Domonkos-rend, Budapest konvent
Forrás:
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Székesfehérvár szab. kir. város közkönyvtára
Székasi Sacelláry Pál
Székasi Sacelláry Pál (1896-1934) tehetős görög kereskedő családból származott, mely jelentős szerepet játszott a magyar főváros társadalmi és politikai életében egyaránt. Édesapja, a bankár ifj. Sacelláry György országgyűlési képviselői tisztséget is betöltött. Nagynénje Sacelláry Irén pedig a pezsgőgyáros Törley József felesége volt.
Hárman voltak testvérek. Őt a család diplomáciai pályára szánta és a Császári és Királyi Akadémián kezdte meg egyetemi tanulmányait. Az akadémia elvégzését a Nagy Háború kitörése akadályozta meg. Bevonult, majd a frontról hazaérve megnősült 1918-ban. Felesége Bárczy Judit, Bárczy György (1874-1943) könyvkiadótulajdonos lánya és Bárczy István főpolgármester unokahuga volt. 1919-ben született meg fiúk, György. A házasság azonban nem volt hosszú életű.
Sacelláry Pál nagy érdeklődést mutatott az irodalom és a művészet iránt. Fiatal kora óta gyűjtötte a könyveket. Apósa példáját követve határozta el, hogy könyvek kiadásával és kereskedelmével fog foglalkozni. Az új 1920-ban indult vállalat székhelye is a Rózsavölgyi és Társa cég Szervita tér 5. szám alatti székhelyén lett bejegyezve. Cége igazgatója Bolváry Ferenc, Sacelláry gyermekkori barátja volt. Az igen tőkeigényes vállalkozás mögött ott állt a jelentős családi vagyon. A vállalkozására azonban szellemi és kulturális tevékenységként tekintett és nem a meggazdagodást kereste.
Sacelláry 1920 és 1923 között megjelentetett kötetei ()3 éva latt összesen 19) többnyire a magyar és világirodalom, zene- és irodalomtörténet ismert és népszerű szerzőinek műveiből kerültek ki. Ehhez társult, hogy jó minőségű papíron, valamint igényes tipográfiával és kötéssel jelentek meg.
Könyveinek ismertetőjegye a kolofón fölé helyezett, Kozma Lajos által tervezett kiadói jelvény volt fekete, kék vagy vörös színnyomásban.
A cégjegyen egy úszó hattyú látható oldalnézetben ovális keretben, melynek külső részét SZÉKASI SACELLÁRY PÁL KIADÁSA BUDAPEST szöveg keretezi.
1923-ban azonban felszámolta kiadóvállalatát. Több más vállalkozásba fogott bele pl. ajándékbolt, bár üzemeltetése.
1934 nyarán tragikus körülmények között vesztette életét.
Forrás:
Farkas Judit Antónia: A "pesti aranyemberek" "széplelkű és finomtollú" utóda. Sacelláry Pál könyvkiadói és írói munkássága. In: "A kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá". Bp., 2020.
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Csornai Prépostság Könyvtára
A Premontrei Rendet Szent Norbert alapította 1121-ben. Csornai Premontrei Apátságot, a mai Magyarország területén működő legrégebbi premontrei közösséget 1180-ban alapította Osl comes.
Országos Széchényi Könyvtár / Hungaricana
Az 1802. évi alapítású Csornai Premontrei Apátság Könyvtára jelentős gyűjtemény volt, különösen értékes a Miscellanea-gyűjteménye. A feloszlatott rendházba 1950 augusztusában a helyi tanács költözött be. A központi kiküldöttek 1952-ben válogatták át az akkor kb. 40.000 kötetre becsült állományt.
A premontrei rend 1992-ben kapta vissza a Prépostság épületét. Miután a korábban itt elhelyezett városi könyvtár elköltözött, 1995-ben kezdték el az épület három szobájában a premontrei könyvtár újraépítését. A könyvtár alapját megmaradt állomány-töredék jelentette, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár Fölöspéldány Központjából visszakapott anyag, ehhez járult az elhunyt rendtársak hagyatéka.
