, szolnoki vasutas sztrájknak. A bérharc kezdetben újabb megtorlást, még kegyetlenebb kizsákmányolást eredményezett. Párt- és erős szakszervezeti szervezkedés hiányéban gyakran volt ösztönös a munkásság megmozdulása.

Ennek egyik jellemző példája az akkord-temetés. A munkások az összes, fellelhető (a művezetők által gyakran igazságtalanul kitöltött) akkord-utalványokat összegyűjtötték egy, e célra készített bádog-koporsóba, majd három lakattal lezárták, felravatalozták és annak rendje módja szerint, szertartásosan eltemették.
A koporsót szép lassan a sírhelyre vitték - közben a dalárda a Bem lesz a tőke úr mirajtunk címü munkásdalt énekelte.

Nyilvánvaló, hogy az első világháború a könyvtár normállá működését visszavetette. Ráadásul "az egyletet súlyos megrázkódtatás érte akkor, amidőn az építendő egyesületi székházra megtakarított és 1914-ben hadikölcsönbe fektetett 10 ezer korona tőkéje odaveszett." (Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. 307. old.)

Ebben az időben 3200 kötet volt a könyvtár állománya. Könyvtáros ekkor Schuck József volt.

A műhelyi munkásság soraiból igen sokan harcoltak a Tanácsköztársaságért. A vármegyei direktórium három tagja közül P. Bedé László és Szabó Károly képviselte a műhelyi munkásokat. A város 71 tagú Munkás-, Katona-, Paraszt Tanácsának "összetételére jellemző, hogy elsősorban az üzemekre, ezen belül is különösen a MÁV műhelyre épült." (Tiszai Lajos: Szolnok 1918-1919-ben. In: Szolnok város története. Szolnok, 1975)

A Tanácsköztársaság kiemelkedő kommunista egyénisége: Tisza Antal ugyancsak a MÁV-műhelyben dolgozott, a kommunista eszmékkel itt ismerkedett meg.
A Tanácsköztársaság védelme, a fegyveres harc átlagon felüli erőfeszítéseket igényelt a szolnoki munkásságtól. Nem csoda, hogy egyszerűen nem jutott idő Brra, hogy valóra váltsák, vagy legalábbis megkezdjék valóra váltani a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját.

A Tanácsköztársaság leverésekor a burzsoá román csapatok a könyvtár állományát teljesen feldúlták. A fehér terror áldozata lett sok ismert és névtelen munkás. A műhelyben szinte mindennaposak voltak a munkások megfélemlítését szolgáló terror-akciók.

Az ellenforradalmi időszak

Az üzem kulturális élete csak két év múltán indult meg nagy nehezen. A kölcsönzés is 1921-ben kezdődött. Ebben az időben az állomány 2100 kötet volt.

Miután az ellenforradalom kidühöngte magát, Horthy kultirpolitikusai is munkához láttak, hogy a kommunista eszmékkel megfertőzött munkásságot "átneveljék". A fehér terror a MÁV-műhelyben is megtalálta a maga embereit, a munkásárulókat, akik kulturális területen igyekeztek "rendet csinálni". Kezdeményezésükre 1921-ben az egyesületi tagok első közgyűlésén "felajánlották" a fizetésük 2 %-át kulturális célokra, mivel az igazgatóság nem volt hajlandó anyagi áldozatot hozni a munkások művelődéséért.

A húszas években a főkönyvtáros Bánki Antal, mig a segédkönyvtárnok Bede János volt. Az állomány zömét szépirodalmi müvek alkották. A könyvvásárlási lehetőségek minimálisak voltak, mivel jóformán csak a tagok tagdijaiból gazdálkodhattak. A szerény lehetőségek ellenére a könyvtárosok dicséretes módon törekedtek értékessé tenni az állományt, hiszen a magyar klasszikusok legjobb müveit, továbbá haladó szellemű és kifejezetten materialista szemléletű könyveket is jócskán beszereztek. (1940-ben már a könyvtár állománya 4 ezer kötet volt, a kölcsönzött kötetek száma havonta 2 ezer kötet körül mozgott.)

A könyvtárosok törekvése nem volt veszélytelen. Az 1929-ben engedélyezett Alapszabály ugyanis egyértelműen kimondta: "Az egyesület minden tevékenységének a keresztény nemzeti eszme szolgálatában kell állnia, az egyesület törekvései sohasem lehetnek haza, vagy nemzet ellenesek." (I. fejezet, 5. paragrafus, 3 pont.) A 5. pont még egyértelműbben fogalmaz: "Az egyesületnek hivatalos működésében szolgálati ügyekkel és politikával foglalkozni nem szabad." Az alapszabály egyébként a legapróbb részletekig mindent pontosan meghatározott.

A látszat-demokratizmust jól érzékelteti a 18. paragrafus 1. pontja: "A közgyűlés által megválasztott tisztviselők csak akkor foglalhatják el hivatalukat és csak akkor kezdhetik meg működésüket, ha megválasztásukat a M. Kir. Államvasutak Igazgatósága jóváhagyja és megerősiti. A M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszter és Államvasutak Igazgatósága javaslatára a tisztikar bármely tagját állásából bármikor elmozdíthatja."

Talán fölösleges kommentálni e szándékot: nyilvánvaló, hogy az uralkodó osztály saját rendszeréhez hü emberein keresztül terjeeztette az uralkodó osztály kultúráját. Bedé Jánostól tudjuk, hogy a könyvtár bizonyos fokig kivétel volt, mivel a hivatalos
vezetők felületes műveltséggel rendelkeztek, a könyvtárat nem látogatták, más kulturális formákat részesítettek előnyben. A könyvtárosok munkájukat munkaidőn túl, minden ellenszolgáltatás nélkül végezték.

A könyvtárosok szorgalmát nem a keresztény-nemzeti, nacionalista szellem, hanem az olvasók szolgálata fokozta. Nyomtatott könyvjegyzéket, afféle katalógust készítettek például az állomány minden egyes darabjáról, (az ára 50 fillér volt.)

Az olvasó a katalógus alapján választotta ki otthon a könyveket és kérte s könyvtárban. A könyvtáros rendszerint akkor ajánlott könyvet, ha a keresett könyv nem volt bent. Az olvasóknak a könyvtárba nem volt bejárásuk: a könyvtár és az olvasóterem közötti kis ablakon keresztül kölcsönözték a könyveket.

A könyvtár forgalmát, látogatottságát kedvezően befolyásolta a körülmény, hogy Szolnokon 1935-ig csak ez az egy nyilvános könyvtár működött, a városnak nem volt pénze könyvtárra. Az 1935-ben létrehozott városi könyvtár működési feltételei azonban jóval szerényebbek voltak.

Mivel a könyvtárat nemcsak az üzem dolgozói, hanem a város lakossága is használta, az olvasói igényeknek megfelelően alakult az állomány gyarapítása. 1936-ban a 2892 kötet könyv megoszlása a következő arányok szerint alakult:

  • szépirodalom 91 % /ifjúsági 12, felnőtt 69 %/
  • szakirodalom 19 % /műszaki 2,5, ismeretterjesztő 16,5 %/.

Az állomány ma is féltve őrzött kincse egy 1825-ben kiadott könyv. A szépirodalmi nüvek között csekély számban a kor divatos szerzői, az irodalmi érték szempontjából viszont vitatható színvonalú művei (Beniczkiné, Herezeg Ferenc munkák például) előfordultak. A regények többségét az olyan, szerzők művei képviselték, mint Jókai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi, Dickens, Zola, Anatole Francé, stb. Maxim Gorkij tíz műve - ráadásul több példányban, közöttük az Anya című regény is - az állomány értékesebb részéhez tartozott. Bármennyire is hihetetlen, az egykori olvasók - a ma élő veteránok - arra is emlékeznek, hogy már jóval 1945 előtt e könyvtárból kölcsönözték a katalógusban ugyan nem szereplő híres könyvet: Marx Tőkéjét. Ugyancsak könyvritkaságnak számít a megjelenéskor beszerzett József Attila verses kötet, amelyet Cserépfalvi adott ki.

 

A második világháború Szolnokot is, az üzemet is többszörösen pusztította - nem kímélvé a könyvtárat sem, mely 1943-tól közel három évig nem működött.

Néhány lelkiismeretes, lelkes ember megmentette a könyvtár állományának egy részét, bizonyítékául annak, hogy - míg a nép ellenségei a bőrüket mentették - a dolgozók sajátjuknak tekintették a könyvtárat, a jövő építését nem tudták elképzelni könyvek, könyvtár nélkül.

A felszabadulás után

Az üzem kulturális élete a munkások kezdeményezésére indult meg. A műhely vezetői érthető módon a minimális munkafeltételek biztosításával, a romok eltakarításával, a munka irányításával és szervezésével voltak elfoglalva. (A Szolnokot ért többszöri bombatámadásokból a Járműjavitó is részesült. Sóki Imre egykori műhelyfönöktől azt is tudjuk, hogy 1944 szeptemberében 72 db 500 kg-os bomba zúdult a műhelyre.)

Mintegy félévvel a város felszabadulása után,1945. április 26-án tartották az új egyesület közgyűlését. Az egyesület neve: Szolnoki Szabad Szakszervezetek MÁV Műhelyi Kulturális és Sport Egyesület. Taglétszáma 278 fő volt. Tagdijként a mindenkori fizetése 0,3 %-át állapították meg.

A könyvtár 1946. március 12-én kezdte meg munkáját. A több mint 4000 kötetből csak 2413 kötet könyv maradt meg. A könyvtárat ugyan nem érte közvetlen bombatalálat, de a légnyomás által megrongált, ajtó-ablak - és főleg felügyelet - nélkül maradt könyvtárteremből az állomány nem jelentéktelen részét széthordták az emberek. A könyvek egy része könyvszerető munkásolvasókhoz került, akik megőrizték, megbecsülték a szellemi kincseket. Más részét bizony a tető nélküli csarnokokban didergő munkások begyújtásra használták 1945 nehéz telén.

Az összegyűjtött és újonnan beszerzett könyvekből újra összeálló könyvtárat az akkori kultúrház játéktermében helyezték el. A könyveket könyvtári célokra alkalmazott, lezárható szekrényekben tartották. A könyvtár működését, kölcsönzését azonban gyakran zavarta a játékteremben hangosan szórakozók zaja, a szomszédos moziterem hangerősitője. Sokaknak fel sem tűnt, hogy - az előző évtizedek rossz hagyományai, vitatható szemlélete következtében - a könyvtár csak megtűrt és szegény rokon volt a kultúra hatalmas hajlékában. Az üzemi lap például így írt: 

"A közelmúltban nyílt meg átrendezett, új könyvektől gazdagított üzemi könyvtárunk, hogy dolgozóink, kik munka után olvasni, tanulni akarnak, hozzájuthassanak a megfelelő könyvekhez. Demokratikus rendszerünk gondot fordít arra, hogy minden dolgozó előtt nyitva álljon az út a magasabb műveltség megszerzésére, hogy az ne csak egy kiváltságos osztályé legyen, mint a múltban..."

A növekvő igények következtében azonban kiderült, hogy bár az állományban "a legkiválóbb haladó szellemű írók müvei megtalálhatók"' (Munkáshang, 1950. április) - komoly hiányok is akadnak: kevés a műszaki könyv, a magyar klasszikusok egy része (Arany János, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Eötvös József, Petőfi, stb. müvei) hiányzik vagy kevés példányszámban van meg.

A kultúrpolitika ultrabalos túlzásai 1951-ban jelentkeztek, amikor is az állományt politikai szempontból szigorúan átvizsgálták és szelektálták. A könyvtár tulajdonában 1670 kötet könyv maradt. A szigorú ellenőrzésnek sok értékes könyv áldozatul eshetett, hiszen az 1938 évben kiadott katalógus nagyon kevés értéktelen művet tartalmazott.

1953 áprilisában Cseh Gyulánét alkalmazták könyvtárosként, csekély tiszteletdíjért. Szerinte az átadás-átvétel alkalmával (mely nem is leltár azerint történt) az állomány maximum 1100 könyvből állott. Ez az adat - még he becslésen alapuló is, egyáltalán nem mutatja a könyvtár megbecsültségét, hiszen utoljára 1878-ban volt ennyi a kötetek száma. A könyvtáros rendszeretetét, ösztönös nevelői szándékát jelzi, hogy ezidőtájt gyakran kifogásolta a könyvek késedelmes visszaviteléért az akkori
olvasók fegyelmezetlen magatartását. Ezt a jelenséget joggal bírálta "egy szorgalmas olvasó" is - az üzemi lap 1954. novemberi számában. A sokoldalú ráhatás eredményeként - ha nem is máról holnapra - fokozatosan "megjavultak" az olvasók.

Szolnok megyei Néplap, 1954

Az előrelépés feltételei

A kölcsönzési idő heti 25 órára emelkedett. (Hétfő és vasárnap kivételével naponta délután 4 órától este 9 óráig volt nyitva a könyvtár.) A kultúrház ún. vörös termében folyamatosan rendezett a könyvtáros kiállitásokat az új könyvekből. A könyvtár fejlődött; - ha nem is látványosan - de egyenletesen. A fejlődésben az is közrejátszott, hogy a könyvtáros elvégezte az alapfokú tanfolyamot, majd főhivatású lett 1954-ben. Arra is futotta energiájából, hogy az üzeni könyveladással és terjesztéssel is foglalkozzon. A dolgozók könyvéhségére jellemző, hogy egy-egy ünnepi könyvheti rendezvényen 10-15 ezer forint értékű könyv is gazdára talált.


E közben a könyvtári olvasók száma ie rohamosan emelkedett: 1955 végére közel 900 főre. Ebben szerepe volt a könyvtárba nagyobb mennyiségben áramló könyvújdonságoknak, hiszen a korábbi évekhez viszonyítva nagyobb volt a könyvek választéka, mivel az állomány nagysága 1955-ben megközelítette a 3 ezret. (1954-
1955-ben ugyanis - a fenntartó szerv illetékeseinek szemléletváltozása következtében - 18 ezer forintot fordíthatott a könyvtár új könyvek beszerzésére.)

A könyvtár olvasómozgalmi törekvéseit a kultúrház akkori igazgatja, Tassi József is támogatta. Az országosan meghirdetett József Attila olvasóaozgalom szervezését sokoldalúan segitette. Többek között az üzemi lapba ie cikket irt.Fontosnak tartotta a munkásfiatalok olvasóvá nevelését, hiszen joggal hangoztatta; "Kultúrházunk feladata, hogy fiataljaink kezébe jó könyveket adjon, ankétok rendezésével segítse elő művelődésüket." (Munkáshang, 1956. febr. 29.) 

