Pecsét kategória bejegyzései

Szolnoki Ipartestület

A Szolnoki Ipartestület 1885-ben alakult meg. Az 1872-ben megszüntetett céhrendszer után 1874. március 25-én létrejött a Szolnoki Ipartársulat. Először egy kisebb lakóházban, majd a Magyar Királyi Szállóban kapott helyet a szervezet 1875-ben.


Lengyel Antal (1839-1906), az ipartestület elnöke és az önálló székház építtetője

Felajánlásokból pénz gyűjtésébe kezdtek, hogy önálló székházat építsenek a Molnár utcában vásárolt telken. Az alapkövet 1876. szeptember 20-án rakták le. 1877 júliusában készült el az akkor még földszintes épület, amely a tanoncoktatásnak is helyet adott.

A koraeklektikus stílusú L-alakú, 1-1-3-1-1 tengellyű alápincézett épület bal oldalán félköríves záródású kapu, masszív tölgyfa ajtóval. A kissé előugró falsík díszítését és erősítését a rusztikából kialakított szegélyek, sarokmirozás szolgálja. A homlokzat jobb szélés a kapunak megfelelő formban nagyobb ablak került.

A középrizalit két szélén egy-egy falpillér, a közepén lévő bejárat mellett egy-egy faloszlop, ión oszlopfőkkel. A földszint ablakjai és a középrizaliton található két falfülke fölül íves záródású alul végigfutó könyöklő párkánnyal. A falifülkék felett az ipari szakmák szimbólumait ábrázoló két falplasztika látható.

Amikor 1884-ben az ipartestület törvényileg megszüntették, 1885-ben megalakult a Szolnoki Ipartestület, amelynek megnövekedett feladatai miatt bővítésre szorult a székház. Az átalakítás költségeinek fedezésére kötvényt bocsátottak ki. Az emeletráépítéssel alakult ki az Ipartestület székházának mai ismert arculata. A földszinti szerkezeti elemek egyszerűbb megoldást kaptak. A középrizaliton a főpárkány felett tömör mellvéden egy díszes óra kapott helyett.

A Rákosi-korszakban az épületet államosították. 1993-ban kapta vissza a Szolnok és Vidéke Ipartestület. 1994-ben és 2010-ben újították fel a székházat.

Forrás:

Illyés Csaba: A Szolnok és Vidéke Ipartestület [...]. Jászkun Krónika (1994.09.02.): 1.

Kaposvári Gyula: A szolnoki ipartestület egykori székháza. Vasárnap (1991.11.03.): 22.

Hild Viktor

Hild Viktor (1855-1929), amikor 1902-ben a vármegyeszékhelyre került már kellő tapasztalattal rendelkezett közgyűjteményeket illetően. Haladéktalanul munkához látott, hogy Szolnokon is megvalósítsa az oly régóta hiányzó intézményeket.

"Múzeum és könyvtár, semmi egyéb. Feladatnak ez is nagy, s ha szakértelem és pénz van hozzá, a leghálásabb. A közművelődés előmozdításának legerősebb tényezője. Létesítéséhez pedig azonnal hozzá kell fognunk, mert - periculum in mora - késlekedésben a veszély. Az anyaggyűjtést nem szabad halasztani addig, amíg a kultúrpalota felépül, mert addig számtalan tárgyat, amit most még megmenthetünk, elszednek előlünk. Minden késedelem nélkül szakmegbízottal kell fölkutatni a vármegyét, összeíratni, megbecsültetni a magánosoknál lappangó muzeális tárgyakat, és mielőbb megszerezni azokat, ha lehet ajándék, ha nem, vétel útján. Ez áll a régi könyvekre is! De sietnünk kell! Ez legyen egyelőre a programunk." - fogalmazta meg a Független Lapban 1913-ban.

A nagyszabású tervek valóra váltását azonban az I. világháború meghiúsította.

