Fenyveseiné Góhér Anna - Herkó Sándorné: A Szolnoki Járműjavító könyvtárának története (*) 

* A tanulmány megjelent a Szakszervezetek Megyei Tanácsa gondozásában 1979-ben

Az olvasószoba létrehozása

1876-ban, az olvaszoba szervezése idején nem volt könnyű dolguk a szolnoki MÁV műhely főnökeinek, amikor munkatársaikat oktatni, művelni akarták. Nehéz múltat örököltek. Sokféle gonddal birkóztak. A Tiszavidéki Vaspálya Társaság 1856-ban kezdte épiteni a MÁV mühelyét, s két év múlva indult meg a munka. Kezdetben külföldi - osztrák - szakemberek dolgoztak. A munkások között csak elvétve akadt
magyar. A foglalkoztatottak száma az első évtizedekben hozzávetőlegesen 300 fő volt. A szaktudás, az általános műveltség hiánya - főként a magyar munkások körében - egyre inkább gátolta a termelést. A kultúrálódás elemi feltételei hiányoztak. Példa nem volt, hiszen olvasóegyletek, olvasó szobák az országban még nem igen működtek. A salgótarjáni kohászati müvek olvasóegylete is két év múlva - 1878-ban alakult. Óriási szakadék volt a dolgozók műveltsége és az ipari szakmai követelmények között. Az italozás, a kocsmázás sok baj forrása volt.

A társadalmi háttér közismert: "Az 1848-as forradalmakat követően a kapitalizmus gyorsabban fejlődött, s a munkásoeztály számszerűleg gyarapodott, szervezettsége nőtt. Mind több országban kialakultak és fejlődtek a munkásság szakmai szervezetei, érdekvédelmi, kulturális és segélyegyletei, a a munkásszervezetekben fejlődött a politikai harc szükségességének tudata." (A magyar forradalmi munkásmozgalom története. Bp. 1966. 6-7.1) A kapitalizmus kialakulásában és fejlődésében az 1867-es kiegyezésnek is szerepe volt.

A régi Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az 1880-as népszámlálási adatok szerint a lakosság száma közel háromszázezer volt. A mezőgazdasági foglalkozásúak aránya: a lakosság 80-82 százaléka. Mind a gazdasági, mind pedig a kulturális életet nagyfokú elmaradottság jellemezte. Az ipar jelentéktelen és elhanyagolt volts néhány téglagyár, gőzmalom, szeszfőzde működött, a legnagyobb ipari bázis /ha egyáltalán annak lehet nevezni/ a szolnoki MÁV műhely volt. A korabeli statisztikák szerint a lakosság 70 százaléka Írástudatlan volt. Ha a nevüket
leirni tudó, de olvasni nem tudó fél-analfabétákat is figyelembeveeszük, a könyvet olvasók a lakosság 10 százalékát tehették ki. Gyakorlatilag a dolgozó osztályok - a parasztság, a gyér számú munkásság - nem tudott olvasni.

Az ipar kialakítása azonban elképzelhetetlen volt analfabéta munkásokkal. Kezdetben gazdasági kényszer diktálta a munkások művelődésével való foglalkozást. A pesti üzemekben - nyugati példák nyomán - egyre másra alakultak a különféle kulturális egyletek, olvasó egyletek. A szervezett munkásság hamarosan felismerte erejét, a munkásmozgalom haladó eszméi egyre inkább tért hódítottak - a könyvek, az olvasnivaló eegiteégével is. Az egyletek azonban egyre veszélyesebbé váltak az uralkodó oeztály képviselőinek szemében.

Ilyen történelmi helyzetben természetesen a szervezkedés legegyszerűbb formája is gyanút keltett a kapitalista munkaadóiban. Egylet szervezéséhez miniszteri engedélyre volt szükség. Miután tudták a műhely főkökei, hogy erre nem számíthatnak, "olvasószoba" címen kellett végrehajtani elgondolásaikat. 1876-ban került a szolnoki műhelyhez Wagner Gusztáv főmérnök. Ma már bátran elmondhatjuk róla, hogy nagy kultúrájú és haladó szellemű ember volt. Szükségesnek tartotta már akkor, hogy egy nagy üzem munkásainak nemcsak szakmai tudásra, de szellemi gyarapodásra is szüksége van. "Tanítani, művelni kell a munkásokat, hogy a külföldi munkások intelligenciájára emelkedjék" irja Heynke Oszkár Wágner szellemi hagyatékának gondozója. (A Járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 6.1.)

Wágner Gusztáv tervét jól világítja meg a szolnoki műhely olvasószobájának alapszabály-tervezete, amely 13 paragrafusból állt. "Az egylet célja elsősorban, hogy a mühelyi munkásoknak alkalmat nyújtsunk tisztességes és oktató szórakozásra, és hogy megóvjuk őket a rossz társaságban való helytelen életmódtól" (A járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 7.1)

E cél elérése érdekében szükeégesnek tartották, hogy nemcsak a munkások, hanem egyéb alkalmazottak is részt vegyenek az "olvasó egyletben, hogy a munkásság szellemi képzését előmozdítsák".

A viszonylag korán felismert tanulság:
- egyrészt: a helyes életmód kialakulására jelentős hatással lehet a műveltség, az olvasottság;
- másrészt: a munkások szellemi képzése mellett nem lehet elhanyagolni az alkalmazottak képzését sem, mivel a munkahelyen dolgozók folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra.

Az alapszabály tervezet

Az első paragrafus igy szól: "Az olvasóegylet tagja lehet a tiszavidéki vasútnak bérmely alkalmazottja, ha e szándékát az egylet elnökénél bejelenti" (A járműjavító olvasószobájának története. Bp. 1898. 7-8.1)
(Láthatjuk: az önkéntesség elve nem mai keletű törekvés.)

A második paragrafus a nem mellékes anyagi alapot rögzítette:"Minden tag 50 krajcár beiratási és havonta 40 krajcár tagsági dijat fizet". Az olvasószoba költségeit jórészt e tagság viselte. A tagság anyagi érdekeltsége azt eredményezte, hogy jobban a sajátjuknak tekintették az olvasászobát. Az alapszabály a továbbiakban rögzíti, hogy a tagokat évenként választott
bizottság vezeti. E bizottság mai szóhasználattal: a demokratikusan választott társadalmi vezetőség tagjai:
1 alelnök,
1 titkár,
1 pénztárnok,
3 könyvtárrnok,
6 bizottsági tag

E bizottság felerészben a munkásokból, felerészben pedig a végleges alkalmazottakból választandó.

A 6. paragrafus igy szól: "A helyiséget, úgyszintén annak berendezését a tiszavidéki vaspálya társaság igazgatósága dijtalanul bocsájtja rendéIkezésre, melynek jó karbantartásáért a bizottság szavatol."

A második és hatodik paragrafus pontosan meghatározta az olvasó szoba tárgyi feltételeit.

Haladó szellemű, vagyis demokratikus - és a realitás talaján mozgó - törekvést takar a 8. §. is. "Minden tagnak jogában áll bizonyos hirlapoknak és könyveknek beszerzését kérni, amely kivánság felett a bizottság a pénztárkészlet tekintetbe vételével egyszerű többséggel határoz". A következő a 9. §. is tanulságos, hiszen jogos erkölcsi követelményeket támaszt.
"... kik tagdijaikkal hátralékban vannak, vagy botrányos életmódot folytatnak, 2/3 szótöbbséggel a bizottság által az egyletből kizárhatók".

A szabad idő helyes eltöltésének szándéka mutatkozik meg abban is, hogy az olvasószoba nyitvatartását vasárnaponként 8 órától este 10 óráig, hétköznaponként este 6 órától 10 óráig határozták meg. (11. §.)

Összességében igen nagy felelősségérzetre és előrelátásra vall az alapszabály összeállitása. Pontos nyomát nem találtuk az alapszabály jóváhagyásának, de jószándékkal készült, és igy is fogadták. Erre mutat az 1876. október elsején kibocsátott Hirdetmény:

"A tekintetes Igazgatóság megengedte, hogy a teherpályaudvari régi felvételi épületben egy olvasószoba alakitassék. Hogy az igazgatóságnak a munkások érdekében nyilvánuló e kegyességét teljes mértékben méltányolhassuk, felhivom az összes munkást, hogy az olvasószobába minél nagyobb számban belépjenek."

A munkásság nagyobb része igen nagy lelkesedéssel, kisebb része kis presszióval lépett be az olvasók sorába. A tagdijakat levonták fizetésükből, amely kissé idegen és durva eszköznek látszik, "de a nemes cél menti az eszközt" irja a régi krónikás.

Az olvasószoba munkája Wágner főmérnök alapos szervezése folytán igen jól indult. A könyvtárnoki tisztet Heynke Oszkár művezető látta el, 22 évig. (A segédkönyvtárnok Hölzl Mihály művezető volt.)

Wágner főmérnök saját könyvtárának nagy részét - 100 kötetet - az olvasószobának ajándékozta. Példáját később mérnökök, tisztviselők követték. A könyvtár első állománya - mintegy 200 kötet - teljesen adományokból állott. A régi anyag kis töredékét féltve őrzi ma is a könyvtár jelenlegi lelkes könyvtárosa.

Az olvasószoba működése

Az olvasószoba vezetősége valóban nemcsak szórakoztatni, hanem tanítani is akarta a műhely dolgozóit. Vasárnaponként a természettan és a géptan köréből népszerű előadásokat szerveztek.
Az előadásokat a műhely mérnökei: Kovács Pál (később országgyűlési képviselő), Jármay Béla (később felügyelő, budapesti vontatásfőnök), Popovics Theodosius (később már főmérnök) tartották.

A munkások képzését két nagyobb, két kisebb szoba szolgálta. A két kisebb szobában helyezték el a könyvtárat, a két nagyobb azoba egyike olvasóterem, a másika viszont társalgó, ill, előadóterem volt. A helyiségek elrendezése, egymáshoz való viszonya, az olvasószoba szervezete tulajdonképpen a mai klubkönyvtár ősére, illetve a szakszervezeti művelődési otthonok elődeire enged következtetni.