Az 1956 végi ellenforradalom semmiféle felelőtlen pusztítást nem végzett a könyvtárban. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy a felelősségérzettel, kommunista meggyőződéssel rendelkező munkások (úgyis mint a könyvtár hűséges olvasói) időben leszerelték a demagóg véleményeket, a kultúra hajléka ellen törőkét. Másrészt a könyvtáros - dicsérendő öntevékenységgel és politikai tisztánlátással - időben elzárta az ellenforradalmárok pusztitó dühe elől az állomány legértékesebb részét, a politikai témájú könyveket. Jórészt Cseh Gyulánénak köszönhető, hogy az állomány védelme biztosított volt, hogy az ellenforradalom utáni zűrzavaros időszakban sem lazult fel a könyvtár ideológiai, nevelő munkája.

Hideg decemberi este van. A Járműjavító Kultúrotthonának hatalmas épülete sötéten emelkedik ki a kert némán alvó fái és bokrai közül, fel, magasan a csillagok felé. Benn azonban fény van. A könyvtárterembe igyekszem. Amikor belépek, kissé
meglep a sivár környezet. A falak körül hatalmas könyvszekrények. A terem közepén
egyetlen asztal és egy szék. A háttérben biliárd. Ez az egész.
Az asztal körül emberek. Könyveket cserélnek. Megállók mögöttük.
- Ezt tessék kivinni, meglátja tetszeni fog! - így kedveskedik a könyvtáros egy
idősebb néninek, miközben könyveket rak elébe.
- Jól van. Jól. -  mondja a mami - maga még mindig jó könyvet adott nekem.
- Na Sanyi, megint eljöttél? - fordul a következő várakozó felé a könyvtáros. Már hoz is két könyvet, és a fiúnak nyújtja. A fiú Csernai Sándor ifjúmunkás. Itt dolgozik az üzemben.
- A történelmi tárgyú könyveket szeretem - mondja kérdésemre.- Most Tatai Sándor: Kinizsi Pál cimű könyvét viszem haza. Gyorsan végigpásztáz szemével a kinyitott könyv egyes lapjain, aztán beteszi kis fakofferébe és elindul haza. (Most lett vége a munkájának és első útja a könyvtár volt.)
Lassacskán odakerülök én is az asztalhoz. A könyvtárosnő - Cseh Gyuláné -
szívesen felel kérdéseimre. Elmondja, hogy négy éve vezeti már itt a könyvtárat.
Szakképzett könyvtáros és nagyon szereti munkáját. Nagyon sok könyvet elolvas
maga is. hogy tudja kinek, milyeneket kell ajánlani. Van miből. A könyvállomány jelenleg 3795 kötet Szépirodalmi. történelmi, politikai ideológiai, útleíró művek között válogathatnak az olvasók. - Még mesés könyvei is vannak szép számmal. - Megtalálhatók itt a szovjet irodalom remekei, a baráti országok irodalma, a haladó
nyugati írók - és természetesen a legjobb magyar írók alkotásai is.
- Mit olvasnak legszívesebben az emberek? - teszem fel a következő kérdést.
- Oh erre nehéz volna így röviden válaszolni, mert sok könyv van, amit nagyon szeretnek. Mégis felsorolok néhányat. Például Solohov: „Új barázdát szánt az eke”, Osztrovszkij: „Az acélt megedzik”, Gergely Sándor: „A nagy tábor”, a „Tüzes trónus” és az „Uriszék” című műveket nagyon sokan olvassák. De sok híve van Dickens, Jack London, Anatole France, a magyarok közül Jókai, Mikszáth. Gárdonyi.
Móricz Zsigmond, Illés Béla és Tersánszky J. Jenő műveinek is. Következő kérdésem:
- Hány olvasója van a könyvtárnak és kikből tevődik össze az olvasótábor?
- A könyvtárnak jelenleg 817 beiratkozott tagja van, de az olvasóink száma ennél
jóval nagyobb, hiszen a kivitt könyveket tovább kölcsönzik egymásnak a szomszédok, testvérek, barátok. Ez ugyan nem szabályos dolog, de eddig
még nem tudtam leszoktatni róla kedves olvasóimat - jegyzi meg kis hamiskás mosollyal a szája szegletén. - Úgyhogy legalább kétezer főre tehető azoknak a száma, akik könyveinket olvassák. És hogy kikből tevődik össze? Legnagyobb része az üzem dolgozóiból, de szívesen eljönnek olvasnivalóért a környékbeli dolgozók is.
- Bocsásson meg. - szólt hirtelen befejezve a beszélgetést, - vendégeim jöttek
És már fordul is feléjük, hogy kiszolgálja őket. Amikor elmennek, tovább
folytatom a kérdezősködést.
- Elég-e a könyvtárállomány és mit tesz az olvasómozgalom fejlesztéséért?
- Röviden: a könyvek száma még nem elég. Szeretném állandóan gyarapítani. Aztán meg a selejtezett könyvek helyett is újak kellenének. És bizony az amit most kapok egy évi átalányként a könyvtár tévesztésére, nem elég. Jó volna, ha a vezetőség felemelné legalább nyolc-tízezer forintra. Ami az olvasó-mozgalom fejlesztését illeti. - folytatja tovább -  sokféleképpen igyekszem ezt megoldani. Például az idén szeptember 1-től november 1-ig tagtoborzó mozgalmat indítottam. Jártam az üzemeket. Ott táblákat helyeztem el ilyen feliratokkal - „Pihenj, olvass, művelődj!” „Szeresd a könyvet, - mert az jóbarát!”. Aztán elbeszélgettem az emberekkel. Az eredmény az lett, hogy 97 taggal szaporodott az olvasók száma. Ez a létszám állandóan növekszik azóta is. A mi üzemünkben már nagyon sokan megkedvelték a könyvet Van sok olyan olvasónk, aki évente 40—60 könyvet is elolvas. Hogy csak egy pár nevet említsek: Például Székelyhídi László a VI. osztályról, Kalocsai Mihály, vagy a nők közül Szabó Józsefné gyalus, Mészáros Béláné.

-További tervei?
- Karácsonyra ismét tervezek egy könyvvásárt, mert októberben, amikor az első könyvvásárt rendeztem, azt tapasztaltam, hogy érdemes. Több mint 800 forint értékű könvvet adtam el akkor. (Török Ferenc, aki mellettünk áll — megjegyzi közben „és amit az ebédszünetekben eladsz lenn az üzemekben?!) A könyvtárosnő - elengedve a füle mellett a dicséretet - folytatja:
- Szeretnék megszerezni minden újonnan megjelent értékes művet és ezeket először is a mozi előcsarnokában tervezett állandó könyvkiállításon bemutatnám az olvasóknak, hogy ezzel is szolgáljam a kultúra fejlesztésének ügyét. Tanulságos kirándulás volt, érdemes volt eljönni a Járműjavítóba. Ez a jól működő könyvtár és könyvtáros talán megérdemelné, hogy a könyvtár fűtését valahogy megoldanák az illetékesek, mert jelenleg semmiféle fűtés nincs. És egy pár asztalocska és szék is elkelne a teremben. Az olvasók kényelmét szolgálná. Ez pedig úgy gondolom, megszívlelendő dolog!

(Csontos Sándor: Látogatás a Járműjavítő üzem könyvtárában. Szolnok megyei Néplap, 1957. december 22.)

 ----

A könyvtár szakmai önfejlődésének újabb bizonyítéka: 1959-től ún. címleltár-könyvet és csoportos leltárkönyvet kezdtek vezetni. A katalógus kiépítése, szerkesztése is szükségessé vált, hiszen a kötetek száma 4.335 volt. Ettől kezdve a szerzői és cimszó-katalógus egyre jobban segítette a szaporodó könyvek közötti eligazodást. Az állomány gyarapítása is tudatosabbá vált, hiszen 1959-től kezdve az Állami Könyvterjesztő Vállalat - a mai Könyvtárellátó - révén, szakszerűbben szerezték be a könyvújdonságokat.

Az állomány belső, tematikai arányai, szépséghibái is ismertekké váltak: míg a szépirodalom 79 %-ot, addig az ismeretterjesztő művek 21 %-ot képviseltek az egész állományon belül. Ezen a kedvezőtlen, a tudományos ismeretek népszerűsítését háttérbe szorító, müvelődéspolitikailag is káros helyzeten
csak nagyon tudatos és aprólékos munkával lehetett változtatni.

A szakszervezeti könyvtárak hálózata

A könyvtár minőségibb, tartalmi szempontból értékesebb eredményeinek elérésében, illetve az eredmények előidézésében igen nagy szerepe volt a párt 1958-as művelődéspolitikai iránjelveinek. Ez a fontos dokumentum joggal hangsúlyozta: "Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a munkásosztály még jobban öszszeforrjon . a marxizmus-leninizmussal, a kommunista világnézet behatoljon eszmeileg kevésbé fejlett rétegekbe is. Csak igy töltheti be eredményesen történelmi küldetését, vezető szerepét a társadalmi , politikai és gazdasági épitőmunka valamennyi területén, nem utolsósorban magában a kulturális életben."  (Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Bp., 1964. 248, 256. old.)

(Nem volt véletlen, hogy ezidőtájt nagyon sok, olvasottságra és műveltségre azért tett munkás került magasabb vezetői beosztásba.)

A párt a szakezervezetekben dolgozó kommunisták feladatait ia meghatározta az emiitett irányelvekben, amikor kinyilvánította: "A szakszervezetek tekintsék munkájuk szerves részének a munkások szakmai képzését és igényes kulturális nevelését." Mivel ezidőtájban még nem volt kiépítve országosan a munkahelyi könyvtári ellátás hálózata, különösen aktuális és sürgető gondolatok, tennivalók is megfogalmazódtak az irányelvekben: "Mielőbb be kell fejeznünk könyvtárhálózatunk kiépitését..." mivel "a könyvtárak jó munkája értékes hozzájárulást jelent a tömegek Ízlésének, műveltségének,erkölcsi és politikai arculatának formálásához." (Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Bp., 1964. 248, 256. old.)

A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége 1955-ben fogadott el fontos határozatokat az üzemi szakszervezeti könyvtárak munkájának fejlesztésével kapcsolatban, a könyvtári hálózatok kialakitása azonban 1957-től kezdődött meg és a hatvanas évek legelején fejeződött be - a párt emiitett művelődéspolitikai irányelveinek ösztönzése nyomán.

Ilyen előzmények után jött létre Szolnokon is a Szakszervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtára. Az új megyei intézmény szakmaközi jelleggel, módszertani útmutatókkal, egyéb módon segítette, szervezte és ellenőrizte a megyei hálózatot.
A hálózati központ dolgozói kezdetben nemcsak segitették a Járműjavitó könyvtárát, de sokat is tanultak e nagymultú könyvtár sokféle sikeréből, kudarcából.

Az új helyzetben a Jármüjavitó könyvtárát a küzdelmes múltja is arra kötelezte, hogy példát mutasson a hálózathoz tartozó, hasonló körűlnények között dolgozó többi könyvtárnak. Az állomány 1964-re 6.337-kötetre emelkedett, az ismeretierjesztő könyvek aránya közel 24 %-ra javult.

A propaganda munka új ezinnel gazdagodott. Népszerűek lettek az iró-olvaeó találkozók. Gyárfás Miklós, Vihar Béla, Karsai Elek, Berkesi András, Fodor András, Tamási Áron és sok más író jelenléte, a baráti eszmecserék maradandó élményt adtak a munkásoknak. Az írók látogatása, személyes vallomása után mindig törvényszerűen emelkedett az igényesebb könyveket olvasók száma.

A szakszervezeti tisztségviselők is egyre több segítséget adtak a könyvtárnak. A szemlélet változásában szerepe volt a SZOT különböző állásfoglalásainak is. Például a SZOT elnöksége 5/1966. számú határozatának, mely egyértelműen határozta meg a szakszervezeti könyvtárak funkcióját: "A szakszervezetek hagyományaiknak megfelelően, és a sokrétű nevelési feladatok megoldása érdekében a könyvet, az olvasást mint a művelődés, a politikai felvilágosítás, a szocialista tudatformálás egyik legfontosabb eszközét kezeljék. Tekintsék a könyvtárakat a mozgalom intézményeinek, a könyvtárak pedig legyenek a mozgalmi munka hatékonyabb segitői, szolgálják fokorottabban a mozgalom célját, a szocialista gondolkodású emberek nevelését." (Geró Zsoltné-Papp István: A szakszervezeti könyvtárosokkézikönyve. Bp., 1971. 405. old.,4.1.) Ezek
az elvi célkitűzések ma is érvényesek - de akkoriban különös jelentőséggel birtak, mivel az üzemi-mozgalmi vezetők egy része sok esetben csak a munkaverseny szervezését vagy csak bizonyos reszort-feladatot látott maga előtt.

1968-ban már az állomány meghaladta a 7 és fél ezer kötetet. Ekkorra már a könyvtár fenntartó szerve is belátta, hogy a könyvtár alkalmatlan helyiségben - az átjáróház-szerű előcsarnokban - működik, hogy a működést számtalan körülmény (zenekari próba, mozi-előadás, énekkari próba, stb.) zavarja. Ekkor költözött át a könyvtár a jelenlegi helyére, a Művelődési Ház épületének sarki helyiségeibe. Az átköltözést követően meg lehetett valósítani a közben népszerűvé vált szabadpolcos könyvtári rendszert. Az olvasók valóságosan is tulajdonosaivá váltak a könyveknek, szabadon válogathattak az egyre nagyobb választékot kínáló állományból.

A könyvtáros - nagyon helyesen - nem volt híve az ötvenes évek elején, például az 1955-ben oly divatos és erőszakolt olvasótoborzási kampánynak, melynek "eredményeként" ugyan statisztikailag szépen emelkedett az olvasók száma, de a valóságban minden évben lemorzsolódtak a "látszat-olvasók". Talán úgy is lehetne jellemezni Cseh Gyuláné törekvését, hogy az olvasókkal való foglalkozás terén a mennyiségi fejlesztés helyett a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe, a könnyebb megoldás helyett a nehezebbet választotta. Nagy-nagy lelkiismeretességgel foglalkozott az olvasókkal egyénileg, kölcsönzés közben. (Ezt a leghatásosabb módszert azidőtájt nem minden könyvtáros alkalmazta.)

A könyvtár egykori olvasóinak véleménye szerint a könyvtáros népszerű volt, szerették az olvasók, kikérték tanácsát olvasmányaik kiválasztásához. Utólag egyik régi olvasója - ma a Szolnok megyei Méplap munkatársa - "Cseh néni könyvei" címmel őszinte és igaz portrét rajzolt a könyvtárosról. Amikor 1969-ben Cseh nénit nyugdíjazták, megérdemelten kapta meg a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát.