Forrás:
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Kassai Áll. Felsőkeresk. Iskola Baross Önképző-köre – 1899
A kassai Magyar királyi állami felső kereskedelmi iskola 1896-ban alapították, az 1897/98. tanévben nyitotta meg kapuit. Önképző köre 1899. október 21-én alakult Kerekes György tanárelnök vezetésével. Kerekes György a kassai Kazinczykör választmányi tagja, a Kassai Kereskedelmi- és Iparkamara levelező tagja volt. Gazdaságtörténelmi cikkeket írt a Történelmi Tárba, a Kereskedelmi Szakoktatásba, a Századokba és az Iparosok Olvasótárába. Cikkeket közölt a Magyar Ipartörténetbe. Emellett tanított a helyi Munkásgimnáziumban is.
Az önképző kör Baross Gábor (1848-1892) dualizmus korának kiemelkedő gazdaság- és közlekedéspolitikusa nevét vedte fel.
Az iskola 1903-ban költözött új épületbe - Zempléni Múzeum / Hungaricana
Hogy a diákság önképző köre hivatását teljesíthesse, mindenekelőtt könyvtárra volt szüksége. Annak létesítése mindjárt a megalakulás alkalmával adományok is érkeztek a kör megalakulása után köztvetlenül. A kör könyvtára egy évvel később már 160 kötetből áll.
A kör könyvtára folyamatosan gyarapodott, évenként kb. 100-120 kötettel. A könyvek mellett számos folyóiratot is vásároltak (pl. Könyvviteli, Zeitschrift für Buchhaltung, Földrajzi közleményeket, Közlemények Szepesmegye múltjából, Közlemények Abauj-Tornavármegye múltjából, a Nyugat, Vasárnapi Újság, Tolnai Világlapja). A könyvek kötésére nagy gondot fordítottak, illetve a tagok 1913-ban nyomtatott könyvjegyzéket is készítettek.
Az iskola magyar nemzetnevelés szolgálatában egészen 1919 április közepéig állt. Kassára 1918 december végén vonultak be a csehszlovák légió katonái és beszüntették a magyarnyelvű tanítást. A magyar tanári kart elbocsátotta és idegenből hozott tanárokkal hozzáfogott a magyar nyelv teljes kiszorításával a szlovák-, illetve a csehnyelvű kereskedelmi akadémia megszervezéséhez.
Forrás:
Jelentés a Baross Önképzőkör 1899/900. évi működéséről. In: A kassai állami felső kereskedelmi iskola harmadikévi jelentése az 1899-900. iskolai évről. Kassa, 1900.
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Pulszky Ferenc: Ábránd és valóság. Budapest: Aigner Lajos, [1888]
Római Katolikus Tantesület Könyvtára – Jászberény 1925
Forrás:
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Universum. Évkönyv a család és ifjúság számára. Budapest, 1913
Jász-Kis-Ér Város Pecsétje 1871
A település "Jász" előnevet először 1699-ben kapott. 1391-ben faluként említették, utána pedig népes helyként szerepelt több összeírásban is. I. Ferenc 1818-ban városi rangot adományozott Kisérnek, s vele együtt 4 országos vásárt is évente. Két hetivására is volt az ekkor igen élénk forgalmú és erős gazdasági terjeszkedést mutató községnek.
Forrás:
Adatok Szolnok megye történetéből. Szolnok, 1980.
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Nagy-Körü nagyközség szervezeti, képviselőtestületi, tanácskozási ügyrendje és a község kötelékbe való felvételének szabályrendelete, az 1886. évi XXII. t.-e. határozmányaival összhangzásba hozva. [Nagy-korű], 1889 (Jászapáti : Gaál Vilmos Könyvnyomdája)
Kőtelek község népkönyvtára
A két világháború között számos egyesület mellett két olvasókör tevékenykedett Kőtelken: Kőtelki Polgári Olvasókör és a Kőtelki Katolikus Gazda- és Munkáskör. Mindkét kör rendelkezett kisebb könyvtárral, azonkívül járt néhány újság is. A katolikus kör elnöki teendőit a mindenkori plébános látta el. A polgári kör tagjai maguk közül választották az elnököt.