Az olvasószoba kezdeti sikeres működésének sokoldalúan bizonyítható sajátossága az volt, hogy a könyv, az olvasás alapvető, centrális szerepet töltött be a képzési-nevelési - művelődési folyamatokban. Másrészt: az olvasószoba tekintélyét, népszerűségét növelte az a körülmény, hogy a könyvek, a hírlapok kölcsönzését tanfolyamokkal, ismeretterjesztő előadásokkal, egyéb formákkal egészitették ki. Harmadrészt! a gazdasági vezetők példamutatása, szervező munkája is jelentős
ösztönző erő (szakmai szóhasználattal: motivációs bázis) volt. Persze, a művezetők aktivizálása sem lett volna eredményes, ha Wágner nem támasztott volna velük szemben követelményeket, ha nem tekintette volna szivügyének az olvasószobát. (A fennmaradt dokumentumokból tudjuk, hogy volt időszak, amikor az apróbb ügyeket is ő intézte: vezette a pénztár-könyvet, vasárnapi iskolában természettant és géptant tanított, később a rajziskolát is vezette).

1878-ban jelentés készült az olvasószoba működéséről. Érdemes ebből szószerint idézni:
"1. Az egyletnek a mai nappal összesen 266 tagja van éspedig 7 / 255 munkás és 41 hivatalnok és mozdonyvezető"

2. Az egylet szervezési viszonyai a következők: Az olvasószoba tagjai havonként 30 krajcárt fizetnek. Esen tagdijakat a munkásoktól Heynke, Hölzl műmesterek és Deutschmann előmunkás, a hivatalnokoktól és mozdonyvezetőktől pedig Kristóffy szállitó szedi be.

Az olvasószobáról, annak céljáról igy szól a jelentés: "Az olvasó fő célja a munkásokat jobb és nemesebb életmódra szoktatni, valamint nekik alkalmat nyújtani, hogy a szakismeretektől legalább annyit elsajátíthassanak, hogy ne csak mint esztelen reszelőgépek dolgozzanak, hanem, hogy a kezükbe adott munkát meg is érthessék"

A könyvtár állománya 1876-ban már 1109 kötet volt. Az olvasószobának 5 politikai, 11 szak- és szépirodalmi lap járt. Az olvasó szoba eete kilenc óráig volt nyitva, hetenként négy alkalommal kölcsönözhettek.

A műhely munkájának segitese érdekében vasárnaponként rajziskola volt és a műszaki vezetők előadásokat tartottak. A jelentés megjegyzi, hogy azok a munkások, akik azelőtt vasárnapjukat a kocsmában töltötték, ezekben az években "as olvasószoba által nyújtott élvezettel töltik szabad idejüket; folyamatosan több
száz könyv van a munkásoknál, akik pénzüket már jobb és szebb célokra kezdik forditani; a családi körben érdekes és mulattató olvasás mellett szellemdúsabb életet élnek, mint azelőtt".
"A munkások nagyrésze őszintén iparkodik a nekik nyújtott alkalmat felhasználni és remélhető, hogy ezen első ilyenféle intézmény Magyarországon a Tiazavidéki vasút diszére válna és a többi vasutaknak példa gyanánt fog szolgálni."

Olyannyira egyedülálló és sikeres volt az olvaeószoba hogy a felettes szervek képviselői hihetetlennek, gyanúsnak találták az eredményeket. 1880-ban 3 tagú ellenőrző bizottságot küldtek helyszíni vizsgálatra.

A bizottság alaposan megvizsgálta a bevételeket, a kiadásokat. Az olvasószoba hatásáról, hasznáról igy vélekedtek: "Annak igazolására, hogy az olvasószoba egy kedvelt, sőt nélkülözhetetlen otthonná lett, csak azt hozzuk fel, hogy a műhelyi munkások szabad idejükben igen nagy számban keresik fel. A könyvtár a legnagyobb mértékben ki van használva, a mi által a vasúti intézet érdeke nemcsak a munkások emelkedő műveltsége folytán lesz előmozdítva, hanem azáltal is, hogy a munkások unalmukat nem csupán a kocsmában töltik el és ritkábban lesznek az esetek, midőn a rendetlen életmód és dorbézolásból eredő bajok és betegségek által az intézet terhére esnek.

Ezek alapján a legjobb lelki ismerettel és büszkeséggel állíthatjuk, hogy nincs Magyarországon több vasút, mely a munkásokra nézve ily hasznos intézménnyel dicsekedhetnék, mint a tiazavidéki vasút."

Ismerve az akkori idők politikai, történelmi helyzetét, tiszteletre méltó, bátor munka volt.

Sajnos a fejlődés nem tartott sokáig. Súlyos betegség támadta meg Wágner főmérnököt. Betegen is gyakran bejárt az olvasószobába. 1882. tavaszán elhunyt. Távozásával a munkáskultúrát komoly veszteség érte. Az olvasószoba működése - átmenetileg -visszaesett.

Wagner után Korbuly

A műhely és az olvasószoba irányítását 1882. novemberétől Korbuly József (1847-1914) főmérnök folytatta. Munkáját egy Hirdetmény közrebocsátásával kezdi: 

"Az olvasószoba tagjait felkérem, szíveskedjenek jövő szombaton, január hó 6-án délután 3 órakor az olvasószoba helyiségeiben, lehetőleg számosan oly célból megjelenni, hogy ott az olvasószoba ügyeiről, illetőleg annak jövőbeni kezeléséről értekezhessünk." A műhelyfőnök Korbuly s.k

Korbuly úgy látta, hogy az olvasószoba munkáját szélesíteni és biztosítani kell. Elődje kezdeményezését, az olvasószoba sikeres működését látva - sokoldalúan meggyőződött arról, hogy beosztásában nagyobb tekintélyre és népszerűségre tehet szert, ha továbbra is támogatja, személyes példamutatásával tovább fejleszti az olvasószobát.

Korbuly József - Magyar Közlekedési Múzeum

Ekkorra már elegendő mennyiségű gyakorlati tapasztalat is rendelkezésre állt. Másszóval: a magyar munkások képzésében a munkaadó, az egész kizsákmányoló gépezet is érdekelt volt, mivel a külföldi szakemberek lényegesen több bérért voltak hajlandók munkát vállalni. A magyar munkások viszont azzal a reménnyel tanultak, szereztek szakismeretet, hogy magasabb bért kapnak.

Korbuly naplót vezetett munkájáról. Így ír többek közt terveiről: "1883. január 6. Az olvasószoba tagjai (5O-6O-an) összegyűltek, hogy az olvasószoba ügyeiről értekezzünk. Előadtam mindazt, amit az olvasószoba ügyeire nézve a hivatalos iratokban találtam. Kimutattam, azt hogy az olvasónak körülbelül 1100, a dalárdának 202 Frt. készpénze van, előbbi 1500 kötetből álló könyvtárral és különféle berendezéssel bir. Mint mühelyfőnök kijelentem, hogy habár az olvasószoba vezetése kizárólag a mühelyfőnök hatásköre, azt magam egyedül vezetni nem akarom, hanem a munkások és hivatalnokokból kijelölt bizalmi férfiakkal közösen
megbeszélt határozatok alapján."

A műhely munkásai és hivatalnokai azt akarták, hogy a szoba egyletté alakuljon át, hogy a politikai hatóság ne tudja megakadályozni a munkát.

Korbuly március 20-án igy ir naplójában: "Egy hirdetményben értesítem a tagokat, hogy alapszabály-tervezetünket az üzletvezetőség pártolólag felterjesztette."

"Hirdetmény a szolnoki mühelyi olvasószoba tagjaihoz

Az olvasószoba tagjait értesítem, hogy a t. üzletvezetőség az alakitandó "Önképző és segély-egylet" alapszabályait az igazgatósághoz a napokban pártolólag felterjesztette, ennél fogva az egylet megalakulásának most már mi sem áll útjában.
Fő teendőnk most az legyen, hogy addig ie mig a helybenhagyott alapszabályok beérkeznek, tegyük meg az első lépéseket, melyek alkalmasak arra nézve, hogy a kezdet nehézségein túlessünk, és hogy az egylet az alapszabályok leérkezte után működését teljes mértékben megkezdhesse.
E célból szükségesnek tartom a rendes előadások megkezdését: a rajzoktatást, gépészeti előadásokat, forgalmi szakelőadást, pályafenntartási szakelőadást, általános érdekű előadásokat." Korbuly s.k."

Közben a munka serényen folyt, bár a felterjesztett alapszabály vissza nem érkezett. A könyvtár állományát kitűnő magyar klasszikusok műveivel és rajzeszközökkel egészítették ki. (A szemléltető eszközöket - pl. a távirdai a-b-c táblákat a mühelyfőnök saját kezűleg készítette el.)

1883. március 25-én megkezdte működését a rajziskola. Minden vasárnap délelőtt Korbuly tartotta az előadásokat. Közben távirdai és egyéb előadásokat is tartottak.
A könyvtár munkája ismét fontos lett a szolnoki műhely életében. A könyvtár állandóan igénybe volt véve. Lassan szűknek bizonyult a helyiség. 1883. május 18-án kivették a közfalat és egy nagy terem jött létre.

1884-ben az államvasutak igazgatósága elszólította Korbuly felügyelőt a szolnoki műhelyből. Távozásával megállapították, hogy igen sokat tett a másfél év folyamán a munkások szellemi, szakmai képzése terén.

Az olvasószoba nyolc éves működése hatással volt Szolnokra, a vármegyére is, hisz egymásután alakultak (főként városokban) a 48-as olvasó körök, a különféle olvasó társulatok. A Szolnok megyei levéltár dokumentumaiból tudjuk - Csík Mihály tanulmányából, mely az Olvasó nép című folyóirat 1979. júniusi számában jelent meg -, hogy a mezőtúri Hidszegi Olvasó Társulat könyvállománya 1885-ben 178 kötet volt. Mivel a társulat tagjai zömében agrár-proletárok voltak, nem is nagyon tudták anyagiakkal segíteni a könyvek beszerzését. A kevés könyvre viszont nagyon vigyáztak. Erre enged következtetni a könyvtárvizsgálati bizottság jegyzőkönyve:
"Felvétetett Mezőtúron 1888. december 24-én. Kiküldetésünkhöz híven a könyvtárt megvizsgáltuk és azt az alábbiak kivételével teljesen rendben találtuk. Hiányoznak: Jókai népszerű munkái. Eme hiányzó darabokat azonban már a jelenlegi könyvtárnok elődjétől sem vette át állítólag. Miután véleményre felszólítva nem valánk, bátorkodunk ajánlani, hogy ezen könyvtárról egy újabb leltár készíttessék, és a régi idők óta kintlevő könyvek behozatala iránt sürgős intézkedés tétessék, nehogy ezáltal, de másrészről a kezelő is sújtassék."