Könvytáros-változás

Amikor 1969 novemberében Balogh Attiláné átvette a könyvtár vezetését, a kötetek száma 7993 volt. Az olvasók száma (az előző évben is) 800 körül mozgott. Az olvasók életkor szerinti megoszlása: közel 200 fő 14 éven aluli, közel 100 fő 14-18 év közötti, a többi felnőtt - zömében munkás.

Nem kis fáradtságba tellett, amig az új könyvtáros meg tudta hódítani az olvasókat, amig szakképzettségétől függetlenül is befogadta őt a munkahelyi kollektíva. Az olvasói igények alaposabb megismerése céljából naponta lejárt a műhelybe a dolgozók közé.

Az újabb eredmények nem is maradtak el. 1970 végére 989 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak.A könyvek forgalma (szakmai szóhasználattal: a könyvek forgási sebessége) is emelkedett. Az üzem területén, a könyvtártól távolabbi műhelyekben újabb fiók- és brigád-könyvtárak létesültek. A létesitést rendszerint a munkahelyi kollektivák kezdeményezték. Másszóval: nem felülről erőltették. (Ez látszólag jelentéktelen dolog. Valójában napjainkban sem eléggé kiaknázott ez a bizonyos, alulról jövő, kezdeményező erő, maguknak a munkásoknak az akarata, szándéka, igénye és javaslata.) 1973-ban már 6 fiók-könyvtár működött.

Említésre méltó a könyvtár 1970 őszi kezdeményezése: a klubmozgalom térhódításával, fokozódó népszerűségével összhangban az üzem dolgozói és a környék lakossága réezére OLVASÓK KLUBJA indult.

Tematikus foglalkozások keretében - szakelőadók biztosításával - a magyar és a világirodalom kiemelkedő alkotásaival ismerkedhettek a résztvevők. Az irodalmi izlés fejlesztésének, az általános műveltség korszerűsítésének ez a hatásos formája ma is követendő példa lehet sok könyvtár számára.

Az egyre nagyobb beszerzési keretből egyre több könyvújdonságot szerzett be a könyvtár. 1970-ben például 747 kötettel gyarapodott az állomány. (Ezek túlnyomó része szakkönyv volt.)

Kapcsolat a szocialista brigádokkal

Korszakos hatdssal volt a könyvtár működésére, tartalmi munkájának javulására a szocialista brigádmozgalom fejlődése. A könyvtár egyre több lehetőséget biztosított e mozgalomban reszt vevő brigádok tegjainak a kulturális vállalások teljesítéséhez.
Első ízben 1971-ben kötött a könyvtár ún. szocialista szerződést a brigádokkal. A szerződést kötő brigádok száma azóta évről-évre gyarapodott. A könyvtár és e brigádok kapcsolata (az SZMT központi könyvtárának sokoldelú ösztönzésére is) egyre tartalmasabbá, sokszínűbbé vált.

Az első szellemi vetélkedő 1971-ben volt, amelyet "Egy könyv - egy hónap" cimmel folyamatosan szerveztek. A szellemi játék keretében a brigádok a könyvtáros által kiválasztott könyvet olvasták el, majd a következő hónap elején a müvei kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk írásban. A vetélkedőn 19 brigád vett részt - a legjobb helyezést elértek könyv-vásárlási utaványokat kaptak jutalmul. Ennél nagyobb szellemi jutalom volt az a maradandó élmény, amely a felfedezés örömével párosult. A brigádok tagjainak többsége ugyanis első ízben ismerkedhetett meg Gorkij: Anya, Lengyel József: Igéző, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiu esete Tóth Marival, Solohov: Emberi sors, Hemingways Az öreg halász és a tenger címü, méltán értékes műveivel.

Az akkor még új formának számitó vetélkedő (mivel még nem volt "lejáratva", illetve túlerőltetve) hatása egyértelműen pozitív volt. A sikerélményben részesült brigádok várták a folytatást. A 19 brigád jó értelemben vett propagálójává vált az emiitett könyveknek. Gorkij és Solohov üzenete beszédtéma lett az üzemrészekben, az öltözőkben és az ebédközi szünetekben.

1973-ban - anikor újabb helyiséggel bővült a könyvtár - két szocialista brigád is vállalkozott arra, hogy táreadalmi munkában elkésziti a könyvtár szabadpolcos helyiségének állványzatát, könyvespolcait. (Az új polcok oly gyorsan - az esztétikai szempontok rovésára-készültek, hogy a hálózati központ dolgozói csak utólag szerestek tudomást az öntevékeny felújításról.) A nagyobb alapterület lehetővé tette végre egy asztal és néhány szék elhelyezését is - a kölcsönzői tér és a kölcsönzői asztal mellett. így biztosítani lehetett (ha kis mértékben is) a helyben olvasást, a brigádok felkészülését egy-egy vetélkedőre, a kézikönyvekből történő jegyzetelést.

A brigádok szellemi versengéseiket - módosult formákban és címekkel - folytatták. Olykor a szükségesnél is gyakrabban. Olykor a minőségi szempontok ia háttérbe szorultak. így fordulhatott elő néhányszor, hogy a játékos, a gondolkodtató és alkotó feladatok helyett túltengett a maximalizmus. Másszóval: a kérdések oly nehezek voltak, hogy annak megválaszolása egy átlagosan tájékozott értelmiségit vagy könyvtárost ís alaposan próbára tett volna.

A kisebb-nagyobb fogyatékosságok ellenére - immár közel egy évtizede - a vetélkedők jól szolgálják az üzemi dolgozók általánoa műveltségének, irodalmi tájékozottságának korszerűsítését. Persze, a vetélkedő is - mint közművelődési forma és mint eszköz - önmagában véve se nem jó, se nem rossz. Attól függ: milyen tartalom szolgálatába állitjuk? Milyen szinvonalon készitjük elő? Mennyire vagyunk igényesek a lebonyolitasban? Merünk-e formailag állandóan újitani?

A Járműjavító könyvtárának vetélkedői is tanulságosak - mindenféle szempontból. A sokféle tanulság közül az egyik talán közismert: a hatókört a brigádok körében is lehet bővíteni a vetélkedők segitségével, ha nem néhány brigádot favorizálunk, hanem más és más brigádokat próbálunk aktivizálni, újabb és állományrészeket, témákat és ismeretköröket igyekszünk népszerűsiteni.

E törekvés jelenléte eredményezte, hogy mig 1972-ben "Egy hónap - több könyv" cimmel, addig 1974-ben "Játék a betűkkel" címmel rendeztek vetélkedőt. Az utóbbi játék fő célja a katalógus megismertetése volt. A felkészülés, a válaszok kiderítése ugyanis csak a könyvtárban volt lehetséges. (Érthető, hogy ekkortájt a könyvtári látogatók száma is emelkedett.)

Szolnok megyei Néplap, 1975

A brigádok jó gazdái az üzem területén működő hét fiókkönyvtárnak. A brigádok könyv-felelősei társadalmi munkában látják el a könyvtárosi feladatokat. Egy részük az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot is elvégezte. Ezáltal sokkal tudatosabb és lesákszerübb az olvasóvánevelés, a kapcsolat a könyvtár vezetőjével. A negyedévenkénti könyv-csere biztosítja a kisebb állományok frissességét, a szüntelenül jelentkező igények folyamatos kielégítését. A kölcsönzés rendszerint az ebéd-szünetekben bonyolódik.

A brigádok öntevékenységére jellemző, hogy vetélkedőket nem csak akkor szerveztek, amikor azt az országos vagy a megyei szervek meghirdették, hanem saját szórakozásukra ie kitaláltak különféle szellemi játékokat. Ilyen játék volt a Ki nyer ma könyvet? cimü vetélkedő 1974-1975-ben. A résztvevő brigádok ezáma 89, a brigádtagok száma kétszáznál több volt. Ugyancsak 1975-ben (a Vasutasok szakszervezete könyvtári tanácsával közösen) rendezték meg a Felszabadulási olvasóversenyt. A részvétel feltétele 12 könyv elolvasása volt.

Később, 1978-ban - szovjet irodalom kiemelkedő alkotásait népszerüsítő - Kell a jó könyv című olvasópályázat negyei vetélkedőjén is jól szerepeltek az üzem brigádjai. Olvasottságuknál, tájékozottságuknál fogva a 62 csapatban az elsők közé kerültek a munkásokból összeállt, "járműjavitós" csapatok.

A könyvtár rendezvényei

Hosszú évek óta eredményesen működik az üzemben a szocialista brigádok klubja. A klub leglátogatottabb, legtartalmasabb eszmecseréi rendszerint író-olvasó találkozók, irodalmi, illetve könyvtári rendezvények. Előfordult - nem is egyszer -, hogy egy-egy író gazdag élményt igérő találkozójához szűknek bizonyult a klubhelyiség. Ilyenkor - a 200 főnyi hallgatóság - a színházterember foglal helyet.


A könyvtár 100 éves jubileumának évében, 1976-ban látogatott az üzembe Robert Rozsgyesztvenszkij költő, a Szovjet írószövetség titkárságának tagja, a Béke Világtanács tagja. Az ismerkedés, a bemutatkozás után valósággal záporoztak a kérdéeek a kedves vendéghez. Például:
- Mi a költészet szerepe, hivatása napjainkban?
A válasz: 
épitenie az alkotó és as olvaeó között. A szovjet költészet mindig büszkélkedhetett azzal, hogy hozzáférhető és érthető az olvasók milliói számára. A szovjet költő és a szovjet dolgozó szive egy ütemre dobban. Egy jó verseskötet megjelenése nálunk mindenki számára igazi ünnep. Meggyőződésem, hogy egy-egy okos, szép könyv olvasása után az emberek boldogabbak lesznek, mint voltak.
S mi lehetne szebb, felemelőbb feladat egy költő számára, mint hogy rátalál arra az útra, amely az olvasókhoz vezet?
- Milyennek képzeli az emberiség jövőjét?
Az elgondolkodtató felelet:
- Elöljáróban hadd idézzek egy jó pár évvel ezelőtti vitából, amely nálunk a lírikusok és a fizikusok között zajlott. A fizikusok azt állították, hogy ők nagyszerűen meg tudnak lenni Puskin és Mozart nélkül. Őket csak a tudomány érdekli, az, hogy mi van a Holdon. A lírikusok azt válaszolták erre, hogy "minket nem érdekel, mitől ég a lámpa, elég, ha halljuk Mozart zenéjét, olvashatjuk Puskin csodálatos verseit." Természetesen e két vélemény a két véglet. Én nem tudom, milyenek lesznek a jövő század emberei.

A további fejlődésben kétségtelenül óriási szerepet játszik a technika, a tudomány, de remélem, hogy nem ölik majd ki az emberekből a humánumot, s nem vezetnek majd a művészetektől való elforduláshoz sem. (Az író válaszait részletesebben közli Tál Gizella Költészet és technika című interjújában. Szolnok megyei Néplap,1976. júl. 10.)

Kevésbé ismert Írókat is érdeklődéssel fogadtak az olvasók. Ambrus András szinész - akkoriban a Thália Színház tagja - Petőfiről tartott előadást, sok verssel fűszerezve. Az ezt követően beszélgetésben a vendég (mellékesen) megemlitette, hogy Gyergyó címen könyvet is irt szülőföldjéről. A munkásokat nagyon izgatta ez a szabálytalan írói múlt. Alaposan el is húzódott ez az író-olvasó találkozóvá változott irodalmi műsor.

A magyar irók közül sokan megfordultak itt az elmúlt évtizedben. Többek között Baráth Endre, Bihari Klára, Csoóri Sándor, Gyurkó László, Jobbágy Károly, Hegedűs Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, László-Bencsik Sándor, Moldova György, Molnár Gábor, Palotai Boris, Soós Zoltán, Szilvási Lajos és más, kevésbé ismert fiatal irók és költők.
Az utóbbi időben a szakírók, a szerkesztők munkája iránt is fokozódik az érdeklődés. Az egykori szakmunkástanulók még ma is emlékeznek arra a jól sikerült ankétra, amelynek Szűcs József, az Ezermester főszerkesztője volt a vendége. A műszaki könyvnapok keretében megyei megnyitó is volt a járműjavítóban igen tanulságos és érdekes kiállítással, aktuális műszaki konferenciával egybekötve. Amikor az üzem termelése szempcaatjából fontos könyv a Vasúti technika kézikönyve napvilágot látott - a főszerkesztőt: Dr. Czére Bélát azonnal meghivták.


Voltak olyan rendezvények is, amelyeket a szomszédos üzemekkel közösen szerveztek. (Pl. a költészet napját Baranyi Ferenc költő közreműködésével.) Az efféle kezdeményezések azonban kevésbé sikerültek, mivel a Ganz Villamossági Művek, a Kőolajkutató Vállalat dolgozói távol maradtak, ügy látszik, hogy az együttműködés üzemen belül Jobban megy mint üzemen kívül.

Tény: a rendezvények többsége nem lenne látogatott, tartalmas és sikeres, ha nem nyújtana segitséget a brigád-klub vezetősége, az MSZBT üzemi tagcsoportja, a különféle tömegszervezetek. Az is bizonyossá vált, hogy a könyvtár igényesebb olvasói táborának kialakitása, formálása, nevelése érdekében nem nélkülözheti az irók, a művészek, például Bánffy György érdemes művész, közreműködését. Sok igazság van abban, hogy "az érdeklődést keltő alkotások legjobb közvetitői maguk a művészek, ők segíthetnek a helyes irányú érdeklődés és műélvezet felkeltésében." (Varga Imre: A harmonikus élet feltétele: a művészet élvezete. Munka, 1973. 1. sz.)

A könyvtári rendezvények létjogosultságát az is alátámasztja, hogy a fejlettebb ízlésű munkások az eszmecserék keretében - amennyiben a hangvétel őszinte és közvetlen - tolmácsolhatják a saját és a dolgozótársak elismerő ée elmarasztaló véleményét az irodalom, a közélet különféle jelenségeivel kapcsolatban. Ilyen helyzetben (mert helyzetet is tudni kell teremteni) az irók tapasztalhatják: "A munkásközvélemény érdeklődéssel fordul a mai életet ábrázoló alkotások felé, és még több műben szeretne magára, országépitő tevékenységének ábrázolására ismerni." (Virizlay Gyula: A szakszervezetek és az irodalmi, művészeti nevelés. Szakszervezeti Szemle, 1972. 4. sz.)
 

Az olvasó munkásért

Az 1974-ben megjelent közművelődési párthatározatot, annak megvalósulását jól segítette az országos szervek által 1974-ben és 1976-ban meghirdetett Olvasó munkásért pályázat is. A pályázatokon, a járműjavító könyvtára is részt vett. Eredményei jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a megyei hálózat egésze országosan is kiemelkedő helyezést ért el.