A II. világháború után, 1949-ben új Olvasókör alakult, a Gazdakör megszűnt. Beindították az ismeretterjesztő tevékenységet a községben is, megszervezték a Szabad Föld Téli Esték előadássorozatot. 1950-ben Bóka László író-olvasó találkozón vett részt a helyi Olvasókör szervezésében. Jelentős előrelépést jelentett a művelődési otthon megépítése, melyet új felszereléssel láttak el 1954-ben. Gyarapodott a könyvtár könyvállománya is.
Forrás:
Adatok Szolnok megye történetéből, I. Szolnok, 1980
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Szolnoki Katholikus Legényegylet
Az első Katolikus Legényegyletet Adolf Kolping alapította Kölnben. Célja a fiatal férfiak vallási, szakmai, családi és társadalmi életre való felkészítése. Legkisebb egysége az úgynevezett Legényház (Gesellenhaus), ahol munkaidő után a szakmai felkészülésben, a mestervizsgára való felkészülésben segítették a legényeket, emellett kulturált szórakozási lehetőségeket is nyújtottak.
Magyarországon Scitovszky János érsek Szántóffy Antal pest-belvárosi plébánost bízta meg a hazai Katolikus Legényegyletek megszervezésével. Szántóffy adta ki az egylet alapszabályait. 1856-ban alakult meg az első hazai Katolikus Legényegylet, mely a 134. volt Európában.
Szolnokon több alkalommal is próbálkoztak helyi egylet alapításával, azonban az mindannyiszor meghísult kellő támogatás hiányában. Aztán az I. világháború után végül sikerrel járak az erőfeszítések és 1923-ban megalakult 18 taggal a Szolnoki Katolikus Legényegylet.
Katholikus Élet, 1925
Több tudományos előadást, színielőadást, teaestet, társas vacsorát, szüreti mulatságot tartottak, valamint tanulmányi utakat és kirándulásokat szerveztek a tagság számára. A korabeli források szerint a szolnoki Katolikus Legényegyletnek szép könyvszekrénye és 300 kötetes könyvtára gyűlt össze két esztendő alatt.
Az 1930-as években önálló épületük volt a Mária utcában, majd a Katolikus Kultúrotthonban.
Nemzeti Újság, 1943
A Katolikus Legényegyleteket 1946-ban oszlatta fel a Belügyminisztérium.
Forrás:
Katholikus Élet
Nemzeti Újság
Katolikus Lexikon
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
II. Rákóczy Ferencz és korának története. Budapest, 1905
Szolnoki Népkönyvtár
Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége és Tanácsa 1897-ben alakult meg. Célja az autonóm testületek által fenntartott múzeumok és könyvtárak állami támogatásának irányítása és egységes fejlesztése volt. A Tanács, amely három évenként újjáalakult, tanácsadó testület volt, amely egyúttal a múzeumok és könyvtárak társadalmi támogatását is előmozdította.
E testületnek tagja volt Lippich Gusztáv (1848-1916) főispán, aki sokat fáradozott egy közkönyvtár felállítására Szolnokon.
Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által adományozott Szolnoki népkönyvtár
Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége és Tanácsa 1897-ben alakult meg. Célja az autonóm testületek által fenntartott múzeumok és könyvtárak állami támogatásának irányítása és egységes fejlesztése volt. A Tanács, amely három évenként újjáalakult, tanácsadó testület volt, amely egyúttal a múzeumok és könyvtárak társadalmi támogatását is előmozdította.
E testületnek tagja volt Lippich Gusztáv (1848-1916) főispán, aki sokat fáradozott egy közkönyvtár felállítására Szolnokon.
A Szolnoki Népkönyvtár Super exlibrise
Forrás:
Magyar Könyvszemle, 1903
A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:
Szolnoki Ipartestület
A Szolnoki Ipartestület 1885-ben alakult meg. Az 1872-ben megszüntetett céhrendszer után 1874. március 25-én létrejött a Szolnoki Ipartársulat. Először egy kisebb lakóházban, majd a Magyar Királyi Szállóban kapott helyet a szervezet 1875-ben.