A másik, korábbi bizonyíték: a Társulat 1887-ben határozatot hozott, miszerint "... a 60 napon túl kintiévé minden egyes mű után hetenként 10 krajcárt tartozik fizetni a kivivő a társulat pénztárába, önként értetvén, hogy az így befolyt összeg egyedül a könyvtár gyarapítására szolgálhat." Tíz év múltán sem nagyon gyarapodhatott az állomány, hiszen 1897-ben két alkalommal is rendeztek táncmulatságot azon a címen, hogy a könyvtár állománya gyarapodjék. De a nyilvántartások alapján megállapítható, hogy a rendezvények bevétele 128 korona 9 krajcár volt, s ebből csak 29 korona 9 krajcárért vásároltak könyvet. (A 1892. évi valutarendezés következtében a forint helyébe a korona lépett. 1 forint = 2 korona. 1858-től 1 forint =
100 krajcár. Viszont 1 korona = 100 fillér. Mindkét pénznem évtizedekig forgalomban volt. A szerkesztő megjegyzése.)

A mezőtúrihoz hasonló olvasó egylet Kisújszálláson is volt, a Munkás Olvasókörnek 1880-ban 37 kötet könyvet tudhatott magáénak. A kötetek száma azonban a századfordulóra sem lehetett több mint kétszáz. A kezdeti nagy nekibuzdulások után visszaestek a könyvtárak. A válságos időszak hátterében a társadalom-irányitás kulturális közönye, a naptömegek alacsony életszinvonala, a felnőtt dolgozók körében a művelődésre késztetés hiánya húzódott meg.

Újabb válaság

1884-ben Weiss Conrád vette át a műhely vezetését. Mivel nem avatkozott az olvasószoba ügyébe, a művelődésnek is kisebb lett a presztizse. Az olvasószoba szerényebben működött. Az állományt gyarapították, de az olvasók száma kevesebb lett. Az állomány 1500 könyvből állt ebben az időben. A könyvtár tőkéje 1886-ban 3040 frt-ot tett ki. A tagdíjakat leszállították 20 krajcárra, mivel a munkások többségének anyagi érdeke ezt kívánta.

Az olvasószoba látogatottsága mégis visszaesett. A magyarázat Heynke Oszkár szerint: "A munkás, ki az egész napot kora reggeltől késő estig fárasztó munkával tölti el, a fáradalmakat legszívesebben otthon, családi körében piheni ki. Ha szellemi
szórakozásra vágyik és olvasni akar, hazaviszi a könyvet és otthon olvasgat."

Ennél azonban nyomósabb érv: a munkások nyomorúságos helyzete, kizsákmányoltsága. Mi mással lehet magyarázni 1893-ban a munkások abbeli szándékát, hogy nyugdíj és segély-egyletet hozzanak létre - az olvasószoba közel 4 ezer frt készpénz vagyonának felhasználásával. E tervet a vezetőség is támogatta. (E miatt csökkentették is a hírlapok példányszámát, a könyvújdonságok vásárlását.)

Bahns Ferenc műhelyfőnök - Weiss utóda - is támogatta a segélyegylet ügyét, de "a rendelkezésre álló tőke elégtelensége miatt - a kormány által engedélyezve nem lett." (Heynke Oszkár: A Millenium önképző-, dal, és zeneegylet keletkezése, működése. Bp., 1889. 19. l.)

A munkásmozgalom fellendülése ezidőtájt - főként a kulturális területen - egyre konkrétabbá vált. Ezzel magyarázható, hogy a műhelyben négy egylet is működött: az olvasószoba, a dalárda, a zenekar és a jóval korábban alakult fáklyatársulat. Ellentmondásos helyzet alakult ki: mivel a rendelkezésre álló tőke nem emelkedett az egyletek számának arányában, mivel az uralkodó osztály képviselőinek a milleniumi időszakban - a látványos és mutatós rendezvények miatt - szimpatikusabb volt a zenekar és a dalkör, mint a munkások érdekeit jobban szolgáló nyugdíj és segélyegylet, vagy az olvasó szoba - egyesítették az egyleteket.
(Nem véletlen, hogy az egyesítést maga a műhelyfőnök; Podolezky Béla főmérnök kezdeményezte 1896-ban.)

Az olvasószoba a tartalmas önművelődés műhelye fokozatosan, objektíve háttérbe szorult. Az egyletek összevonásakor
- az olvasószobának 4.434 forint
- a dalkörnek 715 forint
- a zenekarnak 299 forint
- a fáklyatársulatnak 361 forint
készpénz vagyona volt.

Az egyesítés után az olvasószobának egyre kevesebb pénz jutott, egyre kevesebb könyvújdonságot tudtak beszerezni.

A millenniumi mámor

Az olvasószoba bajait, a társadalmi gondokat, a munkások nyomorát azonban nem vették észre, mivel a manipulált lelkesítése-lelkesedés soha nem látott méreteket öltött. A kampányt a műhelyfőnök indította el: "A rendelkezésre álló erők egyesítése által egy nagy, hivatása magaslatán álló kulturális egyletet kell alapÍtani, mely a műhelyi személyzet körében is örökké hirdesse az ezredéves Magyarország dicsőségét és egyúttal jótékony művelő hatását árassza a jelenkori nemzedékre, mint az utódok utódaira." (Balogh Attiláné: Százéves a Szolnoki Járműjavitó Szakszervezeti Könyvtára. Könyvtáros 1976. 547-46.l.)

A korabeli lapok tovább fokozták a lelkesitést.
A Jász-Nagykun Szolnok megyei lapok például az alábbiakat írta: "A magyar királyi államvasutak helybeli műhelyi személyzete igen szép emlékkel örökítette meg hazánk ezeréves fennállásának évfordulóját. Ugyanis a műhely kebelében eddig fennállott és eddig is igen szépen- virágzó vasúti dalkört az önképzés szélesebb alapjára fektetve teljesen újjászervezték, amely egylet jövőre MILLENIUM Önképző-, Dal-, és Zeneegylet címet fogja viselni.

Az egylet igen tágas hírlapolvasó teremmel és gazdag könyvtárral lesz felszerelve; időnként szórakoztató és tanulságos felolvasások lesznek tartva, ünnepélyek és kirándulások rendezve stb. Csak dicsérettel lehet megemlékeznünk a műhelyi munkások e hazafias tényéről, mely ismét örvendetes tanulsága a magyar
munkások nemes gondolkodás módjának." (1896. ápr. 20. 3.1.)

A századfordulótól a Tanácsköztársaság leveréséig

Ezekben az években id. Heynke Oszkár volt a könyvtárnok. Két segédkönyvtárnok is volt; Braun Vilmos ée Kluppenberger Sándor.

Az olvasószoba tevékenysége már nem volt a régi. Az olvasóterembe kevesen jártak, pedig 10 napilap és folyóirat járt a könyvtárba. Az állomány 2242 kötet könyv volt. Havonta 900 kötet könyvet kölcsönöztek. A munkások az egyre fárasztóbb munkák következtében kevesebbet jártak a könyvtárba. Inkább több könyvet kölcsönöztek - huzamosabb időtartamra. E miatt viszont a könyvek forgási sebessége lassult le. Mivel nem jutott elegendő pénz az új könyvek beszerzésére - a növekvő igényeket sem tudta kielégíteni a könyvtár. 1897-ben "a könyvek visszaadásának gyorsítása érdekében" bevezették a késedelmi bírságot. Az adminisztratív intézkedésnek az lett az eredménye, hogy havi 900-zal szemben 679 kötetet kölcsönöztek az olvasók. Jelentős mérvű volt a könyvek rongálódása is.

Az 1897-98-as iratokból megállapíthatjuk, hogy az olvasószoba háttérbe szorult, a látványos ünnepségek szervezésével foglalkoztak. (Zászlószentelés, táncmulatság, stb.)

A századfordulóra azonban a könyvtár "felnőtté" vált. Régi és új munkások sokaságát formálta fogékonnyá minden új iránt - főként a haladó eszmei áramlatok befogadása iránt. A könyv, az olvasás szeretete nyitottabbá tette a munkások legjobbjait a forradalmi eszmék befogadására is. Adat ugyan nincs arra vonatkozóan, hogy az állományon belül milyen arányban voltak a tartalmi szempontból is értékes olvasmányok, de a személyes vallomások (a munkásmozgalom harcosainak írásos és szóbeli visszaemlékezései) alapján egyértelműen állíthatjuk az olvasó szobának is, az illegálisan terjesztett olvasnivalóknak is, a budapesti eseményeknek is volt szerepe abban, hogy a műhelyi munkások legjobbjai a helyi forradalmi harc élére álltak.
A műhely műveltebb, politikailag tisztábban látó munkásai szószóli voltak a munkásgyűléseknek - kezdetben a Deutsch-féle kocsmában, később a (mai Május 1 úti) pártházban, kezdeményezői voltak a sztrájkoknak - pl. az 1904. április 19-i, szolnoki vasutas sztrájknak. A bérharc kezdetben újabb megtorlást, még kegyetlenebb kizsákmányolást eredményezett. Párt- és erős szakszervezeti szervezkedés hiányéban gyakran volt ösztönös a munkásság megmozdulása.

Ennek egyik jellemző példája az akkord-temetés. A munkások az összes, fellelhető (a művezetők által gyakran igazságtalanul kitöltött) akkord-utalványokat összegyűjtötték egy, e célra készített bádog-koporsóba, majd három lakattal lezárták, felravatalozták és annak rendje módja szerint, szertartásosan eltemették.
A koporsót szép lassan a sírhelyre vitték - közben a dalárda a Bem lesz a tőke úr mirajtunk címü munkásdalt énekelte.

Nyilvánvaló, hogy az első világháború a könyvtár normállá működését visszavetette. Ráadásul "az egyletet súlyos megrázkódtatás érte akkor, amidőn az építendő egyesületi székházra megtakarított és 1914-ben hadikölcsönbe fektetett 10 ezer korona tőkéje odaveszett." (Scheftsik György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. 307. old.)

Ebben az időben 3200 kötet volt a könyvtár állománya. Könyvtáros ekkor Schuck József volt.