A pályázat célja volt: "a könyvtárak működési feltételeik jobb kihasználásával növeljék a munkások olvastatásának menynyiségi és minőségi mutatóit. A korábbi olvasópályázatok eredményeire épitve mind több munkást vonjanak be a könyvtárhasználók táborába és biztositsák a könyvtárba járó munkások olvasási kultúrájának, művelődési készségének fejlesztését."(Pályázati felhívás. SZMT központi könyvtár irattára.)

A pályázat célkitűzéseinek üzemen belüli megvalósulását jól segitette a SZOT elnökségének 1971. március 29-i állásfoglalása, amelyet Alapelvek és követelmények a szakszervezeti könyvtárak távlati tervezéséhez címmel ismert meg a szakmai közvélemény. E fontos dokumentum nyomán a könyvtárak szakmai-módszertani munkája is szinvonalasabb lett.
Az állásfoglalás joggal hangsúlyozza: "A szakszervezetek nevelő tevékenysége nem nélkülözheti az ütőképes, korszerű könyvtárakat. Tudományos megalapozottságú tervezéssel, az anyagi ésszemélyi feltételek gyorsabb ütemű fejlesztésével alkalmassá kelltenni a könyvtárakat munkájuk színvonalának emelésére, a velük szemben támasztott igények korszerű kielégítésére." (Mellékletként olvasható Gerő Zsoltné-Papp István: A szakszervezeti könyvtárosok kézikönyvében. Bp.1971.
366.l.)
Ebben az időszakban a kedvező társadalmi körülmények sokasága játszott szerepet a könyvtár fejlődésében. Bár pontosan kimutatni nagyon nehéz a munkások olvastatásának mennyiségi és - főként - minőségi mutatóit, az alábbi adatok némileg érzékeltetik a tudatosabb és bonyolultabb munka eredményességét, a pályázat
egyértelműen pozitív hatását:

  • az állomány nagysága: 9918 kötet (1973), 13.164 kötet (1978)
  • az olvasók száma: 926 fő 1138 fő
  • a kölcsönzött kötetek száma: 20.848 32.056
  • a látogatók száma: 3.911 olvasó 12.525 olvasó.

Mivel az üzem dolgozóinak száma 2300 fő körüli - a könyvtár olvasóinak száma megközelíti az üzemben dolgozók 50 %-át.
Ha figyelembe vesszük, hogy a lakóhelyi könyvtári ellátást végző tanácsi, valamint iskolai könyvtárak ÍB dinamikusan fejlődtek az utóbbi években, minek következtében a környék lakói csak minimális mértékben veszik igénybe az üzem könyvtárát - elégedettek lehetünk a könyvtár egyik legfontosabb mutatójával. Az olvasói létszám az előző évben 1977- en is hasonló (1117) volt. Ezzel szemben a hasonló dolgozói létszámú néhány munkahelyen igy alakult az olvasók száma:

  • győri Richards Finomposztógyár: B72,
  • budapesti Vegyépszer Épitési lg.: 750,
  • budapesti MALÉV: 470,
  • kőbányai Porcelángyár: 665,
  • budapesti Országos Szakipari V.: 1051.

Ha a Szolnok megyei üzemek könyvtári olvasói létszámával szembesítjük az adatokat - akkor sem kell szégyenkezniük a járműjavitóknak. A legjobb olvasói arányok (a dolgozói létszám 35 %-a körül) a martfűi Tisza Cipőgyárban, a jászberényi Apritógépgyárban, a szolnoki VOLÁN-nál találhatók.

Az állomány ezembetünő gyarapodásában két, kedvező körülmény érdemel figyelmet. Az egyik: 72-ről 100 m²-re bővült a könyvtár alapterülete. A másik: évről-évre nagyobb összegek (25-30 ezer forint) szolgálják az állomány frissítését. A könyvbeszerzési keretek növelésére szükség is van, mivel könyvkiadásunk egyre
több könyvféleséget ad ki, ugyanakkor a könyvek átlagárai is emelkednek, az olvasók érdeklődése és igénye is változatosabb mint tiz vagy húsz évvel ezelőtt. (Hasonló tapasztalatai vannak a Művelt Nép Könyvterjesztő üzemi könyvbizományosának is, aki különben jól és eredményesen dolgozik, működik közre az olvasóvá nevelésben. Többek között részt vett a szocialista brigádok számára szervezett, zebegényi olvasótáborban is.)

A minőségi állomány kialakítását a múlt században kezdték az elődök. Az utódok igényessége folytán ma már kitűnő kézikönyvtár, igen változatos és tartalmas szépirodalmi, valamint szakirodalmi anyag nagy választékban áll a munkások rendelkezésére. Az érdeklődők tájékoztatását jól szolgálják a katalógusok: a szak-, a betűrendes és a címszó-katalógus. (Igaz, ma még kevesen használják a katalógusokat.)

A kölcsönzött kötetek számának, a látogatók számának nagy mérvű növekedése ugyancsak számtalan körülménnyel van összefüggésben. Egy alapos hatáselemzés, afféle szociológiai felmérés tudná alaposan bemutatni és kideriteni: mi minden hat a kölcsönzésre és a látogatásra? (Például: a bejáró munkás nem találja a keresett könyvet a lakóhelyi könyvtárban; valaki látta a könyvből készített filmet a tévében; vitatkoztak róla az öltözőben, de ő nem olvasta még; készül a politikai szemináriumra; újabban zöldségtermesztéssel foglalkozik; a brigádklub vendége volt az író; a gyerek nem jutott hozzá a kötelező irodalomhoz; a rádióban hallott róla; a vizsgához kell; üdülni, kirándulni megy a család; stb.) A hétköznapi gyakorlat és tapasztalat tudományos vizsgálódás nélkül is érzékelteti, hogy az utóbbi években a járműjavítóban is felgyorsult az élet ritmusa; a munkahely művelődésre, olvasásra ösztönző hatása számtalan esetben kézzelfogható a könyvtárban is. (Például a hetvenes években változott a termelési profil: a gőzmozdonyok helyett a diesel-mozdonyok javítására tértek át.)

A változások (a termelésben, az életmódban, az emberek tudatában) olykor nem megy simán. De a változások a fejlődés szükséges velejárói. Az üzem dolgozóinak sokoldalú fejlődéséhez, életük szebbé és tartalmasabbá tételéhez a maga szerény eszközeivel és lehetőségeivel a könyvtár is hozzájárult az eltelt száz évben.

A könyvtár jövője

A könyvtár tudatos jövőjét az 1976-ban alkotott könyvtári törvény rajzolja meg. (A ma könyvtárosa ezt természetéének tartja. A száz évvel ezelőtti olvasószoba könyvtárnoka álmodni sem mert arról, hogy a könyvtár gondozása valamikor törvényerőre emelkedik.)
A törvény a jövő feladatait is meghatározza: "A könyvtár feladata, hogy tevékenységi körében közreműködjék az általános művelődési igények állandó fejlesztésében és kielégítésében, a szocialista világnézet, életmód és izlés fejlesztésében, az általános, a szakmai, a politikai és a világnézeti tájékozódásban, valamint a szabad idő hasznos eltöltésének megszervezésében."(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. sz. tvr.)

A tennivalók holnap sem lesznek kevesebbek mint tegnap voltak. A munkások, az olvasók - szerencsére - újabb és újabb igényeket támasztanak, mivel az igényeiket társadalmi méretekben változtatjuk, módosítjuk. Az igények fejlődésének számtalan jelével lehet találkozni napjainkban is:

- Ígéretes jövő elé tekint az 1978-ban létrejött, zömében fiatalokat érdeklő, önmüvelődési közösség, az Irodalom és művészetbarátok köre.

- A műszaki, a szakmai tájékozódást is hatékonyabban kellene segítenie a könyvtárnak. (E célból a Vasutas Szakszervezet 1979- ben újabb, főhivatású könyvtárosi státuszt biztosított a könyvtár számára.)

- A könyvet vásárló munkások száma egyre nagyobb, maholnap a családi könyvtárak állományainak kialakításában is indokolt lenne a társadalmi segítség.

- Az ízlés fejlesztésében is akadnak kiaknázatlan lehetőségek. (Például a zenei részlegek más könyvtárakban jó szolgálatot tesznek.)
A jövőt, a fejlődés és a könyvtár fejlesztésének ütemét azonban maguk a munkások, az üzem dolgozói diktálják - azzal is, hogy mennyire hatékonyan termelnek, azzal is, hogy mit olvasnak szellemük gyarapítása, a szocialista eszme térhódítása érdekében.

Könyvtáros 1976.

 

Repülőműszaki Gyűjtemény

Palik Mátyás - Pogácsás Imre - Törőcsik Tímea - Szabó Nikoletta: 

Hatvan éve a repülőszakemberképzés és a repüléstudomány szolgálatában (*)

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Könyvtár Haddtudományi és Honvédképző kar Kari Könyvtár Repülőműszaki Gyűjteménye hatvan esztendeje, 1963 óta áll az érdeklődők rendelkezésére Szolnokon. Az elmúlt évtizedek számos próbatételnek tették ki a könyvtárt, amelynek sorsa mindig összefüggött a repülőtisztképzés intézményével.

Digitális letét Fodor Gyula nyugállományú repülő ezredes gyűjteményéből

Kezdetek

A repülőtisztek képzése 1949-ben, az akkor alapított Kilián György Repülő Hajózó Tiszti és a Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Iskola keretei között indult el Szolnokon. A képzés az 1956-os forradalmat követő ötéves szünetet után, 1961 augusztusában indították újra.

Forrás: Tükör 1962

A 4000 kötetes szakkönyvtára Kilián György Repülőtiszti Iskolában 1963. szeptember 19-én kezdte meg működését. A gyűjtemény - folyamatos állománygyarapítás mellett - 1967-től, már a Kilián György Repülőtiszti Főiskola könyvtáraként üzemelt, közel 20 000 darab dokumentummal. Az 1970-es években komolyabb technikai korszerűsítésre került sor. 1973-ban az újonnan épült, új hallgatói kollégiummal közös épületben kapott helyet a könyvtár, amelynek fejlődése töretlen volt a következő évtizedekben. Az 1980-as évek végétől a gyűjtemény nemcsak a könyvállomány összetételében változott, hanem az épület is megújult, korszerűsödött, majd az 1990-es évek elején, a digitalizáció jeleként, a könyvtárban megjelentek az első számítógépek.
Az 1992-ben a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiával kötött együttműködési megállapodás újabb jelentős mérföldkőnek számított. Ekkor kezdődött el a könyvtár informatikai fejlesztése, a szakmai kiadványok és dokumentumok számítógépes feldolgozása. 1996-ban, a katonai felsőoktatási intézmények átszervezése során, a szolnoki könyvtár a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem fenntartásába került. Ettől az évtől kezdve, már közös könyvtári rendszer működött, elindult a dokumentumok vonalkóddal történő ellátása. [1.]

A gyűjtemények története

A kétezres évek közepén került sor a könyvtárnak helyet adó épület teljes körű felújításra. Az intézmény 2005-ben került fel a Nyilvános Könyvtári Jegyzékbe, két évvel később jelentős számítógépes fejlesztés és állománybővítés történt. Ennek az időszaknak egyik jelentős szakmai eredménye, hogy a szolnoki könyvtár (2010-ben) befogadta a Jobbik István Szakkönyvtár gyűjteményét.

A szolnoki Killián György Repülő Műszaki Főiskola könyvtára - Szolnok megyei Néplap, 1989

A Jobbik István Szakkönyvtár története 1992-ben kezdődött. Abban az évben az MH Repülőfőnökségből kivált a repülőműszaki szakterület, és az Anyagi-technikai Főcsoportfőnökség részeként létrejött a Magyar Honvédség Repülőműszaki Szolgálatfőnökség, amelynek alárendeltségében alakult meg a Magyar Honvédség Repülőműszaki Intézet. Az akkori szolgálatfőnök, Jobbik István mérnök ezredes és az anyagi-technikai főcsoportfőnök, Hollósi Nándor tábornok egyetértésével és támogatásával úgy döntött, hogy az intézetnél létre kell hozni egy úgynevezett „etalon” könyvtárat, amely a repülőeszközök műszaki leírásainak, légi üzemeltetési, földi kiszolgálási, javítási utasításainak hatályos gyűjteménye lesz. Ez az etalon könyvtár az évek során szakkönyvtárrá alakult, egyre több olyan szakirodalomi kiadvány, könyv tartozott az állományába, amely a napi munkához, és különösen a szakmai fejlődéshez nyújtott támogatást. A Repülőműszaki Intézet felszámolása után, az MH Logisztikai Főigazgatóság megalakulásával a Repülőműszaki Szolgálatfőnökség vette át a könyvtárat. Újabb átszervezést követően az MH Összhaderőnemi Logisztikai és Támogató Parancsnokság, jogutódként nemcsak átvette, de a tudományos igényeknek megfelelően továbbfejlesztette. [2]  A szakkönyvtár abban az időszakban közel 5000 kötettel rendelkezett. [3]

A szakkönyvtár névadóját egész életében magas fokú hivatástudat, lelkiismeretesség, helytállás és szakmaszeretet jellemezte. Felelős beosztások ellátása mellett sokat olvasott, tanult, publikált, a magas színvonalú katonai szakmai folyóiratok és szakkönyvek az állandó olvasmányai közé tartoztak. A katonai repülés kapcsán különösen a harci alkalmazás, a repülés dinamikája, az aerodinamika, a repülésvezérlés, a vezérelhetőség problémái és a hajtóműelmélet tartozott az érdekelődési körébe. Az említett témakörökben tudományos értékű szakfordításokat és tanulmányokat jelentetett meg. Legjelentősebb munkája „A korszerű repülőgépek aerodinamikai jellemzői”, „A változtatható geometriájú szárnnyal felszerelt repülőgépek aerodinamikai és repülési jellemzői, valamint – sajátosságai” című, összefoglaló kétkötetes tanulmány. Az általa írt művek is gazdagítják az átadott könyvtár anyagát. [4]

A gyűjtemény átvétele alkalmából ünnepi emlékülést és koszorúzást tartottak, ott merült fel, hogy a könyvtár felvegye a Jobbik István Szakkönyvtár nevet.
Az elmúlt időszakban a szakemberek az állományt teljes mértékben feldolgozták, a szakirodalom immár kereshető az online katalógusban is. A gyűjtemény állománya jelenleg körülbelül 5000 kötetet számlál. Jelentősége a kiváló szakmai szemmel összeválogatott repülős törzsanyag rész, amely mellett számos tudományterület képviselteti magát.
A könyveken és kéziratokon kívül a gyűjteménynek emléktárgyak is részét képezik.
A szakkönyvtár 2015-ben – Fekecs Gábor hajómérnöknek köszönhetően – újabb magángyűjteménnyel gyarapodott. Az igen gondosan összeállított könyvkollekció kizárólag a repüléssel kapcsolatos szak- és szépirodalomból áll.
A szakmai könyvek között magyar, angol, német, valamint olasz és francia nyelvű könyvek is találhatók; a szépirodalmi művek magyar vagy angol nyelvűek. Ritkaság számba menő folyóiratok bekötött számait is tartalmazza a gyűjtemény, többek között a Magyar Szárnyak teljes első évfolyamát is megtalálhatja az olvasó.
A gyűjtemény összetételét az adományozó érdeklődési területei jellemzik:
─ a repülés korai története;
─ a forgalmi repülés és a repülőgépgyártás története az Amerikai Egyesült Államokban;
─ a repülés biztonsága;
─ a repülés második világháborúban játszott szerepe;
─ a vitorlázó és a motoros repülőgépek tervezése és gyártása Magyarországon;
─ úttörő nők a repülésben;
─ az északi – alaszkai, valamint észak kanadai – „vadon” repülés története;
─ a repülésmeteorológia
─ és végezetül a repülés nemzetközi szervezetének, a Nemzetközi Repülő Szövetségnek (Fédération Aéronautique Internationale – FAI) sportrepülésre vonatkozó szabályzatai.