Szolnokon az egykori Katonavárosban, az Oskola (ma Arany János) utcában álló lakóházban élt. A székelykapus lakóház 1902 és 1903 között épült, amelyet a tulajdonosa maga tervezett. Kifejezve Erdélyhez, Kolozsvárhoz és Kalotaszeghez kötődő emlékeit. Az utcai kétablakos szobába tervezte elhelyezni értékes régészeti magángyűjteményét és könyvtárát magába foglaló hatalmas faragott szekrényét és íróasztalát. Itt a munkaszobájában gyakran fogadta tudós barátait.

Hild Viktor lakóháza

Hild-hagyaték megszerzésében a város szakértőnek felkérte Móra Ferencet is, aki a gyűjteményt jól ismerte és Hild Viktort többször is felkereste Szolnokon.

"Nekem is van halottam a szolnoki temetőben, az édesanyám, ha őt meglátogatom, fölkeresem az én kedves barátom sírját, Hogy megsimogassam fejfáját." - írta Móra Ferenc.

  • Forrás:

Hild Viktor 1855–1929. Egy tudós portréja. Szerk. Kaposvári Gyöngyi és Pató Mária. Szolnok, 1998.

  • A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:

Toldi Ferenc: A magyar nemzeti irodalom története. Pest, 1851

Kautz Károly

Az irodalombarát Kautz Károly cipészmester 1925-ben 793 kötetes könyvtárát ajándékozta Szolnoknak.

Kautz Károly 1872. május 25-én Abonyban látta meg a napvilágot. A cipészmesterséget tanulta ki, és kezdetben Szolnokon dolgozott. Szinte minden pénzét könyvekre, valamint különböző találmányok modelljeire költötte. A környezetében élők mosolyogtak rajta, amikor például egy vízikerékpár, vagy valamilyen repülő szerkezet ötletével állt elő. Egy találmányáról azonban pontos leírás maradt. 1904-ben, a fővárosban szabadalmat kért egy acetilénfejlesztő készülékre. A szerkezethez kis rajzot és leírást is mellékelt, de az alkotás további sorsáról nincs információnk.

Magyar Czipész-Ujság, 1908

Az utókornak azonban érdekesebb hatalmas könyvtára. Egy ideig ugyanis Budapesten élt, de úgy döntött, visszaköltözik Szolnokra. Megkereste a város tanácsát, hogy minden vagyonát a városra hagyja, ha helyet adnak neki a szegények házában. A „minden vagyont” némi derültséggel fogadták a hivatalban, de mivel volt hely az intézetben, nem ütközött akadályba a különc susztermester elhelyezése.

A szolnoki Szegények Otthona

Csendben élte le életét, 1924. október 12- én, rövid betegség után hunyt el. A végrendeletében valóban minden könyvét a városra hagyta. Az összegyűjtött művek pedig értékesnek bizonyultak. A gyűjtemény gondozását kezdetben Kiss Gábor árvaszéki ülnök, a Verseghy Kör főtitkára (a később 1933-ban megalakult Városi könyvtár- és múzeum egyesület választmányi tagja) végezte, aki lelkiismeretesen látta el feladatát.

Kiss Gábor

Még egy évtizednek kellett eltelnie, mikor 1934. november 11-én, a városháza dísztermében ünnepélyes keretek között megnyitották a Szolnoki Múzeum és Könyvtár gyűjteményét, ahol - természetesen - megemlékeztek az akkor már ötezerhétszáz kötetes könyvtár alapítójáról, Kautz Károlyról is.

Magyarság, 1934.11.14.

Forrás:
Kaposvári Gyula: A kétágú síp. Szolnoki Közélet 1984. december pp. 26-27.

A tulajdonjegyet tartalmazó kötetek a Verseghy Ferenc Könyvtár gyűjteményében:

Asbóth János: Irodalmi és politikai arczképek. Budapest, 1876

Berczik Árpád: Ádám és Éva. Pest, 1864

Endrődi Sándor: Ányos Pál életrajza. Pozsony, 1883

Popini Albert: Horatius. Budapest, 1895

Ultmann Róbert: Útmutatás a húgyvizsgálatra, különös tekintettel a húgykészülékek bántalmaira. Budapest, 1875

Zólyomi Lajos Bessenyei György életrajza, Pozsony, 1884