A műhelyi munkásság soraiból igen sokan harcoltak a Tanácsköztársaságért. A vármegyei direktórium három tagja közül P. Bedé László és Szabó Károly képviselte a műhelyi munkásokat. A város 71 tagú Munkás-, Katona-, Paraszt Tanácsának "összetételére jellemző, hogy elsősorban az üzemekre, ezen belül is különösen a MÁV műhelyre épült." (Tiszai Lajos: Szolnok 1918-1919-ben. In: Szolnok város története. Szolnok, 1975)

A Tanácsköztársaság kiemelkedő kommunista egyénisége: Tisza Antal ugyancsak a MÁV-műhelyben dolgozott, a kommunista eszmékkel itt ismerkedett meg.
A Tanácsköztársaság védelme, a fegyveres harc átlagon felüli erőfeszítéseket igényelt a szolnoki munkásságtól. Nem csoda, hogy egyszerűen nem jutott idő Brra, hogy valóra váltsák, vagy legalábbis megkezdjék valóra váltani a Tanácsköztársaság kultúrpolitikáját.

A Tanácsköztársaság leverésekor a burzsoá román csapatok a könyvtár állományát teljesen feldúlták. A fehér terror áldozata lett sok ismert és névtelen munkás. A műhelyben szinte mindennaposak voltak a munkások megfélemlítését szolgáló terror-akciók.

Az ellenforradalmi időszak

Az üzem kulturális élete csak két év múltán indult meg nagy nehezen. A kölcsönzés is 1921-ben kezdődött. Ebben az időben az állomány 2100 kötet volt.

Miután az ellenforradalom kidühöngte magát, Horthy kultirpolitikusai is munkához láttak, hogy a kommunista eszmékkel megfertőzött munkásságot "átneveljék". A fehér terror a MÁV-műhelyben is megtalálta a maga embereit, a munkásárulókat, akik kulturális területen igyekeztek "rendet csinálni". Kezdeményezésükre 1921-ben az egyesületi tagok első közgyűlésén "felajánlották" a fizetésük 2 %-át kulturális célokra, mivel az igazgatóság nem volt hajlandó anyagi áldozatot hozni a munkások művelődéséért.

A húszas években a főkönyvtáros Bánki Antal, mig a segédkönyvtárnok Bede János volt. Az állomány zömét szépirodalmi müvek alkották. A könyvvásárlási lehetőségek minimálisak voltak, mivel jóformán csak a tagok tagdijaiból gazdálkodhattak. A szerény lehetőségek ellenére a könyvtárosok dicséretes módon törekedtek értékessé tenni az állományt, hiszen a magyar klasszikusok legjobb müveit, továbbá haladó szellemű és kifejezetten materialista szemléletű könyveket is jócskán beszereztek. (1940-ben már a könyvtár állománya 4 ezer kötet volt, a kölcsönzött kötetek száma havonta 2 ezer kötet körül mozgott.)

A könyvtárosok törekvése nem volt veszélytelen. Az 1929-ben engedélyezett Alapszabály ugyanis egyértelműen kimondta: "Az egyesület minden tevékenységének a keresztény nemzeti eszme szolgálatában kell állnia, az egyesület törekvései sohasem lehetnek haza, vagy nemzet ellenesek." (I. fejezet, 5. paragrafus, 3 pont.) A 5. pont még egyértelműbben fogalmaz: "Az egyesületnek hivatalos működésében szolgálati ügyekkel és politikával foglalkozni nem szabad." Az alapszabály egyébként a legapróbb részletekig mindent pontosan meghatározott.

A látszat-demokratizmust jól érzékelteti a 18. paragrafus 1. pontja: "A közgyűlés által megválasztott tisztviselők csak akkor foglalhatják el hivatalukat és csak akkor kezdhetik meg működésüket, ha megválasztásukat a M. Kir. Államvasutak Igazgatósága jóváhagyja és megerősiti. A M. Kir. Kereskedelemügyi Miniszter és Államvasutak Igazgatósága javaslatára a tisztikar bármely tagját állásából bármikor elmozdíthatja."

Talán fölösleges kommentálni e szándékot: nyilvánvaló, hogy az uralkodó osztály saját rendszeréhez hü emberein keresztül terjeeztette az uralkodó osztály kultúráját. Bedé Jánostól tudjuk, hogy a könyvtár bizonyos fokig kivétel volt, mivel a hivatalos
vezetők felületes műveltséggel rendelkeztek, a könyvtárat nem látogatták, más kulturális formákat részesítettek előnyben. A könyvtárosok munkájukat munkaidőn túl, minden ellenszolgáltatás nélkül végezték.

A könyvtárosok szorgalmát nem a keresztény-nemzeti, nacionalista szellem, hanem az olvasók szolgálata fokozta. Nyomtatott könyvjegyzéket, afféle katalógust készítettek például az állomány minden egyes darabjáról, (az ára 50 fillér volt.)

Az olvasó a katalógus alapján választotta ki otthon a könyveket és kérte s könyvtárban. A könyvtáros rendszerint akkor ajánlott könyvet, ha a keresett könyv nem volt bent. Az olvasóknak a könyvtárba nem volt bejárásuk: a könyvtár és az olvasóterem közötti kis ablakon keresztül kölcsönözték a könyveket.

A könyvtár forgalmát, látogatottságát kedvezően befolyásolta a körülmény, hogy Szolnokon 1935-ig csak ez az egy nyilvános könyvtár működött, a városnak nem volt pénze könyvtárra. Az 1935-ben létrehozott városi könyvtár működési feltételei azonban jóval szerényebbek voltak.

Mivel a könyvtárat nemcsak az üzem dolgozói, hanem a város lakossága is használta, az olvasói igényeknek megfelelően alakult az állomány gyarapítása. 1936-ban a 2892 kötet könyv megoszlása a következő arányok szerint alakult:

• szépirodalom 91 % /ifjúsági 12, felnőtt 69 %/
• szakirodalom 19 % /műszaki 2,5, ismeretterjesztő 16,5 %/.

Az állomány ma is féltve őrzött kincse egy 1825-ben kiadott könyv. A szépirodalmi nüvek között csekély számban a kor divatos szerzői, az irodalmi érték szempontjából viszont vitatható színvonalú művei (Beniczkiné, Herezeg Ferenc munkák például) előfordultak. A regények többségét az olyan, szerzők művei képviselték, mint Jókai, Mikszáth, Móricz, Gárdonyi, Dickens, Zola, Anatole Francé, stb. Maxim Gorkij tíz műve - ráadásul több példányban, közöttük az Anya című regény is - az állomány értékesebb részéhez tartozott. Bármennyire is hihetetlen, az egykori olvasók - a ma élő veteránok - arra is emlékeznek, hogy már jóval 1945 előtt e könyvtárból kölcsönözték a katalógusban ugyan nem szereplő híres könyvet: Marx Tőkéjét. Ugyancsak könyvritkaságnak számít a megjelenéskor beszerzett József Attila verses kötet, amelyet Cserépfalvi adott ki.

A második világháború Szolnokot is, az üzemet is többszörösen pusztította - nem kímélvé a könyvtárat sem, mely 1943-tól közel három évig nem működött.

Néhány lelkiismeretes, lelkes ember megmentette a könyvtár állományának egy részét, bizonyítékául annak, hogy - míg a nép ellenségei a bőrüket mentették - a dolgozók sajátjuknak tekintették a könyvtárat, a jövő építését nem tudták elképzelni könyvek, könyvtár nélkül.

A felszabadulás után

Az üzem kulturális élete a munkások kezdeményezésére indult meg. A műhely vezetői érthető módon a minimális munkafeltételek biztosításával, a romok eltakarításával, a munka irányításával és szervezésével voltak elfoglalva. (A Szolnokot ért többszöri bombatámadásokból a Járműjavitó is részesült. Sóki Imre egykori műhelyfönöktől azt is tudjuk, hogy 1944 szeptemberében 72 db 500 kg-os bomba zúdult a műhelyre.)

Mintegy félévvel a város felszabadulása után,1945. április 26-án tartották az új egyesület közgyűlését. Az egyesület neve: Szolnoki Szabad Szakszervezetek MÁV Műhelyi Kulturális és Sport Egyesület. Taglétszáma 278 fő volt. Tagdijként a mindenkori fizetése 0,3 %-át állapították meg.

A könyvtár 1946. március 12-én kezdte meg munkáját. A több mint 4000 kötetből csak 2413 kötet könyv maradt meg. A könyvtárat ugyan nem érte közvetlen bombatalálat, de a légnyomás által megrongált, ajtó-ablak - és főleg felügyelet - nélkül maradt könyvtárteremből az állomány nem jelentéktelen részét széthordták az emberek. A könyvek egy része könyvszerető munkásolvasókhoz került, akik megőrizték, megbecsülték a szellemi kincseket. Más részét bizony a tető nélküli csarnokokban didergő munkások begyújtásra használták 1945 nehéz telén.

Az összegyűjtött és újonnan beszerzett könyvekből újra összeálló könyvtárat az akkori kultúrház játéktermében helyezték el. A könyveket könyvtári célokra alkalmazott, lezárható szekrényekben tartották. A könyvtár működését, kölcsönzését azonban gyakran zavarta a játékteremben hangosan szórakozók zaja, a szomszédos moziterem hangerősitője. Sokaknak fel sem tűnt, hogy - az előző évtizedek rossz hagyományai, vitatható szemlélete következtében - a könyvtár csak megtűrt és szegény rokon volt a kultúra hatalmas hajlékában. Az üzemi lap például így írt: 

"A közelmúltban nyílt meg átrendezett, új könyvektől gazdagított üzemi könyvtárunk, hogy dolgozóink, kik munka után olvasni, tanulni akarnak, hozzájuthassanak a megfelelő könyvekhez. Demokratikus rendszerünk gondot fordít arra, hogy minden dolgozó előtt nyitva álljon az út a magasabb műveltség megszerzésére, hogy az ne csak egy kiváltságos osztályé legyen, mint a múltban..."

A növekvő igények következtében azonban kiderült, hogy bár az állományban "a legkiválóbb haladó szellemű írók müvei megtalálhatók"' (Munkáshang, 1950. április) - komoly hiányok is akadnak: kevés a műszaki könyv, a magyar klasszikusok egy része (Arany János, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Eötvös József, Petőfi, stb. müvei) hiányzik vagy kevés példányszámban van meg.