A könyvek beszerzését a gyűjtő számára az tette lehetővé, hogy hivatalos külföldi útjain jó kapcsolatot alakított ki a használt könyveket forgalmazó vállalkozásokkal, amelyektől a helyszíneken, illetve levelezés útján vásárolt a gyűjtőkörébe tartozó köteteket. Sok könyvhöz és szabályzathoz úgy jutott hozzá, hogy vállalta azok magyar nyelvre történő fordítását.
A repülőműszaki könyvtár hírneve, a speciális szakirodalom iránt érdeklődők javaslata és ajánlása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ez a különleges gyűjtemény végül Szolnokra került. A gyűjtemény szakszerű gondozása, a kutatók számára elérhetővé tétele, a korrekt kapcsolattartás az adományozóval, mind azt igazolta, hogy jó döntés született.

A könyvtár gyűjtőköre

A könyvtár fennállása óta gyűjti a repülés minden területére kiterjedő szakirodalmat. Állományának közel felét a repüléssel kapcsolatos angol, illetve magyar nyelvű szakirodalom alkotja. Ezek a kiadványok főként a hadtudomány és a katonai műszaki tudomány köréből kerülnek ki. Speciális részét képezik gyűjteményünknek a repülési szabályzatok. Ezek a kiadványok úgynevezett „használati-, alkalmazási útmutatók”, amelyek egyrészt a repülőgépek, helikopterek különböző rendszereinek, berendezéseinek működését, felépítését ismertetik, másrészt a légi járművek harci alkalmazására vonatkozó elveket és módszereket tartalmazzák.
A könyvtári állományba vett – különböző felsőfokú képzésekben készült – mintegy kétezer szakdolgozat 1972-ig visszamenőleg tematikusan is kereshető.
Az ugyancsak rendelkezésre álló szépirodalmi állomány az utóbbi években kevésbé gyarapodott. Ezek a könyvek korábban a Szolnokon tanuló hallgatók szabadidejének eltöltésében kaptak szerepet, illetve támogatták az alapműveltség fenntartását.
A kart Erasmus+ nemzetközi hallgatói mobilitás program keretében külföldi hallgatók is látogatják.
A könyvtár számukra is szolgál angol nyelvű szépirodalommal.
Az úgynevezett kézikönyvtárban elsősorban lexikonok, enciklopédiák, illetve nagyobb értékű, ritka szakkönyvek találhatók.
Az eltelt évek során az intézmény szorosan együttműködött a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Egyetemi Könyvtár, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Kari Könyvtárával, majd 2016-ban szervezetileg is betagozódott abba. Az új beszerzésű számítógépek, és a hálózatfejlesztés segítségével megtörtént az informatikai rendszer felzárkóztatása.
A könyvtár legfontosabb célkitűzése a hallgatók, oktatók és minden repülés iránt érdeklődő olvasó számára a magas színvonalú szakmai- és tudományos szolgáltatás biztosítása. Ennek érdekében a szakemberek a könyvtári szolgáltatásokkal igyekeznek megfelelni a digitalizációs követelményeknek. A katalógus online felületen is elérhető, emellett az érdeklődők és kutatók számára a könyvtár több mint ötven hazai és nemzetközi adatbázis hozzáférését biztosítja. Ezek közé tartozik többek között az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT), ahol teljes terjedelmükben olvashatók a Magyarországon vagy magyar nyelven megjelent heti- és napilapok, lexikonok és válogatott monográfiák; a Brill International Law & World Order, Gale OneFile – Military and Intelligence, Gale OneFile - War and Terrorism Collection adatbázisok, amelyeken keresztül számos idegen nyelvű folyóirat is elérhető.
A könyvtár számos nyomtatott szaklapot – elsősorban a repüléssel és hadtudománnyal foglalkozó periodikákat – is előfizet, amelyek mellett műszaki és természettudományi folyóiratok is elérhetők.
A könyvtár a Magyar Honvédség Kiss József 86. Helikopterdandár területén helyezkedik el, így az egyetemhez kötődő oktatók, kutatók és hallgatókon kívül kiszolgálja a bázis területén települő katonai alakulatok könyvtárlátogató állományát is. A 75 fő befogadására alkalmas oktatóterem, valamint a nagy méretű olvasóterem tudományos előadások, szakmai tanfolyamok, PhD-műhelyviták helyszíneként is szolgál. Az elmélyült tanuláshoz és kutatáshoz két teljes felszereltségű, internethozzáférést biztosító önálló kutatószoba áll rendelkezésre. A szolnoki könyvtárosok felkészülten, szakmai háttértudással várják az érdeklődőket, legyen szó tudományos kutatásról, oktatásról, tanulásról, vagy akár a repülés világáért rajongásról.

A szolnoki repülőszakember-képzés érdekében könyvtári munkát végzők előtt tisztelegve, a könyvtár megalakulásának 60. évfordulója alkalmából, a tudománynapi rendezvényekhez kapcsolódva 2023. november 30-án, „Kihívások és lehetőségek a műszaki tájékoztatásban – 60 éves a szolnoki Repülőműszaki Gyűjtemény. Könyvtár- és információtudományi konferencia” címmel tudományos tanácskozásra került sor, amelyre meghívást kaptak a könyvtár korábbi munkatársai is.

A gyűjtemények névadói

Jobbik István (1943. október 28. – 2000. január 16.) középiskolai tanulmányait Pécsett végezte, amelynek utolsó évében belépett a Magyar Honvédelmi Szövetségbe. Eleinte az ejtőernyőzés vonzotta, majd érdeklődése a repülőszerkezetek felé fordult. 1962-ben sikeres felvételt nyert a Kilián György Repülő Tiszti Iskola sárkány-hajtómű szakára. A főiskolát 1965-ben kiváló diplomával fejezte be. Eredetei tervei szerint Szolnokon kívánt maradni oktatóként, ám a csapatoknál nagyfokú technikushiány miatt Taszárra került. Az ottani Repülőezred Mérnök-műszaki Szolgálathoz helyezték javítótechnikusi, később hibafelvételező részlegparancsnoki, majd csoportparancsnoki beosztásokba. 1969-ben akadémiai előkészítőre vezényelték, majd megkezdte mérnöki tanulmányait a moszkvai Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémián. 1974-ben diplomázott, később a Repülőezred Mérnök-műszaki Szolgálat üzemeltető mérnökeként ismét Taszárra került. Rövidesen az ezred mérnök-műszaki szolgálatfőnökének nevezték ki. Ebben a beosztásban egészen 1984 júniusáig dolgozott, majd júliustól az időközben megalakult veszprémi légvédelmi hadtest repülőfőnökségre helyezték mérnök-műszaki alosztályvezetői beosztásba. 1986 januárjában helyezték át Budapestre, a Repülő Főnökségre. A folyamatosan változó elnevezésű szervezetnél a Légvédelmi és Repülő Parancsnokságon osztályvezető helyettes, majd osztályvezető lett, 1991-től technikai helyettessé nevezték ki. Időközben, 1992-ben – repülő műszaki szolgálatfőnökként – áthelyezték a Magyar Honvédség Anyagi Technikai Főcsoport Főnökség szervezetéhez. Ebben a beosztásban dolgozott nyugdíjba vonulásáig.
Jobbik István katonai szolgálati ideje alatt a balesetmentes repülést helyezte központba. Folyamatosan képezte magát, és a megszerzett ismereteit, tapasztalatait rendszeresen közreadta. Számtalan cikke, több könyve született a balesetmentes repülés biztosítása érdekében. Halála után magángyűjteménye a Maléter Pál laktanyába került, amelyet egy honvédelmi intézkedés következtében 2010-ben ki kellett üríteni. A gyűjtemény ekkor került az akkor Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar Repülőműszaki és Légvédelmi Intézet könyvtárába. [5]



Fekecs Gábor (1929. október 27.) repülőmérnöknek készült, ezért már középiskolás korában belépett az akkori Műegyetemi Sportrepülő Egyesületbe. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre nyert felvételt, de a történelmi események keresztülhúzták a terveit.
A harmadik év elején, amikor a további tanulmányokat már szakosítva végezték, a repülőtagozatot az akkor alakult hadmérnöki karhoz csatolták. Mivel Fekecs Gábor nem vállalta a katonai pályát, mint katonaköteles fiatalembert behívták sorkatonai szolgálatra, és átvezényelték a Honvéd Kollégiumba. A harmadik év végén leszerelték, és szabadon választhatott a polgári tagozatok közül. A döntésére mindössze 48 óra állt rendelkezésére. Végül másik két társával a hajómérnöki tagozatot választotta, ugyanis úgy tűnt, ott tudják legjobban hasznosítani a repülőtagozaton megszerzett ismereteiket. Négy különbözeti vizsga és további egy év tanulás után 1952-ben fejezte be az egyetemet.
Ezt követően Balatonfüreden helyezkedett el, majd 1954-ben került a váci székhelyű Dunai Hajógyár Budapesten működő tervezőirodájába. Az ’50-es évek közepétől aknamentesítő hajók helyett motorkerékpár-oldalkocsik gyártásába fogtak.
A sorozatgyártás beindítását Fekecs Gábor irányította. Fő tevékenysége azonban hajók és csónakok tervezése maradt. 1956 nyarától főkonstruktőrként irányította a tervezési munkákat. Vízibuszok, motorcsónakok, tengeri mentőcsónakok, szárnyas csónakok és szárnyas személyszállító hajó készültek szakmai irányításával. A motorcsónakok és szárnyas motorcsónakok tesztelésében három éven keresztül személyesen is részt vett. [6]
A hatvanas évek közepén egy nagyobb átszervezés miatt elhagyta Vácot, és a Magyar Hajó- és Darugyár központjában dolgozott. 1968-tól az Országos Tervhivatalban az Ipari Főcsoport informatikai felelőse lett. 1972-től – egészen 1989-es nyugdíjba vonulásáig – az általa szervezett új osztály vezetője a Számítástechnikai Központban. A repülés, főként a vitorlázórepülés iránti szeretete életre szóló szenvedély maradt. [7]

A szolnoki Repülőműszaki Gyűjtemény és előd szervezeteinek vezetői

1963 – 1967 Tarr Ferenc;
1967 – 1970 dr. Brunszvik Pálné;
1973 – 1988 Kiss Sándorné;
1988 - 2016 Nagy Imréné
 

(*) Másodlagos közlés. A cikk korábban a Haditechnika 2024. 1. számában jelent meg.

Források:
[1] Huszár Katalin: Könyvtári helyzetkép a haderő-átalakítás tükrében  (Letöltve: 2023. 10. 26.)
[2] 103/2002. (HK 30.) HM utasítás a tudományos információellátás rendjéről  (Hatályos 2003. 01. 08. – 2023. 02. 08.) (Letöltve: 2023. 10. 26.);
[3] Katonai logisztika 13. évfolyam 1. sz. 2005  (Letöltve: 2023.10.26.);
[4] Ungvár Gyula: Pro Militium Artibus A Hadtudományért. Bp. Zrínyi, 2014. 143 p. ill. A kitüntetésben részesültek rövid életrajza (Letöltve: 2023.10.28.);
[5] A Honvédelmi Minisztérium Közigazgatási Államtitkára és a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar Főnöke 48/2010. számú együttes intézkedése  (Letöltve: 2023.10.26);
[6] „Rakétával kilőtt fecske” (Letöltve: 2023.10.10.);
[7] „A kalandos életű repülőgép alkotói vérbeli mérnökök voltak”  (Letöltve: 2023.10.10.).

Az Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtára

Horváth Ferencné: A 605. Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtárának története 1975-ig

(Megjelent az Együtt 1986. 1-2. számában)

Szakmunkásképzés Szolnokon

Szolnokon 1950-ig két tanonciskola működött. Az egyik a Petőfi utca 3. szám alatt a Szakirányú és Kereskedelmi Tanonciskola. Ebben az iskolában  6 főállású tanár dolgozott. A másik a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat tanonciskolája volt a kőrösi úton, ahol a vállalat mérnökei és szakemberei tanítottak.

A Petőfi úti iskolában az 1945-46-os tanévben a mintegy 180 tanuló részére 4 tanterem állt rendelkezésre. A következőben a vidékről beiskolázott tanulóknak már diákotthont tudtak biztosítani az állomás melletti felvonulási épületben. Ekkor 100 fővel emelkedett a létszám. Ez az állami nagyipar ütemes fejlesztésének az ideje, amely szükségessé tette egyrészt a tanulók létszámának fokozott növelését, másrészt a képzés, az oktató-nevelő munka tartalmi színvonalának emelését. 1947-ben új objektummal gyarapodott a tanulóképzés: a Tisza-parti 1. sz. Diákotthonnal. Ebben az otthonban már egészséges és kulturált körülmények között tudtak biztosítani a tanulóknak.

A 3-4 éves tanulóidőt nem kötötték tanévhez. A gyakorlati oktatás 4 napos, az elméleti pedig 2 napos volt. Az elméleti oktatásban az egyik napon közismereti, a másik napon szakmai órákat tartottak.

1949-ben látott napvilágot az a törvény, amely az ipari tanulók foglalkoztatását egységesen szabályozta. Meghatározta az ipari tanulók jogait, kötelességeit, heti kötelező munkaidejüket, munkabérüket, elméleti oktatási rendjüket és szabadságukat. 1950-től az ipari és kereskedelmi tanulóképzés Szolnokon is teljes egészében államivá vált, egységes irányításával létrehozták a Munkaerőtartalékok Hivatalát. A MÁV iskolát megszüntették, és ettől kezdve az elméleti oktatás egyedüli színhelye a Petőfi Sándor úti iskola. A tanítás ekkor már 6 tanteremben folyt, az iskola melletti "altiszt kör" épületét is megkapták oktatási célokra. A létszám 380 főre emelkedett.