Lengyel Antal (1839-1906), az ipartestület elnöke és az önálló székház építtetője
Felajánlásokból pénz gyűjtésébe kezdtek, hogy önálló székházat építsenek a Molnár utcában vásárolt telken. Az alapkövet 1876. szeptember 20-án rakták le. 1877 júliusában készült el az akkor még földszintes épület, amely a tanoncoktatásnak is helyet adott.
A koraeklektikus stílusú L-alakú, 1-1-3-1-1 tengellyű alápincézett épület bal oldalán félköríves záródású kapu, masszív tölgyfa ajtóval. A kissé előugró falsík díszítését és erősítését a rusztikából kialakított szegélyek, sarokmirozás szolgálja. A homlokzat jobb szélés a kapunak megfelelő formban nagyobb ablak került.
A középrizalit két szélén egy-egy falpillér, a közepén lévő bejárat mellett egy-egy faloszlop, ión oszlopfőkkel. A földszint ablakjai és a középrizaliton található két falfülke fölül íves záródású alul végigfutó könyöklő párkánnyal. A falifülkék felett az ipari szakmák szimbólumait ábrázoló két falplasztika látható.
Amikor 1884-ben az ipartestület törvényileg megszüntették, 1885-ben megalakult a Szolnoki Ipartestület, amelynek megnövekedett feladatai miatt bővítésre szorult a székház. Az átalakítás költségeinek fedezésére kötvényt bocsátottak ki. Az emeletráépítéssel alakult ki az Ipartestület székházának mai ismert arculata. A földszinti szerkezeti elemek egyszerűbb megoldást kaptak. A középrizaliton a főpárkány felett tömör mellvéden egy díszes óra kapott helyett.
A Rákosi-korszakban az épületet államosították. 1993-ban kapta vissza a Szolnok és Vidéke Ipartestület. 1994-ben és 2010-ben újították fel a székházat.
Forrás:
Illyés Csaba: A Szolnok és Vidéke Ipartestület [...]. Jászkun Krónika (1994.09.02.): 1.
Kaposvári Gyula: A szolnoki ipartestület egykori székháza. Vasárnap (1991.11.03.): 22.
Szolnok Megyei Város Közkönyvtára
A XIX. század végén Tóth Móricz (19834-1902) tett először indítványt egy közkönyvtár felállítására Szolnokon, majd Lippich Gusztáv (1848-1916) főispán fáradozott e nemes cél megvalósításán. Hild Viktor (1855-1929) megyeszékhelyre kerülésekor 1902-ben már kellő tapasztalatokkal rendelkezett a közgyűjteményeket illetően. Haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket. A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.
Az 1920-as évek közepén a múzeum és könyvtár alapításának gondolata újból előtérbe került, amikor Kautz Károly 1924-ben többszáz kötetes könyvtárát a városnak ajándékozta. A létesítendő intézmény ügyét dr. Balogh Béla (1890-1947) karolta fel, aki a szolnoki állami főgimnáziumban (ma Verseghy Ferenc Gimnázium) kapott állást.
Éveken át Kiss Gábor (1895-1963) vármegyei árvaszéki ülnök, a Szolnoki Verseghy Irodalmi Kör elnökének lelkiismeretes gondozásában állottak a fokozatosan szaporodó könyvek. Sok évi várakozás és szervezőmunka után állhatatossága célt ért: társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület.
A város átadta a városi bérház alagsorának helyiségeit a közkönyvtár és a múzeumi gyűjtőhely számára, anyagi segítséget nyújtott a könyvtár bebútorozásához, átadta a város birtokában lévő könyveket. Sokan siettek könyvadományaikkal megvetni a könyvtár alapjait.
Dr. Ravasz László
Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Iskolánkívüli Népművelési Bizottság
Az Iskolánkívüli Népművelési Bizottságokat 1922-ben hozták létre. Klebelsberg Kuno miniszter művelődéspolitikai elképzeléseinek és a kultuszminisztérium irányításának köszönhetően az iskolán kívüli népművelés az I. világháború után újjászerveződött, valamint új területekkel bővült. Magában foglalta az analfabéta-tanfolyamokat, az ismeretterjesztő előadások szervezését, népkönyvtárak, népházak, népfőiskolák és az ifjúsági egyesületek munkáját. 1945 után a Népművelési Központ vette át a feladatát.