A kultúrpolitika ultrabalos túlzásai 1951-ban jelentkeztek, amikor is az állományt politikai szempontból szigorúan átvizsgálták és szelektálták. A könyvtár tulajdonában 1670 kötet könyv maradt. A szigorú ellenőrzésnek sok értékes könyv áldozatul eshetett, hiszen az 1938 évben kiadott katalógus nagyon kevés értéktelen művet tartalmazott.

1953 áprilisában Cseh Gyulánét alkalmazták könyvtárosként, csekély tiszteletdíjért. Szerinte az átadás-átvétel alkalmával (mely nem is leltár azerint történt) az állomány maximum 1100 könyvből állott. Ez az adat - még he becslésen alapuló is, egyáltalán nem mutatja a könyvtár megbecsültségét, hiszen utoljára 1878-ban volt ennyi a kötetek száma. A könyvtáros rendszeretetét, ösztönös nevelői szándékát jelzi, hogy ezidőtájt gyakran kifogásolta a könyvek késedelmes visszaviteléért az akkori
olvasók fegyelmezetlen magatartását. Ezt a jelenséget joggal bírálta "egy szorgalmas olvasó" is - az üzemi lap 1954. novemberi számában. A sokoldalú ráhatás eredményeként - ha nem is máról holnapra - fokozatosan "megjavultak" az olvasók.

Szolnok megyei Néplap, 1954

Az előrelépés feltételei

A kölcsönzési idő heti 25 órára emelkedett. (Hétfő és vasárnap kivételével naponta délután 4 órától este 9 óráig volt nyitva a könyvtár.) A kultúrház ún. vörös termében folyamatosan rendezett a könyvtáros kiállitásokat az új könyvekből. A könyvtár fejlődött; - ha nem is látványosan - de egyenletesen. A fejlődésben az is közrejátszott, hogy a könyvtáros elvégezte az alapfokú tanfolyamot, majd főhivatású lett 1954-ben. Arra is futotta energiájából, hogy az üzeni könyveladással és terjesztéssel is foglalkozzon. A dolgozók könyvéhségére jellemző, hogy egy-egy ünnepi könyvheti rendezvényen 10-15 ezer forint értékű könyv is gazdára talált.

E közben a könyvtári olvasók száma ie rohamosan emelkedett: 1955 végére közel 900 főre. Ebben szerepe volt a könyvtárba nagyobb mennyiségben áramló könyvújdonságoknak, hiszen a korábbi évekhez viszonyítva nagyobb volt a könyvek választéka, mivel az állomány nagysága 1955-ben megközelítette a 3 ezret. (1954-
1955-ben ugyanis - a fenntartó szerv illetékeseinek szemléletváltozása következtében - 18 ezer forintot fordíthatott a könyvtár új könyvek beszerzésére.)

A könyvtár olvasómozgalmi törekvéseit a kultúrház akkori igazgatja, Tassi József is támogatta. Az országosan meghirdetett József Attila olvasóaozgalom szervezését sokoldalúan segitette. Többek között az üzemi lapba ie cikket irt.Fontosnak tartotta a munkásfiatalok olvasóvá nevelését, hiszen joggal hangoztatta; "Kultúrházunk feladata, hogy fiataljaink kezébe jó könyveket adjon, ankétok rendezésével segítse elő művelődésüket." (Munkáshang, 1956. febr. 29.) 

Az 1956 végi ellenforradalom semmiféle felelőtlen pusztítást nem végzett a könyvtárban. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy a felelősségérzettel, kommunista meggyőződéssel rendelkező munkások (úgyis mint a könyvtár hűséges olvasói) időben leszerelték a demagóg véleményeket, a kultúra hajléka ellen törőkét. Másrészt a könyvtáros - dicsérendő öntevékenységgel és politikai tisztánlátással - időben elzárta az ellenforradalmárok pusztitó dühe elől az állomány legértékesebb részét, a politikai témájú könyveket. Jórészt Cseh Gyulánénak köszönhető, hogy az állomány védelme biztosított volt, hogy az ellenforradalom utáni zűrzavaros időszakban sem lazult fel a könyvtár ideológiai, nevelő munkája.

Hideg decemberi este van. A Járműjavító Kultúrotthonának hatalmas épülete sötéten emelkedik ki a kert némán alvó fái és bokrai közül, fel, magasan a csillagok felé. Benn azonban fény van. A könyvtárterembe igyekszem. Amikor belépek, kissé
meglep a sivár környezet. A falak körül hatalmas könyvszekrények. A terem közepén
egyetlen asztal és egy szék. A háttérben biliárd. Ez az egész.
Az asztal körül emberek. Könyveket cserélnek. Megállók mögöttük.
- Ezt tessék kivinni, meglátja tetszeni fog! - így kedveskedik a könyvtáros egy
idősebb néninek, miközben könyveket rak elébe.
- Jól van. Jól. -  mondja a mami - maga még mindig jó könyvet adott nekem.
- Na Sanyi, megint eljöttél? - fordul a következő várakozó felé a könyvtáros. Már hoz is két könyvet, és a fiúnak nyújtja. A fiú Csernai Sándor ifjúmunkás. Itt dolgozik az üzemben.
- A történelmi tárgyú könyveket szeretem - mondja kérdésemre.- Most Tatai Sándor: Kinizsi Pál cimű könyvét viszem haza. Gyorsan végigpásztáz szemével a kinyitott könyv egyes lapjain, aztán beteszi kis fakofferébe és elindul haza. (Most lett vége a munkájának és első útja a könyvtár volt.)
Lassacskán odakerülök én is az asztalhoz. A könyvtárosnő - Cseh Gyuláné -
szívesen felel kérdéseimre. Elmondja, hogy négy éve vezeti már itt a könyvtárat.
Szakképzett könyvtáros és nagyon szereti munkáját. Nagyon sok könyvet elolvas
maga is. hogy tudja kinek, milyeneket kell ajánlani. Van miből. A könyvállomány jelenleg 3795 kötet Szépirodalmi. történelmi, politikai ideológiai, útleíró művek között válogathatnak az olvasók. - Még mesés könyvei is vannak szép számmal. - Megtalálhatók itt a szovjet irodalom remekei, a baráti országok irodalma, a haladó
nyugati írók - és természetesen a legjobb magyar írók alkotásai is.
- Mit olvasnak legszívesebben az emberek? - teszem fel a következő kérdést.
- Oh erre nehéz volna így röviden válaszolni, mert sok könyv van, amit nagyon szeretnek. Mégis felsorolok néhányat. Például Solohov: „Új barázdát szánt az eke”, Osztrovszkij: „Az acélt megedzik”, Gergely Sándor: „A nagy tábor”, a „Tüzes trónus” és az „Uriszék” című műveket nagyon sokan olvassák. De sok híve van Dickens, Jack London, Anatole France, a magyarok közül Jókai, Mikszáth. Gárdonyi.
Móricz Zsigmond, Illés Béla és Tersánszky J. Jenő műveinek is. Következő kérdésem:
- Hány olvasója van a könyvtárnak és kikből tevődik össze az olvasótábor?
- A könyvtárnak jelenleg 817 beiratkozott tagja van, de az olvasóink száma ennél
jóval nagyobb, hiszen a kivitt könyveket tovább kölcsönzik egymásnak a szomszédok, testvérek, barátok. Ez ugyan nem szabályos dolog, de eddig
még nem tudtam leszoktatni róla kedves olvasóimat - jegyzi meg kis hamiskás mosollyal a szája szegletén. - Úgyhogy legalább kétezer főre tehető azoknak a száma, akik könyveinket olvassák. És hogy kikből tevődik össze? Legnagyobb része az üzem dolgozóiból, de szívesen eljönnek olvasnivalóért a környékbeli dolgozók is.
- Bocsásson meg. - szólt hirtelen befejezve a beszélgetést, - vendégeim jöttek
És már fordul is feléjük, hogy kiszolgálja őket. Amikor elmennek, tovább
folytatom a kérdezősködést.
- Elég-e a könyvtárállomány és mit tesz az olvasómozgalom fejlesztéséért?
- Röviden: a könyvek száma még nem elég. Szeretném állandóan gyarapítani. Aztán meg a selejtezett könyvek helyett is újak kellenének. És bizony az amit most kapok egy évi átalányként a könyvtár tévesztésére, nem elég. Jó volna, ha a vezetőség felemelné legalább nyolc-tízezer forintra. Ami az olvasó-mozgalom fejlesztését illeti. - folytatja tovább -  sokféleképpen igyekszem ezt megoldani. Például az idén szeptember 1-től november 1-ig tagtoborzó mozgalmat indítottam. Jártam az üzemeket. Ott táblákat helyeztem el ilyen feliratokkal - „Pihenj, olvass, művelődj!” „Szeresd a könyvet, - mert az jóbarát!”. Aztán elbeszélgettem az emberekkel. Az eredmény az lett, hogy 97 taggal szaporodott az olvasók száma. Ez a létszám állandóan növekszik azóta is. A mi üzemünkben már nagyon sokan megkedvelték a könyvet Van sok olyan olvasónk, aki évente 40—60 könyvet is elolvas. Hogy csak egy pár nevet említsek: Például Székelyhídi László a VI. osztályról, Kalocsai Mihály, vagy a nők közül Szabó Józsefné gyalus, Mészáros Béláné.

-További tervei?
- Karácsonyra ismét tervezek egy könyvvásárt, mert októberben, amikor az első könyvvásárt rendeztem, azt tapasztaltam, hogy érdemes. Több mint 800 forint értékű könvvet adtam el akkor. (Török Ferenc, aki mellettünk áll — megjegyzi közben „és amit az ebédszünetekben eladsz lenn az üzemekben?!) A könyvtárosnő - elengedve a füle mellett a dicséretet - folytatja:
- Szeretnék megszerezni minden újonnan megjelent értékes művet és ezeket először is a mozi előcsarnokában tervezett állandó könyvkiállításon bemutatnám az olvasóknak, hogy ezzel is szolgáljam a kultúra fejlesztésének ügyét. Tanulságos kirándulás volt, érdemes volt eljönni a Járműjavítóba. Ez a jól működő könyvtár és könyvtáros talán megérdemelné, hogy a könyvtár fűtését valahogy megoldanák az illetékesek, mert jelenleg semmiféle fűtés nincs. És egy pár asztalocska és szék is elkelne a teremben. Az olvasók kényelmét szolgálná. Ez pedig úgy gondolom, megszívlelendő dolog!

(Csontos Sándor: Látogatás a Járműjavítő üzem könyvtárában. Szolnok megyei Néplap, 1957. december 22.)