A Munkaerőtartalékok Hivatala a kor szellemének megfelelő új tantervet és a tankönyvek egész sorát adta ki. megindult a nagyüzemi tanulóképzés. Az állmai vállalatoknak egyre több szakmunkásra volt szüksége.Az intézet saját kezelésű vasipari tanműhelyében a fiúk mellett megjelentek a lányok is. Az iskolának 1952-ben 18 szakmában már több mint 600 a tanulója (ebből 440 lakatos). 1951-ben a személyi fejlesztés eredményeként új tanárok kerültek az iskolához.

1954-ben Petőfi Sándor nevét vette fel az iskola. A hatalmas építkezések szükségessé tették az építőipari szakmunkásképzés nagyarányú fejlesztését: 1955-ben megindult az építőipari tagozat. Az elméleti oktatás ezen a tagozaton ún. turnusos rendszerben történt. December 1-jétől 12 héten át csak elméleti oktatás folyt. Az építőipari tagozatnak volt egy 144 fő befogadóképességű diákotthona a Dobó István úton.

A "C" tagozat 1956 után indult, a tanévtől kezdve minden évben érettségizett fiatalokat is beiskoláztak.

1957-ben megszűnt a Munkaerőtartalékok Hivatala és a képzés felügyeletét a Munkaügyi Minisztérium vette át, ekor 10 főállású tanár, 32 szakoktató és otthonvezető látta el a nagylétszámú intézet oktató-nevelő munkáját. A gyakorlati oktatás ettől kezdve zömmel főállású szakoktatók végezték.

A szakközépiskola Petőfi úti épülete

A tanulólétszám állandó és fokozatos emelkedése szükségessé tette a személyi és tárgyi feltételek további fejlesztését. A Munkaügyi Minisztérium 1961-ben új, 12 tantermes iskolát adott át a Petőfi út 1. szám alatt, majd 1963-ban a Tisza-parton modern 216 fős diákotthont létesített.

Az 1963-ban épült kollégium - Verseghy Könyvtár Fotótára

A meglévő tárgyi objektumok még így sem volatk elegendők az oktató-nevelő munka zavartalan biztosítására. Az 1960-as években a létszám elérte, sőt meghaladta a 3 ezer főt, ezért újabb szükségtantermeket alakítottak ki. Az új iskolához nem építettek tornatermet és kulturális célokat szolgáló helyiségeket. A tanítás két műszakban folyt. Súlyosbította a helyzetet, hogy az intézetben kapott helyet a Könnyűipari Minisztérium fennhatósága alatt álló Ruha- és Nyomdaipari Iskola, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskola is. A gyakorlati oktatás színvonalának emelését a 60-as években belépő nagyüzemi tanműlyek segítették.

Az iskola profilja tulajdonképpen három nagyobb területet fogott át: vasipar, építőipar és szolgáltatóipar. E három területről tevődött össze az 55 szakma, amelynek képzése 1973. szeptember 1-ig az intézetben folyt.

A vasipar legnépesebb szakmái: az autószerelő, dieselmozdonyszerelő, esztergályos, géplakatos, villanyszerelő.A 26 vasipari szakmában 1400 tanuló tanult a 70-es évek elején. Az építőipar népes szakmái: szobafestő-mázoló, kőműves, ács-állványozó, fapadlózó, műanyagburkoló. Itt 8 szakmában 500-550 fiatal tanult. A szolgáltatóipar népesebb szakmái: női- és férfiszabó, női fodrász és háztartási gépszerelő, a 20 szakmában 320-350-en tanultak.

Az 1969-ben megalkotott és elfogadott új szakmunkásképzési törvény - a 13/1696/XII.30./ MÜM. sz. utasítás - egységesítette és új alapokra helyezte a szakmunkásképzést. A szakmunkásképző iskola középfokú intézmény lett. Napi 7 órás munkaidőt vezetett be, felemelte a tanulók évi szabadságát és lehetővé tette a szakmunkástanulók továbbtanulását.

A képzés tárgyi feltételeinek fejlesztésére és bővítésére 1973-ban új 14 tantermes intézetet létesített a MÜM Szolnokon. Tornaterem, vasipari tanműhely s a tervek szerint 800 személyes konyha és új diákotthon egészítette ki az objektumot. 1973. szeptember 1-jén a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet az új négyszintes József Attila úti épületben kezdte meg az oktató-nevelő munkát. 

A 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet - Verseghy Könyvtár Fotótára

Az iskola szerkezetében is változott. A Petőfi Sándor úti intézmény (633. sz.) az építőipari és szolgáltatóipari szakmákban iskolázta be a tanulókat, a 605. sz. intézet képzési profilja pedig a következő területeket fogta át: gépgyártás és szerelőipar, vas- és fémipar, villamosgép és energiaipar, műszeripar, élelmiszeripar. A mintegy 30 szakma közül a legnépszerűbbek: hegesztő, autószerelő, víz-gázvezetékszerelő, esztergályos, géplakatos, karosszérialakatos, vas- és fémszerkezetlakatos, villanyszerelő, elektrolakatos, karosszérialakatos, gépjármű villamossági műszerész.  tanulók létszáma e terüeten 1000-1100 fő. Az élelmiszeriparban évenként 90-100-an tanultak. A "C" tagozaton általában 100-110 fő a létszám, zömmel a műszeriparban.

A közel 1300 fő oktatása-nevelése 40 osztályban mintegy 100 szakcsoportban történt. A gyakorlati oktatás az intézet tanműlyeében és 5 nagyobb vállalati tanműhelyben folyt. (MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat, MEZŐGÉP Vállalat, Volán 7. sz. Vállalat, Ganz Villamossági Művek, Vasipari Vállalat). Az intézet felügyeleti hatósága a MÜM Szakoktatási Főosztálya, valamint a Megyei Tanács Művelődási Osztálya. A szakelméleti tárgyak felügyeletét a MÜM szakfelügyelői, a közismereti tárgyakét pedig a Megyei Tanács szakfelügyelői látták el.

A változás és fejlődés ellenére is sok gond és tennivaló maradt - hiszen az új épület keretei már az induláskor szűkösnek bizonyultak: az oktatás 2 műszakban, délelőtt és délután is folyt - da ha arra gondolunk, hogy az elmúlt 30 év alatt a szakmunkásképzés olyan utat tett meg, mint még azelőtt soha, a további fejlesztést remélve, bátran, bizakodva tekinthetünk a jövőbe.

Az intézet könyvtárának története

1. A működési feltételek változása és az állományalakítás

Az iskolai könyvtár 1957-ben jött létre. Ebben a tanévben vette át Miklós József magyar-történelem szakos tanár az intézet egyik adminisztratív dolgozójától a 2 ezer kötetets állományt. Az új könvytáros az intézet főhivatású tanáraként, csekély tiszteletdíjért vállalta ezt a munkát. A könyvtári munkához szükséges szakmai képesítést (alapfokú könvytárosi vizsgát) a 60-as években szerezte meg.

A könyvtár szükséghelyiségben működött, (a szénfűtéses szertárban), ahol a könyveket zárható szekrényben tartották.

Az állomány üzemekből - főleg a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalattól - került az intézetbe, a 70 %-ban régi, az 1910-20-as években kiadott szakkönyvek nagyrészt a vasútipar területéről, kisebb részben pedig szolgáltatóipari (Sütő-bőr-textilipari) kiadványok. A tervszerű állományfejlesztés 1958-ban kezdődött, évenként 2-3 ezer Ft összegű támogatással. Elsődleges cél volt a szépirodalmi állomány kialakítása, de ekkor kezdődött a pedagógiai és ideológiai szakirodalom alapjainak lerakása is. Ahhoz, hogy a könyvtár használhatóvá és fejleszthetővé váljon, 1960-ban selejtezést végeztek. Főleg az elavult politikai, illetve szakmai irodalmat vonták ki. Amikor 1961-ben felépült az új iskola a Petőfi úton, a MÜM jelentős összegű támogatást adott könvytárfejlesztésre. A kötetszám 4 ezerre emelkedett. A szűkös körülmények azonban továbbra is megmaradtak. Az új iskola épületébe nem építettek könyvtárhelyiséget, így a könyvtár egy alagsori szertárban kapott helyet. A 4 ezer kötetes állományból 1800 kötet szakmai, ismeretterjesztő jellegű volt, a többi szépirodalmi. A 60-as évek második felében évi 5-6 ezer Ft-ra növekedett a beszerzési keret. Ezekben az években már a fontos kézikönyvek, szótárak, lexikonok vásárlására is gondot fordítottak, és megindult a szakmai állomány felfrissítése modern szakkönyvekkel. Sajnálatos az a tény, hogy a nagyvállalatok tovább nem nyújtottak anyagi támogatást a könyvtárnak, így az állomány gyarapítása csak a MÜM segítségével és intézeti beruházással történhetett.

1968-ban az intézet igazgatósága a könytárat nagyobb, esztétikusabb helyiségbe költöztette. Az új könyvtárban az állomány raktározása már szabadpolcos rendszerű volt. 1968-ban a könyvtárost az intézet igazgatóhelyettesévé nevezték ki, így a könyvtári munkát Kárpáti Sándor magyar-történelem szakos tanár vette át, szintén tiszteletdíjasként. Az új könyvtáros is részt vett a MÜM által szervezett könyvtárosi tanfolyamon, és megszerezte az alapfokú könyvtárosi képesítést. A tanfolyamról hazatérve bevezette a könyvtárban a Cutter-rendszerű raktározást. Első lépése volt a szakmai és szépirodalmi állomány elkülönítése, majd a szépirodalom jelzetelése és e rendszerben történő raktározása. Az akkor már közel 5 ezer kötetes állomány 2/3 része szépirodalom volt, így a fent jelzett tevékenység nagy munkát jelentett az egyébként magas óraszámban tanító könyvtárosnak, aki közben folyamatosan végezte az elavult könyvek selejtezését is. A beszerzési keret is jelentősen megemelkedett ezekben az években: már 10-12 ezer Ft-ért vásárolhattak egy-egy tanévben. 1969-ben az intézet kövytár szerződést kötött a könyvtárellátóval, ami azt jelentette, hogy az innen rendelt könyveket jelezetelve és "fölszerelve" kapta. Jelentős segítséget nyújtott a beszerzésben az "Új könyvek" tájékoztató is. Az állományfejlesztésben a könyvtáros figyelembe vette a tanárok, szakoktatók igényeit. Az állomány 1972-re több mint 6 ezer kötetet tett ki.

Az intézeti könyvtár olvasóvá nevelő tevékenysége az 1957-ben kezdődött a pedagógus könyvtáros irányításával. Az első nagy kedvet ébresztő akció az országos József Attila olvasómozgalomba való bekapcsolódás volt. Sok értékes olvasónapló őrzi a mozgalom eredményeit. A könyvtári órák kialakításában elsősorban az volt az irányadó, hogy minden tanuló hozzájuthasson az iskolai könyvtár könyveihez. Mivel a tanítás két műszakban folyt, a kölcsönzés heti 6 órában délelőtt és délután váltakozott. Minden csoportban létrejött egy 5-6 tanulóból álló kollektíva, ők segítettek a könyvtárosnak a kölcsönzéstől az irodalom népszerűsítésig.

Az első időszakban füzetbe rögzítették az olvasók nevét és a kikölcsönzött kötetek adatait, a későbbiek folyamán áttértek a kartonos rendszerre. A nyilvántartás betűrendben történt, majd osztályok szerinti csoportosításban.

Hogy a tanulók minél szélesebb tábora ismerje meg a könyvtárat, csoportos könyvtárlátogatásokat szerveztek. Igyekeztek bevonni a könyvtár népszerűsítésébe az osztályfőnököket, az osztályokban tanító tanárokat. A könyvtári propagandában fontos szerepet töltött be az új szerzeményekről a tájékoztatás: az épület minden szintjén egy-egy "Új könyvek" táblát helyeztek el, melynek anyagát havonként cserélték.

A megyei Verseghy Könyvtár jelentős módszertani segítséget nyújtott az olvasómozgalom népszerűsítésében. Évenként rendszeresen látogatták az osztályok a könyvtári órákat, ahol könyvtárhasználati ismereteket szerezhettek. A mai magyar irodalom megismerését, népszerűsítését szolgálták az író-olvasó találkozók, melyek szintén a megyei könyvtár segítségével jöttek létre. Az intézet vendégei között szerepelt Csanádi Imre, Rab Zsuzsa, Fodor András, Kertész Ákos, Garai Gábor, Fekete Gyula, Baranyi Ferenc stb. Évenként két író-olvasó találkozó zajlott le a könyvtár szervezésében.

A 60-as évektől kezve letéti könyvtárakat hoztak létre a diákotthonban a nevelők számára. Ezek a 2-300 kötetből álló kézikönyvtárak főleg pedagógiai szakirodalmat tartalmaztak. Állományukat időnként felfrissítették. 1963-tól a 3. sz. diákotthonban az SZMT Központi Könyvtárának támogatásával létesült az első kollégiumi letéti könyvtár, amelyet a tanulók is használhattak. Ugyancsak a 60-as évektől kezdve rendelte meg az intézet a jelentősebb irodalmi folyóiratokat (Új Írás, Nagyvilág, Kortárs, Alföld stb.) A könyvár szűkös kürölményei lehetetlenné tették a folyóiratok raktározását, nyilvántartását, így a számok gyakran elkallódtak. 

1957-1972 között két könyvtáros működött, s tevékenységükkel megteremtették a könyvtári munka alapjait az intézményben. Olyan hagyományokat alakítottak ki az olvasóvá nevelésben, melyekre építeni lehetett a következő években.

Az egyre növekvő tanulói létszám, a gyarapodó könyvtári állomány azonban mind a tartalmi, min a könyvtári feldolgozómunka szempontjából olyan feladatot jelentett, melyet tanítás mellett nem lehetett maradéktalanul megoldani. A MÜM az 1972-73-as tanév folyamán jelentős segítséget nyújtott a könyvtári munka személyi és tárgyi feltételeinek javítására: 1972. december 1-jétől főhivatású könyvtáros vette át a könyvtári munkát, a könyvtári állomány fejlesztésére pedig 100 ezer Ft összegű támogatást adott az intézetnek. A főhívatású könyvtáros, Horváth Ferencné, 1972. december 1-jéig gimnáziumi magyar szakos tanárként tevékenykedett, s több mint 10 éven keresztül társadalmi munkában vezette az iskolai könyvtárat is. Új munkaköre ellátásához szükséges szakképesítése megszerzéséért 1973 szeptemberében beiratkozott az ELTE könyvtár kiegészítő szakára.

