A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára nagyon sok kincset rejt. Ezek a kincsek gyakran még a kutatók előtt is rejtve maradnak, várva, hogy valaki felfedezze őket. Sokszor a tapasztalt kutatók is a véletlennek és egymás ajánlásainak köszönhetően találnak egy-egy, számukra izgalmas forrásra. A megyei levéltár szakkönyvtárában egy kis, kopott könyvecske található. Puritán külleme nem árulkodik a tartalmáról. Belelapozva kiderül, hogy nem is könyvről van szó, hanem különféle kiadványok füzetei egybekötve. Ez adja jelen írás apropóját.
A Jászladányi Olvasókör 1868-ban, a kiegyezést követően alakult. A szabadságharc leverése és a kiegyezés közötti időszak egyesületi és kulturális szinten is stagnálást, bizonyos esetekben visszaesést jelentett. Mivel főleg a kezdeti időszakban mindenféle összejövetel egyfajta Habsburg-ellenes mozgalmas is jelenthetett volna, ezeket szigorúan ellenőrizték. A kiegyezést követően országszerte gombamód szaporodtak az egyesületek, körök. A ladányi olvasókör célja így hangzott: „A társulat czélja hasznos könyvek, - hírlapok olvasása által az önképzést s mivelődést előmozdítani, a hasznos olvasmányok által a kedélyt felvillanyozni s a korral haladni, - eltekéntve minden políticai szinezettől.” Az apolitikus alapszabállyal rendelkező társaság tevékenységében a hírlapok beszerzésével a nemesnek és üdvösnek tartott eszmék terjesztését tűzték zászlajukra, ám burkoltan kitűnik a politikai irányvonal is: a „testvériesség és öszetartás megszílárditására.” Érdemes pár gondolat erejéig elidőzni a tagok jogainál is. Ahogyan az alapszabályban rögzítették, a rendes tagok joga „a társúlat helyiségében bármely időben megjelenni hírlapokat s könyveket olvasni.” Lényegében a mai értelemben vett könyvtár szerepét töltötte be, amely akkor igenis jelentős intézmény volt. Az információforrás egyik alapja volt, s a megszerzett információt meg is vitatták. Az önszerveződés színtere lett. Az olvasókör életében azonban idővel változás állt be.
1873. március 28-án átalakult és a nevét megváltoztatta „Jászladányi Deákpárti Olvasókör”-re. A korábban alapszabályát tekintve politikamentes egyesület immáron elköteleződött a kiegyezéspárti Deák Ferenc politikai csoportja mellett.
1880-ban azonban ismét átalakulás következett és immáron „Polgári Olvasókör” néven folytatta tovább tevékenységét. Ez utóbbi esetében már nem annyira az olvasókör jellege, mint inkább a polgári szemlélet domborodott. A sajtóban bálokkal és táncmulatságokkal szerepeltek, amely saját pénztáruk gyarapodására kerültek megtartásra.
1888-ban már a sajtó is úgy fogalmazott, hogy „bálunk, mely „polgári”-bál czimen rendeztetett, elegáns elite-bállá nőtte ki magát.” A kor szokása szerint a résztvevők névsorát is közölték, így tudható, hogy lényegében a település vezetése, illetve azok vidéki ismertségi köre adta a magot. Még ugyanebben az évben újabb átalakulás következett és az egykor politikamentes, a művelődést és tudásszerzést célul kitűző olvasókör teljesen átalakult és „Jászladányi Kaszinó-Egylet” néven folytatta tovább működését. Érdemes bekukkantani ez utóbbi alapszabályába is. A társaság célja „társas összejövetelek, hírlapok és hasznos könyvek olvasása által a művelődést, polgárisultságot és önképzést terjeszteni, a helyi közigazgatási-, gazdászati-, ipari- és egyébb közérdekű kérdéseket megvitatni; a helyi önkormányzat helyes vitelére hatni.”
Az olvasókör történetének e hosszas taglalása szükséges volt azért, hogy kitűnjön: a kiegyezést követően az olvasmányok hazafias, egyben a korszakot átható szabadelvű, liberális szemlélet volt jellemző. Ez alakult a magyar politikai élettel és az olvasókör újabb és újabb átalakulásai tükrözik a Deákpárt, majd Szabadelvű Párt politikai erejét, majd a XIX. század utolsó évtizedének politikai erjedését.
A levéltárban őrzött kötet szennylapján, vagyis az első üres oldalára feljegyezték a könyv tulajdonosát, ahogy az egykor az természetes volt. Jelen esetben megtudni, hogy a levéltári szakkönyvtár eme tétele eredetileg a „Jászladányi Olvasóköré” volt. Ráadásul már a 91. számú. Sajnos a korábbi 90 tétel hiányzik. Azonban az olvasókör története alapján már jól vázolható előre, milyen mű lehetett a többi. A 91. számú több, úgynevezett fűzet összekötve. Megtalálható benne a „Honfidalok a legjelesb magyar költők munkáiból” 1861. évfolyamának első és második fűzete. Beszédes a szerkesztésben, hogy az első két vers a Szózat, majd a Himnusz. A címlapon Petőfi Sándor arcképe látható. A kötet válogatott versek gyűjteménye, melyek témája a haza és hazaszeretet.
Egybekötve megtalálható benne a „Népszerű füzetek” III. Napóleonról, gróf Teleki Lászlóról, és Giuseppe Garibaldiról szóló, szintén 1861-es számai. Különösen izgalmas ez utóbbi: az 1848-as európai forradalmak résztvevői, akik kalandos életútjukkal szolgáltak szórakoztató olvasmányt a jászladányi olvasókör tagjai számára.
A cikk másodközlés. Megjelent a Ladányi Hírek (2021. november) lapban.