 ----

A könyvtár szakmai önfejlődésének újabb bizonyítéka: 1959-től ún. címleltár-könyvet és csoportos leltárkönyvet kezdtek vezetni. A katalógus kiépítése, szerkesztése is szükségessé vált, hiszen a kötetek száma 4.335 volt. Ettől kezdve a szerzői és cimszó-katalógus egyre jobban segítette a szaporodó könyvek közötti eligazodást. Az állomány gyarapítása is tudatosabbá vált, hiszen 1959-től kezdve az Állami Könyvterjesztő Vállalat - a mai Könyvtárellátó - révén, szakszerűbben szerezték be a könyvújdonságokat.

Az állomány belső, tematikai arányai, szépséghibái is ismertekké váltak: míg a szépirodalom 79 %-ot, addig az ismeretterjesztő művek 21 %-ot képviseltek az egész állományon belül. Ezen a kedvezőtlen, a tudományos ismeretek népszerűsítését háttérbe szorító, müvelődéspolitikailag is káros helyzeten
csak nagyon tudatos és aprólékos munkával lehetett változtatni.

A szakszervezeti könyvtárak hálózata

A könyvtár minőségibb, tartalmi szempontból értékesebb eredményeinek elérésében, illetve az eredmények előidézésében igen nagy szerepe volt a párt 1958-as művelődéspolitikai iránjelveinek. Ez a fontos dokumentum joggal hangsúlyozta: "Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a munkásosztály még jobban öszszeforrjon . a marxizmus-leninizmussal, a kommunista világnézet behatoljon eszmeileg kevésbé fejlett rétegekbe is. Csak igy töltheti be eredményesen történelmi küldetését, vezető szerepét a társadalmi , politikai és gazdasági épitőmunka valamennyi területén, nem utolsósorban magában a kulturális életben."  (Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Bp., 1964. 248, 256. old.)

(Nem volt véletlen, hogy ezidőtájt nagyon sok, olvasottságra és műveltségre azért tett munkás került magasabb vezetői beosztásba.)

A párt a szakezervezetekben dolgozó kommunisták feladatait ia meghatározta az emiitett irányelvekben, amikor kinyilvánította: "A szakszervezetek tekintsék munkájuk szerves részének a munkások szakmai képzését és igényes kulturális nevelését." Mivel ezidőtájban még nem volt kiépítve országosan a munkahelyi könyvtári ellátás hálózata, különösen aktuális és sürgető gondolatok, tennivalók is megfogalmazódtak az irányelvekben: "Mielőbb be kell fejeznünk könyvtárhálózatunk kiépitését..." mivel "a könyvtárak jó munkája értékes hozzájárulást jelent a tömegek Ízlésének, műveltségének,erkölcsi és politikai arculatának formálásához." (Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei. Bp., 1964. 248, 256. old.)

A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége 1955-ben fogadott el fontos határozatokat az üzemi szakszervezeti könyvtárak munkájának fejlesztésével kapcsolatban, a könyvtári hálózatok kialakitása azonban 1957-től kezdődött meg és a hatvanas évek legelején fejeződött be - a párt emiitett művelődéspolitikai irányelveinek ösztönzése nyomán.

Ilyen előzmények után jött létre Szolnokon is a Szakszervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtára. Az új megyei intézmény szakmaközi jelleggel, módszertani útmutatókkal, egyéb módon segítette, szervezte és ellenőrizte a megyei hálózatot.
A hálózati központ dolgozói kezdetben nemcsak segitették a Járműjavitó könyvtárát, de sokat is tanultak e nagymultú könyvtár sokféle sikeréből, kudarcából.

Az új helyzetben a Jármüjavitó könyvtárát a küzdelmes múltja is arra kötelezte, hogy példát mutasson a hálózathoz tartozó, hasonló körűlnények között dolgozó többi könyvtárnak. Az állomány 1964-re 6.337-kötetre emelkedett, az ismeretierjesztő könyvek aránya közel 24 %-ra javult.

A propaganda munka új ezinnel gazdagodott. Népszerűek lettek az iró-olvaeó találkozók. Gyárfás Miklós, Vihar Béla, Karsai Elek, Berkesi András, Fodor András, Tamási Áron és sok más író jelenléte, a baráti eszmecserék maradandó élményt adtak a munkásoknak. Az írók látogatása, személyes vallomása után mindig törvényszerűen emelkedett az igényesebb könyveket olvasók száma.

A szakszervezeti tisztségviselők is egyre több segítséget adtak a könyvtárnak. A szemlélet változásában szerepe volt a SZOT különböző állásfoglalásainak is. Például a SZOT elnöksége 5/1966. számú határozatának, mely egyértelműen határozta meg a szakszervezeti könyvtárak funkcióját: "A szakszervezetek hagyományaiknak megfelelően, és a sokrétű nevelési feladatok megoldása érdekében a könyvet, az olvasást mint a művelődés, a politikai felvilágosítás, a szocialista tudatformálás egyik legfontosabb eszközét kezeljék. Tekintsék a könyvtárakat a mozgalom intézményeinek, a könyvtárak pedig legyenek a mozgalmi munka hatékonyabb segitői, szolgálják fokorottabban a mozgalom célját, a szocialista gondolkodású emberek nevelését." (Geró Zsoltné-Papp István: A szakszervezeti könyvtárosokkézikönyve. Bp., 1971. 405. old.,4.1.) Ezek
az elvi célkitűzések ma is érvényesek - de akkoriban különös jelentőséggel birtak, mivel az üzemi-mozgalmi vezetők egy része sok esetben csak a munkaverseny szervezését vagy csak bizonyos reszort-feladatot látott maga előtt.

1968-ban már az állomány meghaladta a 7 és fél ezer kötetet. Ekkorra már a könyvtár fenntartó szerve is belátta, hogy a könyvtár alkalmatlan helyiségben - az átjáróház-szerű előcsarnokban - működik, hogy a működést számtalan körülmény (zenekari próba, mozi-előadás, énekkari próba, stb.) zavarja. Ekkor költözött át a könyvtár a jelenlegi helyére, a Művelődési Ház épületének sarki helyiségeibe. Az átköltözést követően meg lehetett valósítani a közben népszerűvé vált szabadpolcos könyvtári rendszert. Az olvasók valóságosan is tulajdonosaivá váltak a könyveknek, szabadon válogathattak az egyre nagyobb választékot kínáló állományból.

A könyvtáros - nagyon helyesen - nem volt híve az ötvenes évek elején, például az 1955-ben oly divatos és erőszakolt olvasótoborzási kampánynak, melynek "eredményeként" ugyan statisztikailag szépen emelkedett az olvasók száma, de a valóságban minden évben lemorzsolódtak a "látszat-olvasók". Talán úgy is lehetne jellemezni Cseh Gyuláné törekvését, hogy az olvasókkal való foglalkozás terén a mennyiségi fejlesztés helyett a minőségi fejlesztést helyezte előtérbe, a könnyebb megoldás helyett a nehezebbet választotta. Nagy-nagy lelkiismeretességgel foglalkozott az olvasókkal egyénileg, kölcsönzés közben. (Ezt a leghatásosabb módszert azidőtájt nem minden könyvtáros alkalmazta.)

A könyvtár egykori olvasóinak véleménye szerint a könyvtáros népszerű volt, szerették az olvasók, kikérték tanácsát olvasmányaik kiválasztásához. Utólag egyik régi olvasója - ma a Szolnok megyei Méplap munkatársa - "Cseh néni könyvei" címmel őszinte és igaz portrét rajzolt a könyvtárosról. Amikor 1969-ben Cseh nénit nyugdíjazták, megérdemelten kapta meg a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát.

Könvytáros-változás

Amikor 1969 novemberében Balogh Attiláné átvette a könyvtár vezetését, a kötetek száma 7993 volt. Az olvasók száma (az előző évben is) 800 körül mozgott. Az olvasók életkor szerinti megoszlása: közel 200 fő 14 éven aluli, közel 100 fő 14-18 év közötti, a többi felnőtt - zömében munkás.

Nem kis fáradtságba tellett, amig az új könyvtáros meg tudta hódítani az olvasókat, amig szakképzettségétől függetlenül is befogadta őt a munkahelyi kollektíva. Az olvasói igények alaposabb megismerése céljából naponta lejárt a műhelybe a dolgozók közé.

Az újabb eredmények nem is maradtak el. 1970 végére 989 beiratkozott olvasója volt a könyvtárnak.A könyvek forgalma (szakmai szóhasználattal: a könyvek forgási sebessége) is emelkedett. Az üzem területén, a könyvtártól távolabbi műhelyekben újabb fiók- és brigád-könyvtárak létesültek. A létesitést rendszerint a munkahelyi kollektivák kezdeményezték. Másszóval: nem felülről erőltették. (Ez látszólag jelentéktelen dolog. Valójában napjainkban sem eléggé kiaknázott ez a bizonyos, alulról jövő, kezdeményező erő, maguknak a munkásoknak az akarata, szándéka, igénye és javaslata.) 1973-ban már 6 fiók-könyvtár működött.

Említésre méltó a könyvtár 1970 őszi kezdeményezése: a klubmozgalom térhódításával, fokozódó népszerűségével összhangban az üzem dolgozói és a környék lakossága réezére OLVASÓK KLUBJA indult.

Tematikus foglalkozások keretében - szakelőadók biztosításával - a magyar és a világirodalom kiemelkedő alkotásaival ismerkedhettek a résztvevők. Az irodalmi izlés fejlesztésének, az általános műveltség korszerűsítésének ez a hatásos formája ma is követendő példa lehet sok könyvtár számára.

Az egyre nagyobb beszerzési keretből egyre több könyvújdonságot szerzett be a könyvtár. 1970-ben például 747 kötettel gyarapodott az állomány. (Ezek túlnyomó része szakkönyv volt.)

Kapcsolat a szocialista brigádokkal

Korszakos hatdssal volt a könyvtár működésére, tartalmi munkájának javulására a szocialista brigádmozgalom fejlődése. A könyvtár egyre több lehetőséget biztosított e mozgalomban reszt vevő brigádok tegjainak a kulturális vállalások teljesítéséhez.
Első ízben 1971-ben kötött a könyvtár ún. szocialista szerződést a brigádokkal. A szerződést kötő brigádok száma azóta évről-évre gyarapodott. A könyvtár és e brigádok kapcsolata (az SZMT központi könyvtárának sokoldelú ösztönzésére is) egyre tartalmasabbá, sokszínűbbé vált.