Az első hónapokat az átvétel, a leltározás, az állományrevízió töltötte ki. Sok elavult, az idők folyamán megrongálódott hiányos példány foglalta a helyet az egyébként is helyhiánnyal küzdő könyvtárban. A polcok alatt összegyűltek az évekkel azelőttről ottmaradt selejtkönyvek, a különböző hiányos évfolyamú irodalmi és egyéb folyóiratok, tankönyvek. A szépirodalmi művek Cutter-rendszerű jelzetelése és szakcsoportos raktározása még csak kezdeti stádiumban volt.

A leltározást több tényező nehezítette:

- A könyvek nagy részében nem szerepelt a leltári szám, tehát az azonosításkor a leltárkönyvbe bejegyzett és a példányokon szereplő ár lehetett az egyetlen támpont.

- A leltárkönyvet szabálytalanul vezették. Az első részben a szépirodalom szerepelt, majd többlapos helykihagyás után a szakirodalom bejegyzése kezdődött. Az idők folyamán betelt az első szakasz, így a szakirdalom után folytatódott a szépirodalom. Amikor a naplóban már nem volt több hely, megnyitották a másodikat, amelyben az új beszerzést szabályosan vezették be.

- Mivel az átvétel nem tanév végén történt, a kikölcsönzött példányok nem kerültek vissza sem a tanulóktól, sem az intézet dolgozóitól (az intéezt igazgatóságának határozata alapján a kölcsönzés nem szünetelhetett az átvétel idején), így ezeket a köteteket a kölcsönzőkartonok alapján kellett átvizsgálni (ezeken szintén nem szerepelt a leltári szám), itt is az ár szolgáltatta csupán az azonosítási alapot.

Az átvételt három dolgozó végezte: az átadó, és az átvevő könyvtáros s az intézet gazdasági csoportjának egy munkatársa. A 6 ezer kötet átvizsgálása elég hosszú időt vett igénybe, s amikor ez befejeződött, az iskolai könyvtári szakfelügyelő meglátogatta a könyvtárost, és elrendelte egy teljesen új, szabályos könyvtári leltárkönyv megnyitását és az egész állomány újra leltárba vételét. Az intézet igazgatósága minden támogatást megadot a munka elvégzéséhez. A kölcsönzést átmenetileg beszüntették, és megindult a nagyszabású munka (amelyben a könyvtároson kívül az iskola két dolgozója is részt vett) s mintegy másfél hónap alatt be is fejeződött: az állományba tartozó példányok szabályos bélyegzésével és a leltári számok bevezetésével. Közben folyamatosan történt a szakkönyvek jelzetelése, szakcsoportokba rendezése is. Ez a munka sem folyhatott azonban zökkenőmentesen. A dolgozók által kikölcsönzött könyvek könyvtárba gyűjtése időigényes tevékenység volt; az intézet jellegéből adódóan a felnőtt könyvtári tagok legtöbbje nem az intézet épületén belül dolgozott, hanem a város különböző pontjain levő tanműhelyekben, üzemekben. Mivel az intézmény 1973. szeptember 1-jéig egyben Megyei Igazgatóság volt, könyveiből bőven került a vidéki szakmunkásképző intézetek dolgozóihoz is. A felszólító körlevelekre igen kevés példány érkezett be. Legtöbbször a könyvtárosnak kellett kimennie a tanműhelybe, és az ott levő kézikönyvtárakból kiválogatni a könyveket a kölcsönző kartonok alapján. Ez a munka a tanév végéig elhúzódott.

Az állománygyarapitást igen jelentősen segítette a MÜM-től kapott anyagi tamogatás: december folyamán 60 ezer Ft értékben vásárolt a könyvtáros a helyi könyvesboltokban. (Az Új könyvek feldolgozása későbbre halasztódott az átvétel gondjai miatt, így a könycsomagokat a 3. sz. Diákotthon akkor kialakított könyvtárhelyiségében raktározták.)

Ebben a tanévben - 1972. június 30-ig az intézeti könyvtár állományának rendezése után - alakították ki a 3. sz. Diákotthon könyvtárát is. Ez körülbelül 1500 kötet könyv leltárbavételét, szakozását, raktározását jelentette. Ezt az állományt egészítette ki a SZMT Központi könyvtár 600 kötetes ajándéka, amely eddig letéti könyvtárként szerepelt a diákotthonban. Az intézet igazgatósága gondot fordított arra, hogy az otthon lakói esztétikus környezetben, hasznosan tölthessék szabad idejüket: a 40 m²-es korszerű bútorokkal berendezett szabadpolcos könyvtár 1973 szeptemberében nyílt meg. A főhivatású könyvtáros heti két alkalommal 5 órában látta el itt a könyvtári teendőket.

Az 1972-73-as tanévben az olvasóvá nevelés bizonyos mértékig háttérbe szorult. Az átvétel miatt az adminisztratív jellegű tevékenység került előtérbe. A diákolvasók létszáma a tanév utolsó harmadában (amikor ismét megindult a kölcsönzés) 400 körül alakult. Két író-olvasó találkozót szervezett a könyvtáros, az egyik az iskolában, a másik a MÁV Járműjavító Üzemi Vállalat tanműhelyében zajlott le (Kiss Tamással és Garai Gáborral). Az Ünnepi Könyvhét rendezvényeit szervezetten látogatták a tanulók. A "könyvudvarban" könyvkiállítást, író-olvasó találkozókat és irodalmi esteket rendezett a könyvtár.

Az új tanév (1973/74) a József Attila úti iskola új épületében kezdődött, s ez új szakaszt jelentett a könyvtár történetében is. Az igazgatóság határozata alapján a régi intézetben maradt a könyvtár teljes állománya a vasipari szakkönyveken kívül (mintegy 200 kötet 9200 Ft értékben). Az átadás rövid idő alatt megtörtént, s már augusztus folyamán megindultak az új könyvtár telepítésével kapcsolatos beszerzések a könyvtár telepítésével kapcsolatos beszerzések a könyvtárellátó központi raktárából, műszaki könyvesboltjából és a helyi könyvkereskedésekből.

A könyvtár első ideiglenes helye az új épületben a tanáro szobából nyíló 12 m² alapterületű belső szertárhelyiség, melyet megközelíteni csak a tanári szobán át lehetett, a tanulók számára szinte elérhetettlenné vált. Így október folyamán a könyvtár átköltözött az iskola első emeletére a magyar szaktanterem mellé. Az új könyvtárhelyiség alapterülete is csupán 15 m²-nyi volt, kedvező fekvése miatt mégis fontos lépést jelentett a könyvtár fejlődésében. A raktári rend kialakítása után 1973. november 1-jén nyílt meg az olvasók számára 2 ezer kötetes alapállománnyal.

A beszerzés folyamatosságát biztosította a könyvtárellátóval kötött szerződés megújítása, emellett azonban szinte havonként vásárolt a könyvtáros jelentős összegekért, melyet a MÜM és a Megyei tanács adott a könyvtárfejlesztésre. 1973. december 31-én a könyvtár állományának értéke, 100 ezer Ft volt. Az állomány kialakításában azok a szempontok érvényesültek, amelyeket az Irányelvek előírt: a teljes állománynak legalább 60 %-as a népszerű tudományos ismeretterjesztő irodalmat képviselje. A szaktanárok által kijelölt és általuk az oktató-nevelő munkában felhasználandó műveket a könyvtár feltétlenül több, legalább 3-4 példányban szerezze be. Az iskolák különös gondot fordítsanak a tanárok felkészülési és továbbképzési igényeinek megfelelő kézikönyvtár fejlesztésére, az ehhez szükséges pedagógiai irodalom beszerzésére. A tanév végére a következő adatok alakultak ki: a könyvek értéke 118.141 Ft; kötetszáma 3929; ebből ismeretterjesztő 2011 kötet, szépirodalmi 1918.

A fenti adatok bizonyítják, hogy a 15 m² alapterületű könyvtárhelyiség a tanév végére szűkösnek bizonyult. Bár a berendezése az esztétikumra való törekvés mellett a maximális helykiahasználás lehetőségét tartotta szem előtt, év végére, amikor minden könyv a helyére került, a raktári rendet már nem nagyon nehezen lehetett tartani a zsúfoltság miatt. Ezeken a gondokon az sem segített, hogy a munkaközösségek a számukra alapvetően szükséges kézikönyveket a saját szertárukban raktározták.

A további igen fontos feladat az állomány feltárásának alapvető eszköze, a katalógus elkészítése volt. Min az Útmutató, mind pedig a könyvtári ügyrend szerint először a betűrendes katalógust, ezt követően pedig a szakkatalógust kellett elkészíteni. Az elhelyezéssel kapcsolatban azonban ismét fontossá vált a helyhiány problémáját megoldani.

Az állomány kérdésével függ össze az iskolai könyvtárakban minden tanév végén ismétlődő jelenség: a tanulók a tanév folyamán több könyvet elveszítenek, ezeknek a könyveknek az értékét befizetik az intézet pénztárába. Év végén a különböző tételekből kialakult összeget a könyvtáros beszerzésre fordítja. A hiányzó könyveket törli az állományból. Az állományvédelem tehát a szakmunkásképző iskolák könyvtári ügyrendjében előírtak szellemében történik.

2. Olvasóvá nevelés

A könyvtár megnyitása után elsődleges feladatnak tekintettük, hogy a tanulók meg is ismerjék a könyvtárat, és minél többen iratkozzanak be, váljanak rendszeres olvasókká. Ebben a tevékenységebn a könyvtáros a legtöbb segítséget a magyar-történelem munkaközösség tagjaitól kapta. Minden tanár biztosított egy magyar órát arra, hogy a tanulók megismerkedjenek a könyvtárral, az állománnyal. helyszűke miatt egy teljes osztály foglalkoztatása lehetetlen volt, így 10 fős csoportokban történt a könyvtár bemutatása. Fontos mozzanat volt az is, hogy a könyvtáros heti 6 órában tanított a tanévtől kezdve, és vállalta az intézet irodalmi szakkörének vezetését. A kölcsönzési idő - heti 20 óra - úgy alakult ki, hogy minden tanulócsoport számára megfelelő legyen. Az időpontokat a tanulók rögzítették az órarendjükben. Decembertől folyamatosan megindult az osztálykönyvtárosok szervezése is. A könyvtári tájékoztatás célját szolgálták a folyosók 3 falivitrinjében rendezett könyvkiállítások.  A könyvtár rendszeresen tájékoztatta a tanulókat és az intézet dolgozóit az új beszerzésekről, a különböző könyvnapok, könyvhónapok anyagáról, eredményeiről, az évfordulókhoz, megemlékezésekhez kapcsolódó irodalomról, az intézet kulturális eseményeiről. Az eredmény: két hónap alatt 350 tanuló iratkozott be s a tanév folyamán ez a szám megkétszereződött.

Az első év tanulságai a könyvtáros számára.

- Nagyon jó, hogy a szakmunkástanulók jelentékeny része rendszeres, sőt szorgalmas könyvtári olvasóvá válik, olvasási gyakoraltra tesz szert, megismerkedik az olvasás örömével, a könyvtár használatával és az abban rejlő lehetőségekkel. Az viszont már nem jó, hogy olvasmányaiknak mintegy fele az irodalom-alatti művekből kerül ki, nem alkalmas arra, hogy igazi művészi élményt adjon. Az olvasás megkedveltetése szempontjából talán ez is hasznos. A könyvtárügyi konferencia anyaga is megemlíti ezt a problémát, de az állásfoglalástól tartózkodik. Kérdés, hogy az igazi irodalom olvasásának előkészítője lehet-e száz lektűr vagy ponyva elolvasása, vagy a felszínes olvasás akadályozójává válik az igazi művészi élmény befogadásának.

- A tanulók legnagyobb százaléka nem jut el a mű lényegéhez. Az olvasmányok rossz megértésének oka, az alapvető akadály: a tanukók gyenge olvasási készsége.

- Az iskola jellegéből adódóan elsősorban arra törekszik, hogy a tanulókban a viszonylag rövid, hároméves képzési idő alatt jó szakmunkás váljék. (3 napos gyakorlati foglalkozás, a szakmai jellegű elméleti órák számának túlsúlya a közismereti tárgyakéval összevetve stb.) Mégis a szakmai ismeretek elsajátíttatásával egyenrangú feladatnak kell tekinteni, hogy művelt, könyvet, irodalmta szerető ifú embereket neveljen. Az intézeti könyvtár fontos feladata a szakmai oktatás segítése mellett a közismereti tárgyak népszerűsítése, az órán megszerzett alapismeretek mélyítése, bővítése.

- Végül, igen fontos, hogy milyen olvaási szokásokat hoznak magukkal a tanulók az általános iskolából. Rendelkeznek-e könyv- és könyvtárhasználati ismeretekkel? Azok a tanulók, akik már az általános iskolában megszokták a "könyves légkört", jó irányban kialakult igényekkel keresik az intézeti könyvtárat. Legtöbbjük azonban az indiánkönyvektől csak a krimiig jut el.

Milyen erőfeszítéseket tett a könyvtár a felsorolt gondok enyhítése érdekében, illetve az olvasóvá nevelésben milyen módszereket alkalmazott?

A szépirodalom népszerűsítésének egyik fontos területe lett az intézeti olvasópályázat megrendezése. Az elsőt 1973 decemberében hirdette meg a könyvtáros a magyar munkaközösség segítségével Kell a jó könyv címmel. A cím jelzi, hogy a válogatás a mai szovjet irodalomból történt. 4 mű szerepelt a pályázaton, köztük Solohov: Emberi sors és Vasziljev: A hajnalok itt csendesek c. műve. Az előkészítéshez hozzátartozott a művek megfelelő példányszámú beszerzése, melyben a megyei könyvtár és az SZMT Központi könyvtára nyújtott segítséget. Az irodalmi szakkörben a műveket feldolgozták, ismertették, közösen megvitatták. A szaktanárok irodalomórákon népszerűsítették a pályázatot. A vetélkedő májusban zajlott le ünnepélyes keretek között. A verseny előtt az irodalmi szakkör tagjai ismertették az írók életrajzát, munkásságát (vetített portrékkal, filmrészletekkel), majd a versenyzők megkapták a sokszorosított feladatlapokat, s ennek alapján dolgoztak. A mű egy-egy részletét magnószalagra rögzítették a munkaközösség tagjai, ezek a részletek kapcsolódtak a kérdésekhez. A kérdések összeállításában az a törekvés érvényesült, hogy ne szegje a versenyzők kedvét, aki ismeri a művet, az megbírkózhasson velük, de arról egyértelműen győzze meg a "zsűri" tagjait, hogy elolvasták a műveket. Az igazgatóság jelentős összeggel támogatta a pályázatot, a díjak között zsebrádió, belföldi üdülés és könyvjutalom szerepelt. A vetélkedőn jelen volt a Szolnok egyei Néplap egyik munkatársa, aki érdekes riportot készített a győztessel, egy elsőéves esztergályos tanulóval.