Az első szellemi vetélkedő 1971-ben volt, amelyet "Egy könyv - egy hónap" cimmel folyamatosan szerveztek. A szellemi játék keretében a brigádok a könyvtáros által kiválasztott könyvet olvasták el, majd a következő hónap elején a müvei kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolniuk írásban. A vetélkedőn 19 brigád vett részt - a legjobb helyezést elértek könyv-vásárlási utaványokat kaptak jutalmul. Ennél nagyobb szellemi jutalom volt az a maradandó élmény, amely a felfedezés örömével párosult. A brigádok tagjainak többsége ugyanis első ízben ismerkedhetett meg Gorkij: Anya, Lengyel József: Igéző, Mikszáth Kálmán: A Noszty fiu esete Tóth Marival, Solohov: Emberi sors, Hemingways Az öreg halász és a tenger címü, méltán értékes műveivel.

Az akkor még új formának számitó vetélkedő (mivel még nem volt "lejáratva", illetve túlerőltetve) hatása egyértelműen pozitív volt. A sikerélményben részesült brigádok várták a folytatást. A 19 brigád jó értelemben vett propagálójává vált az emiitett könyveknek. Gorkij és Solohov üzenete beszédtéma lett az üzemrészekben, az öltözőkben és az ebédközi szünetekben.

1973-ban - anikor újabb helyiséggel bővült a könyvtár - két szocialista brigád is vállalkozott arra, hogy táreadalmi munkában elkésziti a könyvtár szabadpolcos helyiségének állványzatát, könyvespolcait. (Az új polcok oly gyorsan - az esztétikai szempontok rovésára-készültek, hogy a hálózati központ dolgozói csak utólag szerestek tudomást az öntevékeny felújításról.) A nagyobb alapterület lehetővé tette végre egy asztal és néhány szék elhelyezését is - a kölcsönzői tér és a kölcsönzői asztal mellett. így biztosítani lehetett (ha kis mértékben is) a helyben olvasást, a brigádok felkészülését egy-egy vetélkedőre, a kézikönyvekből történő jegyzetelést.

A brigádok szellemi versengéseiket - módosult formákban és címekkel - folytatták. Olykor a szükségesnél is gyakrabban. Olykor a minőségi szempontok ia háttérbe szorultak. így fordulhatott elő néhányszor, hogy a játékos, a gondolkodtató és alkotó feladatok helyett túltengett a maximalizmus. Másszóval: a kérdések oly nehezek voltak, hogy annak megválaszolása egy átlagosan tájékozott értelmiségit vagy könyvtárost ís alaposan próbára tett volna.

A kisebb-nagyobb fogyatékosságok ellenére - immár közel egy évtizede - a vetélkedők jól szolgálják az üzemi dolgozók általánoa műveltségének, irodalmi tájékozottságának korszerűsítését. Persze, a vetélkedő is - mint közművelődési forma és mint eszköz - önmagában véve se nem jó, se nem rossz. Attól függ: milyen tartalom szolgálatába állitjuk? Milyen szinvonalon készitjük elő? Mennyire vagyunk igényesek a lebonyolitasban? Merünk-e formailag állandóan újitani?

A Járműjavító könyvtárának vetélkedői is tanulságosak - mindenféle szempontból. A sokféle tanulság közül az egyik talán közismert: a hatókört a brigádok körében is lehet bővíteni a vetélkedők segitségével, ha nem néhány brigádot favorizálunk, hanem más és más brigádokat próbálunk aktivizálni, újabb és állományrészeket, témákat és ismeretköröket igyekszünk népszerűsiteni.

E törekvés jelenléte eredményezte, hogy mig 1972-ben "Egy hónap - több könyv" cimmel, addig 1974-ben "Játék a betűkkel" címmel rendeztek vetélkedőt. Az utóbbi játék fő célja a katalógus megismertetése volt. A felkészülés, a válaszok kiderítése ugyanis csak a könyvtárban volt lehetséges. (Érthető, hogy ekkortájt a könyvtári látogatók száma is emelkedett.)

Szolnok megyei Néplap, 1975

A brigádok jó gazdái az üzem területén működő hét fiókkönyvtárnak. A brigádok könyv-felelősei társadalmi munkában látják el a könyvtárosi feladatokat. Egy részük az alapfokú könyvtárosi tanfolyamot is elvégezte. Ezáltal sokkal tudatosabb és lesákszerübb az olvasóvánevelés, a kapcsolat a könyvtár vezetőjével. A negyedévenkénti könyv-csere biztosítja a kisebb állományok frissességét, a szüntelenül jelentkező igények folyamatos kielégítését. A kölcsönzés rendszerint az ebéd-szünetekben bonyolódik.

A brigádok öntevékenységére jellemző, hogy vetélkedőket nem csak akkor szerveztek, amikor azt az országos vagy a megyei szervek meghirdették, hanem saját szórakozásukra ie kitaláltak különféle szellemi játékokat. Ilyen játék volt a Ki nyer ma könyvet? cimü vetélkedő 1974-1975-ben. A résztvevő brigádok ezáma 89, a brigádtagok száma kétszáznál több volt. Ugyancsak 1975-ben (a Vasutasok szakszervezete könyvtári tanácsával közösen) rendezték meg a Felszabadulási olvasóversenyt. A részvétel feltétele 12 könyv elolvasása volt.

Később, 1978-ban - szovjet irodalom kiemelkedő alkotásait népszerüsítő - Kell a jó könyv című olvasópályázat negyei vetélkedőjén is jól szerepeltek az üzem brigádjai. Olvasottságuknál, tájékozottságuknál fogva a 62 csapatban az elsők közé kerültek a munkásokból összeállt, "járműjavitós" csapatok.

A könyvtár rendezvényei

Hosszú évek óta eredményesen működik az üzemben a szocialista brigádok klubja. A klub leglátogatottabb, legtartalmasabb eszmecseréi rendszerint író-olvasó találkozók, irodalmi, illetve könyvtári rendezvények. Előfordult - nem is egyszer -, hogy egy-egy író gazdag élményt igérő találkozójához szűknek bizonyult a klubhelyiség. Ilyenkor - a 200 főnyi hallgatóság - a színházterember foglal helyet.

A könyvtár 100 éves jubileumának évében, 1976-ban látogatott az üzembe Robert Rozsgyesztvenszkij költő, a Szovjet írószövetség titkárságának tagja, a Béke Világtanács tagja. Az ismerkedés, a bemutatkozás után valósággal záporoztak a kérdéeek a kedves vendéghez. Például:
- Mi a költészet szerepe, hivatása napjainkban?
A válasz: 
épitenie az alkotó és as olvaeó között. A szovjet költészet mindig büszkélkedhetett azzal, hogy hozzáférhető és érthető az olvasók milliói számára. A szovjet költő és a szovjet dolgozó szive egy ütemre dobban. Egy jó verseskötet megjelenése nálunk mindenki számára igazi ünnep. Meggyőződésem, hogy egy-egy okos, szép könyv olvasása után az emberek boldogabbak lesznek, mint voltak.
S mi lehetne szebb, felemelőbb feladat egy költő számára, mint hogy rátalál arra az útra, amely az olvasókhoz vezet?
- Milyennek képzeli az emberiség jövőjét?
Az elgondolkodtató felelet:
- Elöljáróban hadd idézzek egy jó pár évvel ezelőtti vitából, amely nálunk a lírikusok és a fizikusok között zajlott. A fizikusok azt állították, hogy ők nagyszerűen meg tudnak lenni Puskin és Mozart nélkül. Őket csak a tudomány érdekli, az, hogy mi van a Holdon. A lírikusok azt válaszolták erre, hogy "minket nem érdekel, mitől ég a lámpa, elég, ha halljuk Mozart zenéjét, olvashatjuk Puskin csodálatos verseit." Természetesen e két vélemény a két véglet. Én nem tudom, milyenek lesznek a jövő század emberei.

A további fejlődésben kétségtelenül óriási szerepet játszik a technika, a tudomány, de remélem, hogy nem ölik majd ki az emberekből a humánumot, s nem vezetnek majd a művészetektől való elforduláshoz sem. (Az író válaszait részletesebben közli Tál Gizella Költészet és technika című interjújában. Szolnok megyei Néplap,1976. júl. 10.)

Kevésbé ismert Írókat is érdeklődéssel fogadtak az olvasók. Ambrus András szinész - akkoriban a Thália Színház tagja - Petőfiről tartott előadást, sok verssel fűszerezve. Az ezt követően beszélgetésben a vendég (mellékesen) megemlitette, hogy Gyergyó címen könyvet is irt szülőföldjéről. A munkásokat nagyon izgatta ez a szabálytalan írói múlt. Alaposan el is húzódott ez az író-olvasó találkozóvá változott irodalmi műsor.

A magyar irók közül sokan megfordultak itt az elmúlt évtizedben. Többek között Baráth Endre, Bihari Klára, Csoóri Sándor, Gyurkó László, Jobbágy Károly, Hegedűs Géza, Kolozsvári Grandpierre Emil, László-Bencsik Sándor, Moldova György, Molnár Gábor, Palotai Boris, Soós Zoltán, Szilvási Lajos és más, kevésbé ismert fiatal irók és költők.
Az utóbbi időben a szakírók, a szerkesztők munkája iránt is fokozódik az érdeklődés. Az egykori szakmunkástanulók még ma is emlékeznek arra a jól sikerült ankétra, amelynek Szűcs József, az Ezermester főszerkesztője volt a vendége. A műszaki könyvnapok keretében megyei megnyitó is volt a járműjavítóban igen tanulságos és érdekes kiállítással, aktuális műszaki konferenciával egybekötve. Amikor az üzem termelése szempcaatjából fontos könyv a Vasúti technika kézikönyve napvilágot látott - a főszerkesztőt: Dr. Czére Bélát azonnal meghivták.

Voltak olyan rendezvények is, amelyeket a szomszédos üzemekkel közösen szerveztek. (Pl. a költészet napját Baranyi Ferenc költő közreműködésével.) Az efféle kezdeményezések azonban kevésbé sikerültek, mivel a Ganz Villamossági Művek, a Kőolajkutató Vállalat dolgozói távol maradtak, ügy látszik, hogy az együttműködés üzemen belül Jobban megy mint üzemen kívül.

Tény: a rendezvények többsége nem lenne látogatott, tartalmas és sikeres, ha nem nyújtana segitséget a brigád-klub vezetősége, az MSZBT üzemi tagcsoportja, a különféle tömegszervezetek. Az is bizonyossá vált, hogy a könyvtár igényesebb olvasói táborának kialakitása, formálása, nevelése érdekében nem nélkülözheti az irók, a művészek, például Bánffy György érdemes művész, közreműködését. Sok igazság van abban, hogy "az érdeklődést keltő alkotások legjobb közvetitői maguk a művészek, ők segíthetnek a helyes irányú érdeklődés és műélvezet felkeltésében." (Varga Imre: A harmonikus élet feltétele: a művészet élvezete. Munka, 1973. 1. sz.)

A könyvtári rendezvények létjogosultságát az is alátámasztja, hogy a fejlettebb ízlésű munkások az eszmecserék keretében - amennyiben a hangvétel őszinte és közvetlen - tolmácsolhatják a saját és a dolgozótársak elismerő ée elmarasztaló véleményét az irodalom, a közélet különféle jelenségeivel kapcsolatban. Ilyen helyzetben (mert helyzetet is tudni kell teremteni) az irók tapasztalhatják: "A munkásközvélemény érdeklődéssel fordul a mai életet ábrázoló alkotások felé, és még több műben szeretne magára, országépitő tevékenységének ábrázolására ismerni." (Virizlay Gyula: A szakszervezetek és az irodalmi, művészeti nevelés. Szakszervezeti Szemle, 1972. 4. sz.)
 

Az olvasó munkásért

Az 1974-ben megjelent közművelődési párthatározatot, annak megvalósulását jól segítette az országos szervek által 1974-ben és 1976-ban meghirdetett Olvasó munkásért pályázat is. A pályázatokon, a járműjavító könyvtára is részt vett. Eredményei jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a megyei hálózat egésze országosan is kiemelkedő helyezést ért el.

A pályázat célja volt: "a könyvtárak működési feltételeik jobb kihasználásával növeljék a munkások olvastatásának menynyiségi és minőségi mutatóit. A korábbi olvasópályázatok eredményeire épitve mind több munkást vonjanak be a könyvtárhasználók táborába és biztositsák a könyvtárba járó munkások olvasási kultúrájának, művelődési készségének fejlesztését."(Pályázati felhívás. SZMT központi könyvtár irattára.)

A pályázat célkitűzéseinek üzemen belüli megvalósulását jól segitette a SZOT elnökségének 1971. március 29-i állásfoglalása, amelyet Alapelvek és követelmények a szakszervezeti könyvtárak távlati tervezéséhez címmel ismert meg a szakmai közvélemény. E fontos dokumentum nyomán a könyvtárak szakmai-módszertani munkája is szinvonalasabb lett.
Az állásfoglalás joggal hangsúlyozza: "A szakszervezetek nevelő tevékenysége nem nélkülözheti az ütőképes, korszerű könyvtárakat. Tudományos megalapozottságú tervezéssel, az anyagi ésszemélyi feltételek gyorsabb ütemű fejlesztésével alkalmassá kelltenni a könyvtárakat munkájuk színvonalának emelésére, a velük szemben támasztott igények korszerű kielégítésére." (Mellékletként olvasható Gerő Zsoltné-Papp István: A szakszervezeti könyvtárosok kézikönyvében. Bp.1971.
366.l.)
Ebben az időszakban a kedvező társadalmi körülmények sokasága játszott szerepet a könyvtár fejlődésében. Bár pontosan kimutatni nagyon nehéz a munkások olvastatásának mennyiségi és - főként - minőségi mutatóit, az alábbi adatok némileg érzékeltetik a tudatosabb és bonyolultabb munka eredményességét, a pályázat
egyértelműen pozitív hatását:

• az állomány nagysága: 9918 kötet (1973), 13.164 kötet (1978)
• az olvasók száma: 926 fő 1138 fő
• a kölcsönzött kötetek száma: 20.848 32.056
• a látogatók száma: 3.911 olvasó 12.525 olvasó.

Mivel az üzem dolgozóinak száma 2300 fő körüli - a könyvtár olvasóinak száma megközelíti az üzemben dolgozók 50 %-át.
Ha figyelembe vesszük, hogy a lakóhelyi könyvtári ellátást végző tanácsi, valamint iskolai könyvtárak ÍB dinamikusan fejlődtek az utóbbi években, minek következtében a környék lakói csak minimális mértékben veszik igénybe az üzem könyvtárát - elégedettek lehetünk a könyvtár egyik legfontosabb mutatójával. Az olvasói létszám az előző évben 1977- en is hasonló (1117) volt. Ezzel szemben a hasonló dolgozói létszámú néhány munkahelyen igy alakult az olvasók száma:

• győri Richards Finomposztógyár: B72,
• budapesti Vegyépszer Épitési lg.: 750,
• budapesti MALÉV: 470,
• kőbányai Porcelángyár: 665,
• budapesti Országos Szakipari V.: 1051.

Ha a Szolnok megyei üzemek könyvtári olvasói létszámával szembesítjük az adatokat - akkor sem kell szégyenkezniük a járműjavitóknak. A legjobb olvasói arányok (a dolgozói létszám 35 %-a körül) a martfűi Tisza Cipőgyárban, a jászberényi Apritógépgyárban, a szolnoki VOLÁN-nál találhatók.

Az állomány ezembetünő gyarapodásában két, kedvező körülmény érdemel figyelmet. Az egyik: 72-ről 100 m²-re bővült a könyvtár alapterülete. A másik: évről-évre nagyobb összegek (25-30 ezer forint) szolgálják az állomány frissítését. A könyvbeszerzési keretek növelésére szükség is van, mivel könyvkiadásunk egyre
több könyvféleséget ad ki, ugyanakkor a könyvek átlagárai is emelkednek, az olvasók érdeklődése és igénye is változatosabb mint tiz vagy húsz évvel ezelőtt. (Hasonló tapasztalatai vannak a Művelt Nép Könyvterjesztő üzemi könyvbizományosának is, aki különben jól és eredményesen dolgozik, működik közre az olvasóvá nevelésben. Többek között részt vett a szocialista brigádok számára szervezett, zebegényi olvasótáborban is.)

A minőségi állomány kialakítását a múlt században kezdték az elődök. Az utódok igényessége folytán ma már kitűnő kézikönyvtár, igen változatos és tartalmas szépirodalmi, valamint szakirodalmi anyag nagy választékban áll a munkások rendelkezésére. Az érdeklődők tájékoztatását jól szolgálják a katalógusok: a szak-, a betűrendes és a címszó-katalógus. (Igaz, ma még kevesen használják a katalógusokat.)

A kölcsönzött kötetek számának, a látogatók számának nagy mérvű növekedése ugyancsak számtalan körülménnyel van összefüggésben. Egy alapos hatáselemzés, afféle szociológiai felmérés tudná alaposan bemutatni és kideriteni: mi minden hat a kölcsönzésre és a látogatásra? (Például: a bejáró munkás nem találja a keresett könyvet a lakóhelyi könyvtárban; valaki látta a könyvből készített filmet a tévében; vitatkoztak róla az öltözőben, de ő nem olvasta még; készül a politikai szemináriumra; újabban zöldségtermesztéssel foglalkozik; a brigádklub vendége volt az író; a gyerek nem jutott hozzá a kötelező irodalomhoz; a rádióban hallott róla; a vizsgához kell; üdülni, kirándulni megy a család; stb.) A hétköznapi gyakorlat és tapasztalat tudományos vizsgálódás nélkül is érzékelteti, hogy az utóbbi években a járműjavítóban is felgyorsult az élet ritmusa; a munkahely művelődésre, olvasásra ösztönző hatása számtalan esetben kézzelfogható a könyvtárban is. (Például a hetvenes években változott a termelési profil: a gőzmozdonyok helyett a diesel-mozdonyok javítására tértek át.)

A változások (a termelésben, az életmódban, az emberek tudatában) olykor nem megy simán. De a változások a fejlődés szükséges velejárói. Az üzem dolgozóinak sokoldalú fejlődéséhez, életük szebbé és tartalmasabbá tételéhez a maga szerény eszközeivel és lehetőségeivel a könyvtár is hozzájárult az eltelt száz évben.

A könyvtár jövője

A könyvtár tudatos jövőjét az 1976-ban alkotott könyvtári törvény rajzolja meg. (A ma könyvtárosa ezt természetéének tartja. A száz évvel ezelőtti olvasószoba könyvtárnoka álmodni sem mert arról, hogy a könyvtár gondozása valamikor törvényerőre emelkedik.)
A törvény a jövő feladatait is meghatározza: "A könyvtár feladata, hogy tevékenységi körében közreműködjék az általános művelődési igények állandó fejlesztésében és kielégítésében, a szocialista világnézet, életmód és izlés fejlesztésében, az általános, a szakmai, a politikai és a világnézeti tájékozódásban, valamint a szabad idő hasznos eltöltésének megszervezésében."(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1976. évi 15. sz. tvr.)

A tennivalók holnap sem lesznek kevesebbek mint tegnap voltak. A munkások, az olvasók - szerencsére - újabb és újabb igényeket támasztanak, mivel az igényeiket társadalmi méretekben változtatjuk, módosítjuk. Az igények fejlődésének számtalan jelével lehet találkozni napjainkban is:

- Ígéretes jövő elé tekint az 1978-ban létrejött, zömében fiatalokat érdeklő, önmüvelődési közösség, az Irodalom és művészetbarátok köre.

- A műszaki, a szakmai tájékozódást is hatékonyabban kellene segítenie a könyvtárnak. (E célból a Vasutas Szakszervezet 1979- ben újabb, főhivatású könyvtárosi státuszt biztosított a könyvtár számára.)

- A könyvet vásárló munkások száma egyre nagyobb, maholnap a családi könyvtárak állományainak kialakításában is indokolt lenne a társadalmi segítség.

- Az ízlés fejlesztésében is akadnak kiaknázatlan lehetőségek. (Például a zenei részlegek más könyvtárakban jó szolgálatot tesznek.)
A jövőt, a fejlődés és a könyvtár fejlesztésének ütemét azonban maguk a munkások, az üzem dolgozói diktálják - azzal is, hogy mennyire hatékonyan termelnek, azzal is, hogy mit olvasnak szellemük gyarapítása, a szocialista eszme térhódítása érdekében.

Könyvtáros 1976.