A vetélkedő eredményesnek bizonyult. tanulsága: a tanulók bevonása, a program népszerűsítése még körültekintőbb munkát igényel. (33 tanuló vett részt a vetélkedőn, a decemberben jelentkezők 63 %-a)

Az olvasóvá nevelésben igen hasznosak azok a feladatok, melyeket a tanulók a tanórákon kapnak. A könyvek az ismeretek legfőbb forrásai, ezért nemcsak amiatt kell az olvasást megszerettetni a tanulókkal, hogy elsajátítsák a hasznos és kulturált szabad idő felhasználás egyik módját, hanem, hogy nélkülözhetetlennek és magukhoz tartozónak érezzék a nyomtatott betűt egész életük folyamán. Ha a tanuló a tanítási folyamat során olyan feladatot kap, mely megoldásához a könyvet mint munkaeszközt kell használnia, fokozatosan tudatossá válik benne, hogy az ismeretterjesztő művek, lexikonok, szótárak, kézikönyvek munkaeszközök, és a tanuláshoz elegedhetetlenül szükségesek a tankönyvekkel együtt. Ezen a terüeten is történt előrelépés a tanév folyamán. A tanulók a könyvtárban készülnek az osztályfőnöki órákra, az osztályünnepségekre, a vetélkedőkre, a szavalóversenyekre és - sajnos - ritkábban egy-egy tanítási órára.

Az egyik legfontosabb feladat éppen a fent vázolt törekvés megvalósítása: a könyvtáros és aszaktanárok szorosabb együttműködése szükséges ahhoz, hogy az iskolai könyvtár nagyobb szerepet kapjon az oktató-nevelő munkában. Ugyanakkor a 15 m² alapterületű köyvtár mindinkább szűkösnek bizonyult a feladatok ellátására.

3. Az igazi könyvtárrá válás útján

Az új tanévben (1974/75) megteremtődtek a könyvtári munka továbbfejlődésének lehetőségei.

- Az állomány gyarapítására ismét jelentős anyagi támogatást kapott a köyvtár a MÜM-tól. Az intézeti beruházással együtt az állomány értéke a tanév második felére 148 ezer Ft összegű lett. A könyvtári kötetek száma 5000-re növekedett. (Az állomány 55 %-a már ismeretterjesztő jellegű.)

- A könyvtár lemezjátszóval is gazdagodott, mely lehetővé tette a lemeztár kialakításának megkezdését.

- A folyóiratok, illetve periodikák gondozása is megindult ebben a tanévben. 1974 szeptemberétől a következő periodikák hiánytalanul megtalalhatók a könyvtárban: Szaknevelés, Köznevelés, Magyar Pedagógiai Információ, Külföldi Pedagógiai Információ, Új Írás, Alföld, Kritika, Könyv és Nevelés, Könyvtáros. A felsoroltakon kívül még számos folyóirat, napi lap érkezik az intézethez, de raktározásukat a könyvtár nem tudja vállalni helyszűke miatt. A módszertani folyóiratokat a munkaközösségek gyűjtik.
1975 januárjában új helyiségbe költözött a könyvtár, melynek alapterülete 35 m². Lehetővé vált tehát - ha szűkösen is - a helybenolvasás, illetve az osztályfoglalkoztatás is.
Mindekezzel természetesen megszaporodtak a könyvtárra háruló feladatok is. Az intézeti oktató-nevelő munkán belül kiemelt feladatként jelentkezett felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplése, a 25 éves szakmunkásképzés fejlődésének dokumentálása és Szolnok város 900 éves jubileuma.

4. Az olvasást, a könvytárat népszerűsítő törekvések

A könytári munka is az évfordulók köré csoportosult. Ezt egészítette ki a Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Művelődásügyi Minisztérium által meghírdetett "Az olvasó munkásért!" pályázat, melyre az intézeti könyvtár is benevezett. A pályázat elsőrendű céljaként jelentkezett a munkások, illetve a szakmunkástanulók széles rétegeinek bevonása a könyvtárhasználók táborába: "Egyre többen keressék és értsék a klasszikus és kortárs, elsősorban a szocialista szelelmű irodalom művészi színvonalú alkotásait."

1974. szeptember 1-jén eseménynaplót nyitott a könyvtár a következő célokkal:
- a könyvtár törtenetének, fejlődésének folyamatos bemutatása bejegyzésekkel, fényképekkel;
- a rendezvények megörökítése a könyvtár vendégeinek véleményével, aláírásával;
- minden olyan kulturális esemény rögzítése, amely az intézetben a könyvtári munkával kapcsolatos.

A napló alapján válik majd lehetővé a tanévenként folyó munka összevetése. A naplóhoz mellékletek kapcsolódtak. A mellékletek egy-egy darabja részletesen tartalmazta azokat az akciókat, melyeket a naplóban csak egy-két mondat vagy fénykép jelzett.

"Az olvasó munkásért!" keretében zajlott a tanév könyvtári munkájának legnagyobb része. Céljaiban ugyanazok a feladatok fogalmazódtak meg, melyeket a könyvtár eddigi munkája során is igyekezett megvalósítani, ugyanakkor ösztönzőleg hatott: még több, aktivizálóbb programmal megnyerni a szakmunkástanulókat a mozgalomnak, nemcsak az olvasók számának növelésével, hanem az olvasási kultúra fokozásával is.

Szeptemberben elkészült egy olyan ajánló bibliográfiai sorozat terve, amely évfolyamonként, tantárgyanként tájékoztatja a tanulókat és a tanárokat a könyvtárban található szakirodalomról és szépirodalomról. (A sorozatot a könyvtáros szerkeszti a munkaközösségek segítségével.) Október elején készült el az első darab, amely az első évesek irodalomtanításához és tanulásához adott segítséget. (A tanév szerint az első osztályos tanulók a mai magyar irodalomból kaptak ízelítőt Garai, Váci, Szaknyi, Lengyel, Sánta stb. egy-egy művének feldolgozásával.)

Az ajánló bibliográfia arra ösztönzi a tanulókat, hogy a kötelező egy very vagy novella mellett több művel ismerkedjenek, esetleg nézzenek bele a tanulmánykötetbe is. Tuják meg, hogy erre az iskolán belül is van lehetőség: a könyvtárban bőségesen találnak a témával kapcsolatos irodalmat. A tanárok számára is segítséget nyújt. egy-egy író vagy költő bemutatásakor nem kell végigböngészniük a tanulmányköteteket. A bibliográfia alapján pár perc alatt kiválaszthatók azok a művek, melyekben például Sánta Ferencről irodalom található. A sokszorosított ajánló bibliográfia egy-egy példányát megkapják az I. éves tanulók és a szaktanárok. Még a tanáv folyamán elkészült a II-III. évesek ajánló bibliográfiája ugyancsak az irodalom tanulásához, illetve tanításához. A következő tanévtől folyamatosan kerülnek sorra a tantárgyak.

Októberben könyvtotót indított a könyvtár. Minden hónapban egy-egy ismeretterjesztő mű feldolgozása került sorra 13+1 kérdés alapján. (Az ötletet a Könyvvilág könyvrejtvény rovata adta.) A kérdések minden hónap eleján a könyvtár melletti faliújságon jelentek meg. Mellette a "totóláda", melybe a tanulók bedobhatják a kitöltött "totószelvényeket". A 13+1 találatos szelvény-tulajdonosok között havonként 100 Ft értékben könyvjutalmat sorsoltak ki. A sorsolást minden alkalommal más-más osztályok végezték. A feldolgozott művek kapcsolódtak egy-egy évfolyam tantervi anyagához, vagy egy fontosabb évfordulóhoz kötődtek. Ilyen szempontok alapján került sor Földes Péter: A Nagy Október és a Magyarország felszabadítása c. művekre, de szerepelt Tamás-Virágh: Hasznos tanácsok a Zsigulihoz c. könyve is, mely a Műszaki Könyvhónap rendezvényeihez fűzödött. A könyvtáros a szaktanárokkal együtt állította össze a lapokat, de erre a munkára akadt önként vállalkozü tanuló is. A játékban résztvevő tanulók száma a témától függően válatakozott: a Zsiguli-könyv elsősorban az autószerelőket érdekelte. (A beérkezett megfejtések száma 42 volt.) A Nagy Október viszont minden tanuló érdeklődésére számot tartott. (92 megfejtés érkezett erre.) Október és április között 317 tanuló töltötte ki a könyvtáros szelvényeit.

A Műszaki Könyvhónap rendezvénye a tanukók 50 %-át mozgatták meg. Az intézet folyosóin könyvkiállítással egybekötött könyvvásárt szerveztek. Az iskola vendége volt Tamás György, az ankéton az autószerelő tanulók vettek részt. Több osztály látogatta szaktanárok vezetésével az Élő delta programját, melyet az SZMT Központi könyvtára szervezett.

December folyamán hirdette meg a könyvtár az évi olvasópályázatát, mely a felszabadulás 30. évfordulójához kapcsolódott. A műveket a mai magyar irodalomból válogatta a munkaközösség. Lengyel József: Igéző; Sánta Ferenc: Isten a szekéren; Bertha Bulcsu: Tűzgombok és Fekete Gyula: A fiú meg a katonák c. művét kellett a pályázaton részt vevő tanulóknak elolvasniuk. A szervezésben, előkészítésben a magyar munkaközösség tagjain kívül aktív szerepet vállalt néhány osztályfőnök is. Az eredmény lényegesen jobb volt az előző évinél: 68 versenysző szerepelt a vetélkedőn. A győztesek ismét I. éves tanulók lettek: egy autószerelő és egy villanyszerelő tanuló nyerte az elős, illetve a második díjat. A résztvevők ebben a tanévben is értékes jutalmakat kaptak. Az olvasó munkásért! pályázathoz kapcsolódtak a könyvtár kiállításai is (Jókai Mór, Petőfi Sándor, Németh László, Déry Tibor stb.) A pályázat értékelése március folyamán történt. Az intézeti könyvtárat a megyei zsűri második helyezettként terjesztette fel az országos zsűri elé.

A könyvtári munka keretében kell beszélni az irodalmi színpad tevékenységéről is, hiszen tagjai fontos szerepet töltöttek be az intézetben folyó irodalmi nevelésben. Az irodalmi szakkör az 1974/75-ös tanévben nagymértékben irodalmi színpadi tevékenységet vállalt: 4 ünnepi műsort mutattak be. Az első a már említett Ne feledd c. emlékműsor volt.  A második produkció az Országos Diáknapok megyei bemutatójára készült Soós Zoltán: Gorombakovácsok című művének részleteiből. Itt a csoport ezüstérmet szerzett. (Ezt a műsort előadták a 25 éves szakmunkásképzés alkalmából rendezett iskolai ünnepélyen is.)

A MÜM 1974 novemberében a szakmunkástanuló intézetek országos vetélkedőjét hirdette meg Tavasz Magyarországon címmel. melynek területi lebonyolításáért a 605. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet volt a felelős. A vetélekdő igen sokrétű feladatokat foglalt magába. Szerepelt benne riport, szomszédolás, ünnepi műsor, tabló stb. Célja: hazánk, városunk, iskolánk 30 éves fejlődésének megismerése, bemutatása. Az intézet két csapatának ünnepi műsorát az irodalmi színpad vállalta. Az egyik összeállítás Mesél a Tisza címmel Szolnok és a Tisza kapcsolatát mutatta be prózával, verssel, zenével. A második műsor - Vallomás a városról - oratórikus jellegű, Szolnok fejlődését öleli fel 1945-től napjanig. A vetélkedőn az intézet "C" csapata biztos győzelnet aratott, így továbbjutott az országos versenyre.

Az irodalmi színpad munkája alkalomhoz kötődő, versenyszerű, de a csoport módot talált arra is, hogy az intézet tanulói minél nagyobb százalékban meghallgassák a műsorokat, hiszen így lesz igazán olvasóvá nevelő tevékenységgé feladatuk. Fontos az is, hogy maguk a csapattagok a műsorok szerkesztés, színpadra állítása folyamán váltak irodalomszerető, irodalomértő tanulókká. Nem véletlen, hogy közülük kerültek ki elsősorban az olvaósópályazatok, szavalóversenyek résztvevői. Ők látogatták leginkább a Megyei Művelődési Központ "Pódium" sorozatát, és ők nyújtottak legtöbb segítséget a könyvtárosnak a mindennapi munkában.

A tanév feladatai közé tartozott még az Ünnepi Könyvhét megrendezése, melynek keretében két író-olvasó találkozóra került sor az intézetben (Jókai Annával és Csanádi Imrével). Ugyancsak májusban hirdette meg a könyvtár az országos felszabadulási olvasópályázat programját, melynek lebonyolítása már a következő tanév feladatává vált. 

Összegzés

Az intézeti könyvtár közel 20 éves tevékenységét áttekintve megállapítható, hogy nagy előrelépést jelent a szakmunkásképzés területén a könyvtári munka megerősítése, helyének biztosítása az intézeti oktató-nevelő tevékenységben. Helyesnek bizonyult az a törekvés, hogy a kulturális rendezvények
központja az iskolában a könyvtar legyen, hiszen minden ilyen esemény azt a
célt szolgálja, hogy művelt, sokoldalúan képzett szakmunkások váljanak az intézet tanulóiból. Nem szabad azonben megfeledkezni arról, hogy a látványos rendezvények mellett elsősorban a hétköznapi munka alkotóműhelye az iskolai könyvtár, ahol mind a tanárok, mind a tanulók megtalalják a számukra elsődleges munka: a tanítás, illetve a tanulás olyan munkaeszközeit, melyek nélkülözhetetlenek feladatuk végrehajtásában. E felfogást kell mélyíteni, tudatossá tenni, ebben kell a könyvtáros-tanárnak a legnagyobb feladatot vállalnia.
Az iskolai könyvtár elsődleges célja megtanítani gondolkodva tanulni, a tanukókat öntevékeny művelődésre nevelni, hogy az olvasást ne célnak, hanem eszköznek tekintsék. Hiszen "a könyvek azért vannak, hogy a tudást bennük tartsuk, míg fejünket valami okosabbra használjuk."

Jászladány

 1963-ban hozták létre a Községi Könyvtárat Jászladányban.

Nő könyvvel című szobor - Palotai Gyula alkotása